Danyiil Trifonovról mindig Aljosa Karamazov jut eszembe. Most éppen újra nézem a MediciTV vasárnapi koncertfelvételét a müncheni Odeonsplatzról: Valerij Gergijev vezényelte a Müncheni Filharmonikusokat, Trifonov Beethoven 5. zongoraversenyét játszotta. Csodálatosan, természetesen. De tessék nézni az arcát, a szemeit, az átszellemült mosolyát a második tétel alatt. Ilyenkor megértem, hogy mi az, hogy ihlet, és - noha megrögzött ateista vagyok -, hogy vannak, akik számára létezik Isten.

 A koncert itt látható (de regisztrálni kell hozzá).

Szerző: rás  2019.07.19. 21:21 2 komment

Címkék: Trifonov

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr5714971246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2019.07.20. 00:22:33

sikerült belehallgatnom, egy kicsit manírnak érzem az arcát, nem mindig, de, amikor felfele néz nekem nem tűnik isteninek. Egyébként jártam itt ezen a helyen Münchenben.

Talán azért érzem így, mert a Müpában hallottam, láttam egy szinte ismeretlen fiatal spanyol zongoristát, egy igazi zsenit, de nem értek hozzá igazán.

rás · http://ras2.blog.hu 2019.07.20. 09:36:01

@egy nagyi: Ezen a téren igazán tág tere van a szubjektivitásnak, az egyéni ízlésnek, benyomásnak.
süti beállítások módosítása