Jó volt. A ronda idő ellenére több tízezren voltunk, s végre sok fiatal is. Sokfélék is voltunk, ez is tetszett. Találkoztam rég ismert, idős szocikkal,  s begyűjtöttem kedves, fiatal anarchisták szórólapját - Mi egy autonóm, önszerveződő csoport tagjai vagyunk, akiknek közös céljuk egy független anarchista közösség létrehozása...Az erőszakkal járó, hagyományosan értelmezett 'forradalom' helyett egy fejekben lezajló, társadalmi mentalitást megváltoztató forradalmat akarunk elérni, amely a kapitalista rendszer által megfertőzött emberi gondolkodásmód megváltoztatásán alapszik." Meg a Zeitgeistesekét, akik számokkal bizonyítják, hogy "a jelenleg fennálló társadalmi rendszer" nem tudja kezelni a munkanélküliséget és nem tudja ellátni a közösségi feladatokat.

Beszédet mondott egy egyetemista, egy cigány szociológusnő, a Millások meg a TASZ képviselője, de nekem legjobban a 4K! (Negyedik Köztársaságot!) mozgalom nevében beszélő Istvánffy András tetszett, aki politikai programot hirdetett: az Orbán-rendszer megdöntését és a Negyedik Köztársaság megteremtését:

„Mi történik körülöttünk? Nem arról van szó, hogy a kormány pusztán rossz törvényeket hoz. A harmadik köztársaságot, amit 89-ben ezen a napon, október 23-án kiáltottak ki, megdöntötték. A köztáraság szót még az ország nevéből is törölték. A kormány új rendszert épít, de nekünk nem tetszik a rendszer.
De miért lehetet megdönteni a harmadik köztársaságot? Mi volt a baj vele?
Hiányzott a valós részvétel lehetősége, hogy az emberek ne csak négyévente tudják befolyásolni a döntéseket. A politikai elit eltávolodott a társadalomtól. Az emberek nem véletlenül ábrándultak ki a politikából, pontosan érzékelték, hogy az nem értük dolgozik.
Hiányzott Magyarországnak egy olyan fejlődési pálya, ami a többség számára biztosítani tudta volna a létbiztonságot, a lehetőséget, hogy tisztességesen, csalás nélkül dolgozhasson és boldogulhasson.
Húsz év csalódás után óriási volt a vágy az újrakezdésre. Sajnos egy olyan ember kezébe került ez a lehetőség, aki visszaélt vele.
Az Orbán-rendszer elárulta 56-ot, és visszalépés 89-hez képest. Ez nem újrakezdés, hanem a rendszerváltás ígéreteinek végső elárulása. Most már se jogállam, se létbiztonság, se szolidaritás nincsen. Csak félelem, létbizonytalanság és mindent átható cinizmus…

…Nekünk, akik különböző ellenzéki mozgalmak és pártok tagjai vagy szimpatizánsai vagyunk, vagy éppen nem tartozunk sehova sem, a közös célunk a valódi újrakezdés, a köztársaság újraalapítása kell hogy legyen.
Olyan negyedik köztársaságra van szükségünk, ami valódi fejlődési pályára állítja Magyarországot.
Olyan negyedik köztársaságra, ahol a demokrácia valós részvételi lehetőséget jelent, ami nem csak négyévente működik.
Olyan negyedik köztársaságra, ahol tisztességesen lehet boldogulni, ahol senkinek sem kell középkori nyomorban élnie, és ahol a tehetség alapján előbbre lehet jutni.
Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, három feladatunk van.

A demokratikus, köztársasági erők természetük szerint sokszínűek. Ma azonban sokaknak nincsen politikai otthona. Sokan nem találják a pártjukat, a mozgalmukat. Az első feladatunk az, hogy megszervezzük azokat az erőket, amelyek ma hiányoznak.
A második feladatunk az, hogy megteremtsük az ellenzék demokratikus erőinek összefogását. Egyik demokratikus erő sem tud egyedül kihívást intézni az új rendszer ellen. Az összefogás megteremtésének útja hosszú és rögös lesz, lesznek benne sikerek és visszalépések, de nincsen más lehetőségünk, ha egy szabad országban akarunk élni.
Az ellenzéki összefogás célja a köztársaság újraalapítása, a negyedik köztársaság megteremtése kell legyen. Ez a harmadik, a legnagyobb feladatunk. ”

Jó volt. A ronda idő ellenére több tízezren voltunk, s végre sok fiatal is. Sokfélék is voltunk, ez is tetszett. Találkoztam rég ismert, idős szocikkal,  s begyűjtöttem kedves, fiatal anarchisták szórólapját - Mi egy autonóm, önszerveződő csoport tagjai vagyunk, akiknek közös céljuk egy független anarchista közösség létrehozása...Az erőszakkal járó, hagyományosan értelmezett 'forradalom' helyett egy fejekben lezajló, társadalmi mentalitást megváltoztató forradalmat akarunk elérni, amely a kapitalista rendszer által megfertőzött emberi gondolkodásmód megváltoztatásán alapszik." Meg a Zeitgeistesekét, akik számokkal bizonyítják, hogy "a jelenleg fennálló társadalmi rendszer" nem tudja kezelni a munkanélküliséget és nem tudja ellátni a közösségi feladatokat.

