Az előbb olvastam a hírt, hogy lemondott az úszóválogatott éléről (meg a százhalombattai al-polgármesterségről); nem érzek elégtételt, nem gondolom, hogy ezzel helyreállt volna a világrend, vagy akár igazság tétetett volna. Ebben az ügyben nincs, amit igazságnak tudhatnánk.

Egy lány (egyéni vagy csoportos) megerőszakolása vagy akár egy ember - legyen nő vagy férfi, fiatal vagy öreg - "egyszerű" megalázása mocskos bűn. Kiss László a bíróság akkori ítélete szerint 1961-ben részt vett a csoportos erőszaktételben, s ezért börtönbüntetésre ítélték, aminek több mint a felét letöltötte, aztán valamiért kiengedték... Erre még visszatérek.

Az eset óta 55 év telt el, Kiss László megbecsült és sikeres alakja lett a magyar sportéletnek. Valaki ezt nem szerette, és 55 év után újból "feldobta" az ügyet - a nyilvánvalóan várt hatással "Össznépi felháborodás, hogy "egy ilyen ember..." egyrészről, másrészt viszont az edző szakmai környezetének összezárása Kiss László mögött. Szégyellem, hogy egyetértek (a máskülönben általam gengszternek tartott) Gyárfás Tamással, de én is azt gondolom, hogy a bűnt - vagy bűnpártolást - a 60-as években követték el, amikor a börtönből szabadult Kisst visszaengedték az edzői pályára, fiatalokat bíztak a kezére. Igaz viszont, hogy azóta semmi rá nézve dehonesztáló ügy nem történt - vagy nem került nyilvánosságra (de ez messzire, az uszoda furcsa világába vezet már). Leszámítva a (leszámíthatatlan) Hosszú Katinka-affért, mostanáig általános elismerés övezte a tevékenységét. Furcsa, visszatetsző dolog ezért most számon kérni rajta egy több mint félévszázados ügyet, amiért egyszer már felelősségre vonták.
Nem szeretem, amikor valakit kicsinálnak. Márpedig itt erről van szó. Egy rablónak, egy gyilkosnak is megadják az esélyt, hogy ha letöltötte a büntetését, akkor megpróbáljon beilleszkedni a társadalomba, ez az (egyik) értelme a halálbüntetés eltörlésének és annak, hogy a tényleges életfogytiglant is csak kivételes esetekben alkalmazzák. Tudom, a magyar társadalom többsége hörögve támogatná a halálbüntetés - valamint a karlevágás, a szemkitolás stb. visszaállítását. De én nem értek egyet a magyar társadalom többségével. (Ebben sem.)

És egy mellékszál: amióta kirobbant a botrány, célzások és találgatások sora látott napvilágot arról, hogy vajon miért engedték ki anno a három évre ítélt Kisst húsz hónap után a börtönből, miért folytathatta edzőként a sportpályafutását. Az egyik sugallat szerint nyilván a börtönben ügynöknek szervezték be. Az elmúlt két és fél évtizedben a lázas ügynökkeresés a sportvilágban is folyt, de Kiss Lászlóról soha senki nem beszélt ilyen összefüggésben. Feltéve, de meg nem engedve, hogy mégis ez történt: nem érthető, nem elfogadható ha egy 21 éves fiatalember hagyja magát megzsarolni és aláír egy papírt a szabadság ígéretében? Ismétlem: semmi erre utaló bizonyíték nincs. A másik - Kiss László és környezete által sugallt - feltételezés, hogy valójában nem is történt erőszak, a lány önként ment bele a dologba, csak - újabb feltételezés - terhes lett, megijedt, elmondta az apjának, persze már elferdítve a dolgokat; a papa magas állású ember volt (egy variáció szerint rendőr), a bíróság azért ítélt úgy, ahogy ítélt, de mindenki tudta, hogy nem így történt, ezért kapott aztán kegyelmet - az Elnöki Tanácstól és az Úszószövetségtől egyaránt. Pont olyan hihető történet, mint az előző.

Semmit nem tudunk, csak azt, hogy valaki 55 évvel ezelőtt csinált valamit, a bíróság elítélte, börtönben ült, és a 21 éves fiatalemberből 76 éves, érdemdús szakember lett. És most lecsaptak rá - elég nyilvánvalóan nem a megsebzett erkölcs nevében, hanem aljas szándékból.