Ez a dal és ez a történet már volt a blogomon, de abszolút idekívánkozik. 1986-ban nagy (nyugat-) németországi körutat tettünk Judittal, és ennek során néhány órára átugrottunk (a franciaországi) Strasbourgba. A városban mindenütt Bowie szólt: az Absolute Beginners c. film slágere. A filmet néhány nappal később megnéztük Frankfurtban, de a dalon kívül semmire nem emlékszem belőle.
Strasbourgból emellett (persze a katedrálison és a gyönyörű városképen túl) az maradt meg, hogy az előző napokban látott észak-német városok fegyelmezettségéhez, rendjéhez és tisztaságához képest üdítően koszos és színes volt. Amikor a katedrális előtt egy padon ülve frissen vásárolt szendvicsünket majszoltuk (gyorsan kiszámítottuk, hogy az áráért az akkori Gundelben is megebédelhettünk volna), odalépett hozzánk a számtalan fekete bizsuárus egyike, egy fülig érő mosolyú, gyönyörű srác, és nem lehetett nem venni tőle egy karkötőt. Persze azért a katedrális és az óváros is szép volt, és megnéztük az akkor még nagyon távoli Európai Parlament épületét is. A város, az előző napok élményei (Nyugat-Berlin, Hamburg, Bréma, Köln) és a dal együtt a szabadságot vagy legalábbis a felszabadultságot jelentette.
Bowie-ról pedig minden, amit lehet és érdemes tudni Attila barátom hatrészes sorozatában a kulturkor blogon.
Utolsó kommentek