Beszédet mondott egy egyetemista, egy cigány szociológusnő, a Millások meg a TASZ képviselője, de nekem legjobban a 4K! (Negyedik Köztársaságot!) mozgalom nevében beszélő Istvánffy András tetszett, aki politikai programot hirdetett: az Orbán-rendszer megdöntését és a Negyedik Köztársaság megteremtését:

„Mi történik körülöttünk? Nem arról van szó, hogy a kormány pusztán rossz törvényeket hoz. A harmadik köztársaságot, amit 89-ben ezen a napon, október 23-án kiáltottak ki, megdöntötték. A köztáraság szót még az ország nevéből is törölték. A kormány új rendszert épít, de nekünk nem tetszik a rendszer.
De miért lehetet megdönteni a harmadik köztársaságot? Mi volt a baj vele?
Hiányzott a valós részvétel lehetősége, hogy az emberek ne csak négyévente tudják befolyásolni a döntéseket. A politikai elit eltávolodott a társadalomtól. Az emberek nem véletlenül ábrándultak ki a politikából, pontosan érzékelték, hogy az nem értük dolgozik.
Hiányzott Magyarországnak egy olyan fejlődési pálya, ami a többség számára biztosítani tudta volna a létbiztonságot, a lehetőséget, hogy tisztességesen, csalás nélkül dolgozhasson és boldogulhasson.
Húsz év csalódás után óriási volt a vágy az újrakezdésre. Sajnos egy olyan ember kezébe került ez a lehetőség, aki visszaélt vele.
Az Orbán-rendszer elárulta 56-ot, és visszalépés 89-hez képest. Ez nem újrakezdés, hanem a rendszerváltás ígéreteinek végső elárulása. Most már se jogállam, se létbiztonság, se szolidaritás nincsen. Csak félelem, létbizonytalanság és mindent átható cinizmus…

…Nekünk, akik különböző ellenzéki mozgalmak és pártok tagjai vagy szimpatizánsai vagyunk, vagy éppen nem tartozunk sehova sem, a közös célunk a valódi újrakezdés, a köztársaság újraalapítása kell hogy legyen.
Olyan negyedik köztársaságra van szükségünk, ami valódi fejlődési pályára állítja Magyarországot.
Olyan negyedik köztársaságra, ahol a demokrácia valós részvételi lehetőséget jelent, ami nem csak négyévente működik.
Olyan negyedik köztársaságra, ahol tisztességesen lehet boldogulni, ahol senkinek sem kell középkori nyomorban élnie, és ahol a tehetség alapján előbbre lehet jutni.
Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, három feladatunk van.

A demokratikus, köztársasági erők természetük szerint sokszínűek. Ma azonban sokaknak nincsen politikai otthona. Sokan nem találják a pártjukat, a mozgalmukat. Az első feladatunk az, hogy megszervezzük azokat az erőket, amelyek ma hiányoznak.
A második feladatunk az, hogy megteremtsük az ellenzék demokratikus erőinek összefogását. Egyik demokratikus erő sem tud egyedül kihívást intézni az új rendszer ellen. Az összefogás megteremtésének útja hosszú és rögös lesz, lesznek benne sikerek és visszalépések, de nincsen más lehetőségünk, ha egy szabad országban akarunk élni.
Az ellenzéki összefogás célja a köztársaság újraalapítása, a negyedik köztársaság megteremtése kell legyen. Ez a harmadik, a legnagyobb feladatunk. ”

Jó volt. A ronda idő ellenére több tízezren voltunk, s végre sok fiatal is. Sokfélék is voltunk, ez is tetszett. Találkoztam rég ismert, idős szocikkal,  s begyűjtöttem kedves, fiatal anarchisták szórólapját - Mi egy autonóm, önszerveződő csoport tagjai vagyunk, akiknek közös céljuk egy független anarchista közösség létrehozása...Az erőszakkal járó, hagyományosan értelmezett 'forradalom' helyett egy fejekben lezajló, társadalmi mentalitást megváltoztató forradalmat akarunk elérni, amely a kapitalista rendszer által megfertőzött emberi gondolkodásmód megváltoztatásán alapszik." Meg a Zeitgeistesekét, akik számokkal bizonyítják, hogy "a jelenleg fennálló társadalmi rendszer" nem tudja kezelni a munkanélküliséget és nem tudja ellátni a közösségi feladatokat.

