"a mai társadalmunk egy elpuhult, értékek nélküli amorf valami...  úgy érzem, hogy ez az egész sosem lesz olyan, mint régen...  jó persze az egyéni sorsunkat mi választjuk meg szerencsére, de ezzel csak a süllyedő hajó legmagasabb még kiálló részére menekülünk... annak örülök, hogy akkor születhettem, amikor még volt rá lehetőségem megismerni néhány értéket..."

Egy huszonéves fiatalember filozofálgatásán gondolkodtam el. Először keserűen mosolyogtam, hogy hiszen én magam - nagyjából két és félszer annyi évvel - nagyjából ugyanezeket gondoltam, gondolom még ma is. Jó, én nem sírok a világ "elpuhultságán", mert egyre keményebbnek, ridegebbnek érzem, és sajnálom az embereket, akiket bedarál, akiknek eltöri a gerincét. De az értéknélküliség az stimmel. Már évtizedekkel ezelőtt, egy egészen más világban (amelytől persze egyáltalán nem független ez a mai, de ez másik, messzire vezető téma) rá kellett jönnöm, hogy nem érvényesek a "kívül" hirdetett normák, nekem kell tudnom, hogy milyen értékeket követek, hogy legfőképpen az számít, kit látok a tükörben. Nagyképűség, persze...

Aztán eszembe jut egy 20-25 évvel ezelőtti beszélgetésem a Rádió büféjében egy korombeli kollégámmal. Hozzátartozik, hogy nagyon különbözőek vagyunk. Én kigombolt ingben, kinyúlt pulóverben, néha szakadt farmerban, nyáron sortban és mindig papucsban jártam, ő a konzervatív divatlapokból kilépett, úriemberi, öltönyös, nyakkendős, sőt díszzsebkendős elegancia példaképe volt. Mégis rokonszenvesek voltunk egymásnak, valószínűleg a szakmai hozzáértést becsültük egymásban. Szóval, a világ romlásáról, elkorcsosulásáról beszélgettünk kávézás közben, arról, hogy mennyire műveletlenek, kulturálatlanok a ma (akkor) az iskolából kikerülők, akiket már a mi nemzedékünk tanított. Mert nekünk még voltak igazi tanáraink a gimnáziumban, kopott ruhás, néha nagyon különös, de nagyon nagy tudású emberek...

Igen, minket még megismertettek értékekkel, az iskolában - és azon kívül is, még ha a társadalom, a politika nem is (mindig) ezen értékek szerint működött. Azóta a második-harmadik generáció képviselői siratják az értékek pusztulását. B. is úgy érzi, hogy ő még gyerekként(?), kamaszként(?) megismerhetett egy értékek vezérelte világot, s az pusztul, süllyed el. Pedig...