Az előző bejegyzéshez (is) kapcsolódva, azoknak, akik hajlandók gondolkodni:
"...A centrumban és a félperiférián megfogyatkozott lélekszámú, ezért csökkenő politikai súlyú ipari proletariátusnak mint az ellenállás középpontjának a rangvesztése avval a következménnyel jár, hogy a szociális küzdelmek nem annyira "a tőke" vagy (az ipari proletariátushoz hasonlóan, korporatív-kulturális értelemben eltünedező) "burzsoázia" ellen folynak, hanem az államnak mint zsákmánynak a fölosztásáért. A néhai "jóléti állam" alapját a fordista nagyipar fejlődésének, illetve a növekvő életszínvonallal és brutális állami erőszakkal (egyszerre) féken tartott proletár ellenhatalom "beépülésének" az egyensúlya jelentette - amit jól jelképezett a konzervatív és a szocialista-kommunista nagypártok sok évtizedes stabilitást biztosító, néhol csak hallgatólagos társuralma Londonban, Párizsban, Rómában, Bonnban, Bécsben és másutt. Ennek gazdaságilag a neokonzervativizmus, politikailag Kelet-Európa 1989-i fordulata vetett véget, távolabbi kiváltó oka pedig a technikai fejlődés folytán drasztikusan megnövekedett relatív kizsákmányolás (azaz a munkaintenzitás növekedése) volt, amelyhez hozzáadódott a szakképzett munka leértékelődésének következményeképpen a néptömegek gyors kulturális hanyatlása és az "osztályöntudatos szervezett munkás" világtörténelmi típusának az elcsökevényesedése. A globális proletariátus az ázsiai tekintélyelvű, diktatúrás vagy féldiktatúrás államokban működteti az ipar zömét, a centrumban és a félperiférián főleg a szolgáltatások maradnak - és a csereértéket termelő "munkatársadalomban" elhelyezhetetlen milliók.
Ez olyan helyzet, amely a hagyományos munkásmozgalom szokványos politikai ideológiája számára átláthatatlan. A két évszázadig gyakran bevált harci módszerek alkalmazhatatlanok. A hagyományos baloldal - egyenlősítő, emancipációs és fölvilágosító - morális pátosza úgyszintén alkalmazhatatlan, szembekerül a társadalom "aktív" részének "járadékvadász" gazdasági éthoszával. A kevés adófizető által fönntartott, ezért (is) csökkenő erejú, hatáskörű, államellenes ideológiákkal kormányzott állam marad az egyetlen (amúgy közutálatnak örvendő) reménység..."
TGM (szokás szerint nem könnyed) írása a mai Népszabadságban
Egyetérteni nem kötelező.
Utolsó kommentek