Beszédet mondott egy egyetemista, egy cigány szociológusnő, a Millások meg a TASZ képviselője, de nekem legjobban a 4K! (Negyedik Köztársaságot!) mozgalom nevében beszélő Istvánffy András tetszett, aki politikai programot hirdetett: az Orbán-rendszer megdöntését és a Negyedik Köztársaság megteremtését:

„Mi történik körülöttünk? Nem arról van szó, hogy a kormány pusztán rossz törvényeket hoz. A harmadik köztársaságot, amit 89-ben ezen a napon, október 23-án kiáltottak ki, megdöntötték. A köztáraság szót még az ország nevéből is törölték. A kormány új rendszert épít, de nekünk nem tetszik a rendszer.
De miért lehetet megdönteni a harmadik köztársaságot? Mi volt a baj vele?
Hiányzott a valós részvétel lehetősége, hogy az emberek ne csak négyévente tudják befolyásolni a döntéseket. A politikai elit eltávolodott a társadalomtól. Az emberek nem véletlenül ábrándultak ki a politikából, pontosan érzékelték, hogy az nem értük dolgozik.
Hiányzott Magyarországnak egy olyan fejlődési pálya, ami a többség számára biztosítani tudta volna a létbiztonságot, a lehetőséget, hogy tisztességesen, csalás nélkül dolgozhasson és boldogulhasson.
Húsz év csalódás után óriási volt a vágy az újrakezdésre. Sajnos egy olyan ember kezébe került ez a lehetőség, aki visszaélt vele.
Az Orbán-rendszer elárulta 56-ot, és visszalépés 89-hez képest. Ez nem újrakezdés, hanem a rendszerváltás ígéreteinek végső elárulása. Most már se jogállam, se létbiztonság, se szolidaritás nincsen. Csak félelem, létbizonytalanság és mindent átható cinizmus…

…Nekünk, akik különböző ellenzéki mozgalmak és pártok tagjai vagy szimpatizánsai vagyunk, vagy éppen nem tartozunk sehova sem, a közös célunk a valódi újrakezdés, a köztársaság újraalapítása kell hogy legyen.
Olyan negyedik köztársaságra van szükségünk, ami valódi fejlődési pályára állítja Magyarországot.
Olyan negyedik köztársaságra, ahol a demokrácia valós részvételi lehetőséget jelent, ami nem csak négyévente működik.
Olyan negyedik köztársaságra, ahol tisztességesen lehet boldogulni, ahol senkinek sem kell középkori nyomorban élnie, és ahol a tehetség alapján előbbre lehet jutni.
Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, három feladatunk van.

A demokratikus, köztársasági erők természetük szerint sokszínűek. Ma azonban sokaknak nincsen politikai otthona. Sokan nem találják a pártjukat, a mozgalmukat. Az első feladatunk az, hogy megszervezzük azokat az erőket, amelyek ma hiányoznak.
A második feladatunk az, hogy megteremtsük az ellenzék demokratikus erőinek összefogását. Egyik demokratikus erő sem tud egyedül kihívást intézni az új rendszer ellen. Az összefogás megteremtésének útja hosszú és rögös lesz, lesznek benne sikerek és visszalépések, de nincsen más lehetőségünk, ha egy szabad országban akarunk élni.
Az ellenzéki összefogás célja a köztársaság újraalapítása, a negyedik köztársaság megteremtése kell legyen. Ez a harmadik, a legnagyobb feladatunk. ”

József Attila szobrát is eltávolítják a Kossuth térről, amelynek visszaállítják 1944 előtti „képzőművészeti arculatát”. Nem József Attila a célpont, ő csak „káló”, járulékos veszteség. A kormány 2,5 milliárd forintot szán arra, hogy eltávolítsa Károlyi Mihály szobrát, szimbolikusan is kifejezze, hogy a Horthy-Magyarország örökösének tekinti magát, és ezzel gesztust tegyen a Fidesz „Jobbik-érzelmű” (potenciális) szavazóinak. Ez az egyetlen értelme ugyanis a tér átalakításának.

A megtört, illúzióit vesztő Károlyi szobra, Varga Imre szép, a történelemről elgondolkodtató alkotása 36 éve áll a téren. Ma célpontja mindazoknak, akik Raffay Ernő és Koltay Gábor áldásos tevékenysége révén úgy „tudják”, hogy a „zsidóbérenc” vörös gróf a felelős Trianonért. Márton László József Attila-szobrát 1980-ban állították fel. Sokan vitatták művészeti értékét – én speciel szeretem –, de aki járt iskolába, annak a A Dunánál-t szimbolizálja. „A harcot, amelyet őseink vívtak/ békévé oldja az emlékezés.” Hát nem.

