őszinte melléknév
1. Olyan <személy>, aki érzelmeit, gondolatait
ferdítés, kertelés nélkül híven közli, nyilvánítja mások előtt. Őszinte férfi,
leány; őszinte vkivel. „Én még őszinte
ember voltam, ordítottam, toporzékoltam." (József Attila)
2. Igazán…
Utolsó kommentek