Hallom a rádióban, hogy a helyreállítás után rövidesen megnyílik a Városliget legrégebbi épülete, az 1885-ben eredetileg Műcsarnoknak szánt, s az utóbbi évtizedekben Olof Palme Ház néven ismert kiállítóhely. Új neve: Millennium Háza. Ez tulajdonképpen rendben is lenne, hiszen az egykori svéd szociáldemokrata politikusnak nincs köze a képzőművészethez vagy a régi-új építménynek a 19-20. szd. fordulóját felidézni hivatott új rendeltetéséhez. Attól tartok viszont, hogy a névváltoztatás eléri majd a Liget egyik fő útvonalát, az Olof Palme sétányt is - mert hát mit keres ez a név, ez az ember az Orbán-rendszerben. 

Szerintem ma már nagyon kevesen ismerik a nevét, ezért éreztem úgy, hogy néhány szót írnom kell róla. Nem volt akárki: Európa háború utáni aranykorának (60-as-80-as évek), és a nemzetközi szociáldemokrata mozgalom Willy Brandttal és Bruno Kreiskyvel fémjelzett  nagy korszakának egyik emblematikus alakja volt. Először 1969-76-ban volt Svédország miniszterelnöke, majd hosszabb ellenzéki lét után 1982-től 1986-ig, amikor merénylő pisztolygolyója végzett vele. A boldog európai békeidők jeleként ugyanis a miniszterelnök feleségével gyalog, testőr nélkül ment moziba, akkor lőtte le egy máig ismeretlen (vagy legalábbis el nem ítélt) merénylő.

Palme - eltérően a mai szociáldemokrata (vagy annak nevezett) politikusoktól - karakteres figura volt, neki még jelentett valamit a "baloldal" fogalma. Kormányfőként fontos szociális reformokat vezetett be, növelte a dolgozók beleszólási jogát a munkahelyi ügyekbe. Külpolitikailag pedig éppúgy elítélte az amerikaiak vietnami háborúját, mint a szovjetek csehszlovákiai katonai beavatkozását vagy az akkori dél-afrikai apartheidrendszert.

Méltó az emlékezésre.