A Kossuth térhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a Kossuth-szobor. Ez a ma élők számára a forradalmi népet, a honvédeket, s középpontban a forradalmi vezért ábrázoló, lelkesítő emlékmű. 1952 óta áll ott, csaknem 60 éve. Ezt akarják most visszacserélni egy mindössze 25 évig ott álló, a Batthyány-kormányt ábrázoló, s az elbukott, levert forradalmat szimbolizáló szoborcsoportra. Amely egyébként 1973 óta (38 éve!) Dombóváron áll, a dombóváriak a magukénak tekintik. A dombóvári tanácselnök sokak helytelenítését kiváltva még 1959-ben szerezte meg városa számára, s állíttatta fel az Országház elől száműzött, „méltatlanul melankolikus” és megsemmisítésre ítélt emlékművet. Antal István még ma is él, és jó esélye van arra, hogy elvegyék „luxusnyugdíját” vagy ha olyan nincs neki (biztos, hogy nincs), akkor „jóvátételi adót” vessenek ki rá a Wittner–Lázár-féle javaslatok alapján.

Mindezek után két kérdés merül fel bennem. Az első: vajon eltávolítják-e az ’56-os emlékművet is a Kossuth térről? A második: például Pozsgay Imrére és Szűrös Mátyásra is kivetik a „jóvátételi adót”?

"Nem állítom természetesen, hogy a hajléktalan helyzetből következő érzékszervi tapasztalatok kellemesek lennének, hogy jó élni egy olyan városban, ahol láthatólag egyre több a nyomor. Biztosan tudom azonban, hogy az ilyen durva kirekesztés súlyosan rombolja a társadalom bizalmi viszonyait és szétzilálja az egyébként is cafatokban létező normatudatát. Ha szabad utat adunk az undor által motivált cselekvéseknek, nincs megállás. Embertársaink néha csúnyák, néha mosdatlanok, néha büdösek, néhányuknak nincs hol lakniuk. Van, aki csúnyán beszél, bűzös ételeket eszik, pedig azt tényleg tiltják a tömegközlekedési eszközökre kiragasztott utazási szabályok. Hol van a tolerancia határa? A hajléktalanok nem képesek megvédeni magukat, nincs kockázata a kirekesztésnek: gyengék és bizton lehet számítani a többségi támogatásra, vagyis a szolidaritás hiányára. Senki nem fog az érdekükben felállni."

Fleck Zoltán jegyzete a Galamuson

"Nem állítom természetesen, hogy a hajléktalan helyzetből következő érzékszervi tapasztalatok kellemesek lennének, hogy jó élni egy olyan városban, ahol láthatólag egyre több a nyomor. Biztosan tudom azonban, hogy az ilyen durva kirekesztés súlyosan rombolja a társadalom bizalmi viszonyait és szétzilálja az egyébként is cafatokban létező normatudatát. Ha szabad utat adunk az undor által motivált cselekvéseknek, nincs megállás. Embertársaink néha csúnyák, néha mosdatlanok, néha büdösek, néhányuknak nincs hol lakniuk. Van, aki csúnyán beszél, bűzös ételeket eszik, pedig azt tényleg tiltják a tömegközlekedési eszközökre kiragasztott utazási szabályok. Hol van a tolerancia határa? A hajléktalanok nem képesek megvédeni magukat, nincs kockázata a kirekesztésnek: gyengék és bizton lehet számítani a többségi támogatásra, vagyis a szolidaritás hiányára. Senki nem fog az érdekükben felállni."

Fleck Zoltán jegyzete a Galamuson

"Nem állítom természetesen, hogy a hajléktalan helyzetből következő érzékszervi tapasztalatok kellemesek lennének, hogy jó élni egy olyan városban, ahol láthatólag egyre több a nyomor. Biztosan tudom azonban, hogy az ilyen durva kirekesztés súlyosan rombolja a társadalom bizalmi viszonyait és szétzilálja az egyébként is cafatokban létező normatudatát. Ha szabad utat adunk az undor által motivált cselekvéseknek, nincs megállás. Embertársaink néha csúnyák, néha mosdatlanok, néha büdösek, néhányuknak nincs hol lakniuk. Van, aki csúnyán beszél, bűzös ételeket eszik, pedig azt tényleg tiltják a tömegközlekedési eszközökre kiragasztott utazási szabályok. Hol van a tolerancia határa? A hajléktalanok nem képesek megvédeni magukat, nincs kockázata a kirekesztésnek: gyengék és bizton lehet számítani a többségi támogatásra, vagyis a szolidaritás hiányára. Senki nem fog az érdekükben felállni."

Fleck Zoltán jegyzete a Galamuson