A z utolsó harmad csalódás: egyszerűen szétesett a történet. Az volt a benyomásom (valami ilyesmit egy recenzióban is olvastam), hogy Nádas az íróasztalfiókok mélyéről előszedte a sok évtizeden át gyűjtött, őrzött régi feljegyzéseit, ötleteit, és megpróbálta beleilleszteni ebbe a talán utolsó regényébe. Ami valójában nem is regény, hanem jelenet- és hangulatfüzér, esszéisztikus betétekkel - vagyis részleteiben nagyon is élvezhető. És mintha a végére maga is megunta volna, elég gyorsan végzett néhány szereplővel.
2023.09.08. 22:48
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr3418206633
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek