A 24.hu-n Balavány György hosszú riportban ismertette a Kalocsai Speciális Gyermekotthonban szokásos rémségeket. (Amiket nem az egyébként nehezen kezelhető gyerekek követnek el.) Itt a cikk linkje. A dolog két okból is közelről érint. Az egyik, hogy Ricsi, a 17 éves cigány srác, akit mentorálok, 2018-ban egy félévet ott töltött - és hasonló "élményekről" számolt be (mondjuk "futóvadlövészet" akkor éppen nem volt). Érthető módon, amikor tavaly decemberben letelt az egy év aszódi javítója (összehasonlíthatatlanul különb hely!), esze ágában nem volt visszamenni Kalocsára, inkább megszökött tőlem, amikor vissza akartam kísérni... Most egy másik, hasonló Speciális Gyermekotthonban van. Utoljára tegnap volt verekedésért 24 órás elkülönítőben (magánzárka), ezúttal gumiszobában, sötétben. A dolog teljesen törvényes...
A másik ok: "munkás" életemet én is nevelőotthonban kezdtem, erről többször írtam a blogon is. Négy éve az életemről szóló sorozatot (ezt is abbahagytam) ezzel kezdtem; illetve ez ismétlése volt egy 12 évvel ezelőtti bejegyzésnek. Szóval: Életcserepek 1. - GYIVI
Megint érzem azt a tehetetlenséget, ami miatt 26 évesen otthagytam a pályát.
Utolsó kommentek