(Nem csak azért, mert a Költészet napja van.)

József Attila: Levegőt!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
  hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
  mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
  a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
  a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
  A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
  amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
  e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi, 
  de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
  mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
  s mikor miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
  s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
  mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
  - anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
  mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
  s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
  Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
  aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
  és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
  Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
  mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
  ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban 
  az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
  és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
  ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
  Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
  nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
  szép, komoly fiadat!

 

Szerző: rás  2018.04.11. 10:05 5 komment

Címkék: József Attila

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr2913825580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2018.04.11. 23:35:33

rás:nem lehet betelni ezzel a verssel, és még sokáig így lesz.
Horthy-korszak,Rákosi-korszak,Kádár- korszak,Orbán-korszak, ez a vers mindig olyan, mint a csőre töltött fegyver a maga gyönyörű líraiságában.

látjátok feleim szümtükkel 2018.04.12. 09:41:50

@egy nagyi:

József Attilával soha nem lehet betelni.

Egyébként meg a kádár korszak nem korszak, hanem rezsim volt. Ezt mondja a vidéki szavazók "jelentős" része. Ergo Orbán rezsim?

beszélő név 2018.04.12. 23:45:50

Egyébként a vers aktualizálása kapcsán érdemes talán megemlíteni, hogy eredetileg is konkrét politikai megrendelésre, a 8 órai újság számára íródott, erős kritikai szándékkal az 1935-ben átalakított Gömbös-kormány reformokat harsogó demagógiájával szemben. A verset a költő "Rend és Szabadság" címmel látta volna el, az újság főszerkesztőjének, Nagy Samunak javaslatára adta e véglegest.

egy nagyi 2018.04.13. 09:27:12

@beszélő név: jó érzéke volt az újság főszerkesztőjének, mert a Levegőt! cím sokkal ütősebb és JA személyiségéhez, s a vershez jobban illik. Egyébként sokszor van, hogy az alkotók valamilyen külső impulzus alapján adnak címet a munkájuknak, s ha megkérdezik őket, szorongatottságukban összevissza hadoválnak.

rás · http://ras2.blog.hu 2018.04.13. 09:57:37

@beszélő név: Köszönöm az információt - nem tudtam.