"Az utca lakói, köztük a magyarok is, kiegyeztek a szocializmussal, csakhogy ennek ára is volt: nevezetesen a múlt felejtése, ezért múltfosztottan, naiv hittel fogadták el a szocializmust. Ez volt a nagy kisebbségi kiegyezés kora, apáink megbékéltek a szocializmussal, hiszen a királyi Jugoszlávia emléke a rosszabb világot képviselte, mi pedig lelkes szocialisták lettünk, mert semmi másról nem tudtunk, ebbe születtünk bele, úgy is mondhatnám, tiszta lappal indultunk...

...Apám nemzedéke, az első poszttrianoni nemzedék vigaszdíjként fogadta a titóizmust, Jugoszláviát és a jugoszlávságot - hogy végre kimondjam a bűnös és később annyira megvetett jelzőt, mentségére szolgáljon, hogy az európai politika is megbecsülte, mi több: felkarolta Jugoszláviát. A vajdasági magyarok tömegesen sorakoztak fel Tito mögé. Nem kényszerből és nem is meggyőződésből, hanem ösztönösen és spontánul. Se előbb, se utóbb nem akadt még egy államférfi, akihez ennyire kötődtek volna, mint Titóhoz. Magyarországon először dühöngött a Rákosi-rendszer, amelyet felváltott a lassan szelídülő Kádár-rendszer, ám onnan semmiféle rokonszenvre, támaszra nem számítottak a vajdasági magyarok; az elárvult kisebbségi nemzedék saját lábára állt, mankója a kiegyezés volt, ennek köszönve talpon maradt, nem vállalta a mártírszerepet, remélte: önerőből is képes helytállni. A közösség majdnem úgy viselkedett, mintha külön nemzet lett volna, születtek is effajta gondolatok, melyek azonban sokkal inkább a saját lábon való maradást hirdették, mintsem a nemzettől való lelki kiszakadást. Mi sem bizonyítja jobban, mint az 56-os menekültek fogadása. Vagy a későbbi eset, amikor szorgalmasan küldözgettük a jugoszláviai meghívókat boldog-boldogtalannak, hitelesített vagyonnyilatkozatokat mellékeltünk, garanciát vállalva ismerősért és ismeretlenért, hogy az anyaországiak kiutazási vízumot, 'ablakot' kapjanak. A jugó-magyar példát mutatott az anyaországi magyaroknak a nemzeti szolidaritásból. Ha pedig kirándult Magyarországra, mert kirándulni járt és nem adományért könyörgött, büszkén nevezte magát jugónak, nem úgy, mint manapság, amikor megsértődik, ha hallja ezt a szót."