Olvasok egy beszélgetést a Facebookon. Egy eddig naponta posztoló, tisztességes ember - akinek indítékaival maximálisan egyetértek, de érvelésével ritkán - bejelenti, hogy abbahagyja a politikai véleménynyilvánítást, mert nincs értelme; úgy látja, nem érti a világot. Más tisztességes emberek kommentelnek, és a beszélgetés nagyon hamar az ellenzéki pártok tehetetlenségére, árulására fut ki, és annak reménytelenségére, hogy bármi változzék ebben az országban a társadalom atomizáltsága, apátiája miatt - amihez persze hozzájárul "az ellenzék" tehetetlensége, árulása - és ezzel a kör bezárul.

A vita számos aspektusa közül most az ellenzékkel foglalkoznék. Azzal nem, hogy az egyes ellenzéki politikusok mennyire tehetségesek és/vagy tisztességesek. Hanem a csapdával, a kényszerhelyzettel. Hogy mi a fenének ott ülni a parlamentben, ha a javaslataikat, véleményüket úgyse hallgatja meg a kormánypárti többség? Nyilván(?) csak a bőséges és egyre zsírosabb fizetésért. Ha tisztességesek, ha valóban ellenzékiek lennének, akkor már rég kivonultak volna a parlamentből, lemondtak volna képviselői mandátumukról (és a velük járó "júdáspénzről"). Ezzel a véleménnyel szemben az egyik érv az szokott lenni, hogy a parlamenti lét mégiscsak biztosít valamennyi nyilvános megszólalási és ellenőrzési lehetőséget. Ez igaz, de van ennél fontosabb, materiálisabb is. Az tudniillik, hogy ma a politikai rendszer - amíg ki nem tör a társadalom önszerveződését jelző forradalom - a parlamenten, az azt alkotó pártokon alapul; ezeket a pártokat működtetni kell, ami pénzbe kerül. Nincsenek tömegpártok, fizető tagsággal, és nem látszik az a tőkés csoport sem, amely hajlandó lenne (merné) finanszírozni az Orbán-rendszerrel szembeszálló erőket. (Ja, persze, Soros!). Ma a pártok működésének legfőbb, szinte egyetlen anyagi alapja a parlamenti jelenlétért (vagy legalább 1 százalékos választási eredményért) járó állami juttatás. Ez, ha innen nézem, tulajdonképpen korrupció; ha onnan, akkor kényszerű kompromisszum egy majdani választási kampány lehetőségéért. Így együtt pedig erkölcsileg koptató, politikailag sokak számára hiteltelenítő csapda.