...hajléktalanokkal, koldusokkal emberekkel

Soha nem volt annyi koldus és hajléktalan a budapesti utcákon, mint most. Elfásultam, legtöbbször közönyösen megyek el mellettük, néha adok valamit egy-egy Fedél nélkül-árusnak a Moszkva téren. De nem mindig sikerül közönyösnek maradni, vannak az embernek "gyenge" napjai. Tegnap délután a Szent István körúton házfalnak támaszkodva ült egy fiatal férfi, a kezében tartott gyűjtőpohár mellett papundeklin a felirat: hajléktalan vagyok, ha tud, kérem, segítsen. "Utcabútorként" regisztráltam, már két lépéssel túl voltam rajta, amikor hirtelen eljutott az agyamig valami: a tekintete. A reménytelenség. Visszafordultam...

Kb. egy órával később Váci úti ház egykori, befalazott pinceablaka. Egy középkorú - nyilvánvalóan hajléktalan - cigány pár ül, egymáshoz bújva. A nő sírva mered maga elé, a kezében tartott öngyújtóra. A férfi gyengéden átkarolva, szótlanul nézi. Ilyen jelenetek szoktak lejátszódni, amikor egy férfi vigasztalni akarja a frissen kiderült hűtlensége miatt kétségbe esett párját, Hé! Akik az utcán élnek, emberek!

Szerző: rás  2016.05.04. 11:57 Szólj hozzá!

Címkék: hajléktalanok

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr118685294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása