"A filozófusbotrány politikatörténeti jelentősége az, hogy a hatalom ekkor kezdte el kriminalizálási politikáját, amelyet azóta számos területre kiterjesztett. Kriminalizálják a hajléktalanokat, a rokkantakat, a munkanélkülieket, az előző adminisztrációk vezető politikusait, sőt egy egész parlamenti pártot. Nem tudjuk, mert nem tudhatjuk, hogy a kriminalizált gazdasági ügyek hányad része alaptalan, mert mindenütt a politikai természetű kriminalizálás működik. Kriminalizáltak már szakszervezeti vezetőket is, bűnözőkként tálaltak fel filmeseket, képzőművészeket, s kriminalizálás vár azokra a lelkészekre, akik felekezetük egyházi státusának jogfosztó megvonása után is élni kívánnak egyházi jogaikkal. Csak találékonyság és fantázia kérdése, hogy mi mindent fognak még kriminalizálni."

"Legkésőbb ekkor vált világossá: az új kormányzás semmilyen jelentőséget nem tulajdonít a magaskultúrának."

Radnóti Sándor: Emlékeim a filozófusbotrányról

320 forint feletti euróárfolyam, percről percre növekvő államkockázati felár a nemzetközi pénzpiacokon forgalmazott magyar államkötvényekre, a forint gyengülése miatt is felfelé száguldó benzinár, Ausztriába és Szlovákiába menekített bankbetétek...

Rekordmennyiségű, több mint 20 ezer felszámolt - döntően kis- és közepes - vállalkozás egy év alatt, a kényszermunkával kozmetikázva is csak stagnáló munkanélküliség... Külföldre készülő orvosok, leállni készülő BKV...

Félévszázada nem írt a nyugati sajtó olyan negatívan Magyarországról, félévszázada nem hangzott el Magyarországgal kapcsolatban külföldön annyi aggódó vagy nyíltan elítélő politikusi nyilatkozat, mint ezekben a napokban.

Lehet elmélkedni, vitatkozni az okokon, hogy mennyi ebből a globális "karvalytőke" spekulációja, a politikai elfogultság, illetve mi "köszönhető" az elborult hatalmi bódulatnak, a vak akarnokságnak, a gazdaságpolitikai dilettantizmusnak, de már csak a tény számít: ma Európa-szerte az egyik legundorítóbb figurának Orbán Viktort tartják, Magyarországot Európából Keletre tartó autokrata rendszernek, politikailag, gazdaságilag megbízhatatlannak, kiszámíthatatlannak - reménytelennek.

Innen szép nyerni?

Kónya Péter (Szolidaritás Mozgalom): "Orbán a Titanicot kormányozza, és mi vagyunk a jéghegy." "Az Operaház narancsos fantomjai halotti tort készülnek ülni ma este a köztársaság, a jogállam és a demokrácia fölött". "Lesz még Magyar Köztársaság!"

Ripp Zoltán történész: nem elég Orbán bukása, a rendszer bukása is kell. Ripp szerint az ellenforradalom tort ül az Operában, ezt a gyalázatot pedig le kell mosni.

Majtényi László egykori ombudsman: az Opera ma este a képmutatás háza. A mostani kormány azzal ámított: a szabadság részleges elvételével jólétet biztosít. "Látjuk mi lett az eredménye" - tette hozzá. Majtényi hangsúlyozta: sokkal jobb sors egy demokratikus állam bukott kormányfőé, mint egy, a népharag által megbuktatott diktátoré.

"a mai társadalmunk egy elpuhult, értékek nélküli amorf valami...  úgy érzem, hogy ez az egész sosem lesz olyan, mint régen...  jó persze az egyéni sorsunkat mi választjuk meg szerencsére, de ezzel csak a süllyedő hajó legmagasabb még kiálló részére menekülünk... annak örülök, hogy akkor születhettem, amikor még volt rá lehetőségem megismerni néhány értéket..."

Egy huszonéves fiatalember filozofálgatásán gondolkodtam el. Először keserűen mosolyogtam, hogy hiszen én magam - nagyjából két és félszer annyi évvel - nagyjából ugyanezeket gondoltam, gondolom még ma is. Jó, én nem sírok a világ "elpuhultságán", mert egyre keményebbnek, ridegebbnek érzem, és sajnálom az embereket, akiket bedarál, akiknek eltöri a gerincét. De az értéknélküliség az stimmel. Már évtizedekkel ezelőtt, egy egészen más világban (amelytől persze egyáltalán nem független ez a mai, de ez másik, messzire vezető téma) rá kellett jönnöm, hogy nem érvényesek a "kívül" hirdetett normák, nekem kell tudnom, hogy milyen értékeket követek, hogy legfőképpen az számít, kit látok a tükörben. Nagyképűség, persze...

Aztán eszembe jut egy 20-25 évvel ezelőtti beszélgetésem a Rádió büféjében egy korombeli kollégámmal. Hozzátartozik, hogy nagyon különbözőek vagyunk. Én kigombolt ingben, kinyúlt pulóverben, néha szakadt farmerban, nyáron sortban és mindig papucsban jártam, ő a konzervatív divatlapokból kilépett, úriemberi, öltönyös, nyakkendős, sőt díszzsebkendős elegancia példaképe volt. Mégis rokonszenvesek voltunk egymásnak, valószínűleg a szakmai hozzáértést becsültük egymásban. Szóval, a világ romlásáról, elkorcsosulásáról beszélgettünk kávézás közben, arról, hogy mennyire műveletlenek, kulturálatlanok a ma (akkor) az iskolából kikerülők, akiket már a mi nemzedékünk tanított. Mert nekünk még voltak igazi tanáraink a gimnáziumban, kopott ruhás, néha nagyon különös, de nagyon nagy tudású emberek...

Igen, minket még megismertettek értékekkel, az iskolában - és azon kívül is, még ha a társadalom, a politika nem is (mindig) ezen értékek szerint működött. Azóta a második-harmadik generáció képviselői siratják az értékek pusztulását. B. is úgy érzi, hogy ő még gyerekként(?), kamaszként(?) megismerhetett egy értékek vezérelte világot, s az pusztul, süllyed el. Pedig...

Mint ma megtudhattuk, Hilllary Clinton még karácsony előtt terjedelmes levélben ismételte meg aggályait a magyarországi fejlemények miatt. A Deutsch nevű szerint "kommunista" Barroso, meg a judeo-plutokrata IMF és EKB Orbán-ellenes érzelmeiről már korábban értesülhettünk. A német, az osztrák, az angol és az amerikai sajtóban nem múlik el nap, hogy valamely tekintélyes, véleményformáló - vagy éppen a hivatalos véleményt tükröző - lap ne írna a magyarországi antidemokratikus, valamint gazdaságilag öngyilkos tendenciákról.

Isten látja lelkem, szeretném, ha Orbán minél előbb eltűnne. De nem vagyok boldog attól, hogy ezt külföldről, a globális kapitalizmus főszereplőinek kell kikényszeríteniük. Hogy ezeknek a gengsztereknek (Orbánék) azért kell bukniuk, mert széllel szemben pisilnek, és nem azért, mert az ebédembe hugyoznak. Nem tudom, mit érzett annak idején Bocskai vagy Thököly, meg a híveik, amikor török segítséggel kellett harcolniuk a Habsburgok ellen...

De hol van egy Bocskai vagy egy Thököly???

...barátomnak, látogatómnak, beszélgető- és vitapartneremnek szép karácsonyt és/vagy hanukát, békés, boldog új évet kívánok!

André Kertész kiállítását a Magyar Nemzeti Múzeumban, és érdekel a fotó, a fotóművészet, akkor feltétlenül menj el, nézd meg. December 31-ig látogatható. 250 kép ad áttekintést Kertész pályájáról, köztük sok vintázs, vagyis eredeti, akár a 10-es, 20 as években készült nagyítás, amerikai és francia múzeumokból, gyűjteményekből. Egyszerűen csudaszép, ennél szakszerűbbet a múzeum honlapján és a fenykereso.com oldalon olvashattok, ahonnan a képeket is vettem. A kiállítás mottója talán az lehetne, amit Kertész mondott magáról (fejből idézem): "Én nem dokumentálok, hanem értelmezem a látványt, nem azt fényképezem, amit látok, hanem amit érzek."

Reggelre kelve 2.