A magyar politika elmúlt évtizedeinek egyik szomorú története Schiffer András pályafutása.
A liberális - időnként alaptalanul baloldalinak nevezett - ellenzék egyik megmondóembere, a HVG-s Tóta W. Árpád ma a következő, bayerzsolti magasságokba csapó bejegyzést engedte el róla a facebookon:
Schiffer András úgy döntött, gazember lesz.
"Hogy tolják a fegyvereket Ukrajnába és közben nem tárgyalnak az oroszokkal, egyenesen háborús uszítás. Az a mondat, hogy béke akkor lesz, ha az ukránok győznek, pont nem a béke irányába mutat. Leginkább a nukleáris pusztulás rémképét idézi fel. (...) Az Antony Blinkenek és Sanna Marinok legalább akkora háborús uszítók, mint a Putyin-féle adminisztráció, s ezért nekik is felelniük kell majd."
Világos, tehát a fegyveres emberrabló, erőszaktevő és gyilkos pont ugyanaz a kategória, mint a rendőr, aki intézkedik ellene. És az áldozat kihívó öltözködését se felejtsük el!
Az a baj, te utolsó, erkölcstelen senki, hogy az agresszorral folytatott kiegyezés és tárgyalás a többségnek alávetettséget, szenvedést és nélkülözést jelent, valamint azt, hogy a bűnöző folytatja az erőszakot másokon. A megalkuvás csak egy maréknyi koszos árulónak megoldás. Mint amilyen te vagy."
Ha eltekintünk Tóta - szokásosan - útszéli stílusától (amitől persze nem lehet eltekinteni), tartalmilag, lényegileg téved, ő is, meg két óra alatt több mint kétezer lájkolója és bejegyzésének többszáz megosztója. Schiffer nem gazember, nem adta el magát se Putyinnak, se a Fidesznek, csak egyszerűen másképp látja a világot, mint például én. Valami nagyon félrecsúszott a világlátásában, és ez nem csak az ukrajnai orosz agresszió (és az arra adott nyugati válasz) megítélésére vonatkozik.
Schiffer alapvetően elutasítja a ma a világban uralkodó neoliberális kapitalizmust, annak minden megnyilvánulását a hajléktalanok üldözésétől az orbáni rendszert legitimáló magyar "baloldalon" át az Egyesült Államok politikai, gazdasági - világhatalmi - szerepéig. Ezzel én nagyon azonosulni tudnék, ha ez nem egy doktrinér, szemellenzős napi politikai szerepvállaláshoz, a realitások őrületes mértékű figyelmen kívül hagyásához vezetne, mint amit a mostani Mandiner-interjúból kiszakított néhány - menthetetlen - mondat is jelez.
Személyesen nem ismerem Schiffert, és semmi okom, hogy kétségbe vonjam emberi tisztességét. Sőt, nagyra becsülöm, amit éveken át TASZ-os ügyvédként és szószólóként tett, és azt gondolom, a politikai erkölcsöt tekintve - ha egyáltalán létezik ilyen, valószínűleg nem, de ez mellékszál... vagy nem is annyira mellék... - szóval politikailag tisztességes vállalkozás volt a gyorsan kisikló LMP projekt is.
Ha végigtekintünk politikai pályafutásán - 18 évesen az Ifjú Szocialisták egyik arca, aztán a TASZ, a Védegylet, majd az LMP, s végül a politikai "senki földje", amiből a magányos harcos megmondóember szerepe nő ki, annyira, hogy ma már talán vátesznek is gondolja magát -, szóval mindez nem megy egy erős belső meggyőződés nélkül. Egy torz, a személyiséget eltorzító meggyőződés nélkül.
Kénytelen vagyok pszichologizálni, vállalva, hogy tévedek. Schiffer András egyik példája - ismerek mást is - azoknak, akik önmaguknak bizonyítva megtagadják (egyszerűsítsünk:) kommunista felmenőiket. Nagyapja (Schiffer Pál) és dédapja (Szakasits Árpád) azok közé a vezető szociáldemokrata politikusok közé tartozott, akik 1947-48-ban véghez vitték az MSZDP (amúgy elkerülhetetlen) beolvasztását a kommunista pártba, s akik jutalmul az 50-es években ülhettek Rákosi börtönében, s akik mindennek ellenére egész családjukkal, környezetükkel együtt kitartottak baloldali meggyőződésük mellett. Mint politikai pályájának kezdete mutatja, Sch. A. számára is ez a világnézeti, politikai út volt a természetes. Aztán kiderült, hogy - nálunk legalábbis - nincs baloldal. És akkor jött az ökoszocialista, zöld választás, amiből előbb a szocialista, aztán az öko is eltűnt.
Maradt a tagadás, a politikai nihil.
Utolsó kommentek