őszinte melléknév

1. Olyan <személy>, aki érzelmeit, gondolatait ferdítés, kertelés nélkül híven közli, nyilvánítja mások előtt. Őszinte férfi, leány; őszinte vkivel.  „Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam." (József Attila)

2. Igazán átérzett, nem tettetett, szívből fakadó <cselekvés, magatartás, megnyilatkozás>

őszinteség főnév (csak egyes számban)

1. Az őszinte (1) melléknévvel kifejezett (jellembeli) tulajdonság; egyeneslelkűség, nyíltszívűség.

(A magyar nyelv értelmező szótára)

„A te szavad legyen igen, igen, nem, nem, ami azon túl van, az a sátántól való."

(Máté 5,37)

Mi az őszinte ellentéte? Hát persze, a hazug. Ilyen egyszerű?

Valaki megtetszik az utcán, társaságban - odamegyek-e hozzá ismeretlenül, megmondani, hogy tetszik/megkívántam? (Én legalábbis nem.)

Valaki csúnya, valaki ellenszenves, emberek egy csoportját valamilyen okból nem szeretem/utálom/irtózom tőlük - kertelés nélkül kinyilvánítom a gondolataimat?

Tanár vagyok, és egy gyerekről az a véleményem, hogy buta - megmondom neki (vagy a szüleinek)?

Főnök vagyok, és egy évtizedeket már a pályán eltöltő, egy-két évvel a nyugdíjazás előtt álló munkatársamról az a véleményem, hogy tehetségtelen, nem ért ahhoz, amit csinál - megmondom?

Nem vagyok őszinte; őszinteségemnek - amely pedig a fenti definíció szerint jellembeli tulajdonság - gátat szab a társadalommá szerveződött együttélés ezernyi konvenciója. Íly módon pedig az őszinteségnek nemcsak a hazugság az ellentéte, hanem az illem, a szemérem, a tapintat, a politikai korrektség, a sajnálat stb. De vajon ilyen kétdimenziósan kell elképzelnem az összefüggéseket?

Szókopás

Van egy bloggertársam, 979, akivel időnként az indulatosságig fokozódó politikai, ideológiai vitákat folytatunk. Tegnap a tisztázás és békítés jegyében írt két kommentemet is azzal kezdtem, hogy „őszintén sajnálnám", „őszinte öröm számomra"... Elgondolkodtam, miért nem volt elég, miért nem azt mondtam, hogy „sajnálom", hogy „örülök"? Lehetséges magyarázatok:

a./ az őszinteség olyan fontos számomra, hogy állandóan hangsúlyozom

b./ az „őszinte" szó csak freudi elszólás, amely valójában azt leplezi, hogy nem vagyok őszinte

c./ a szavak üres formává váltak

Vannak szavak, amelyeket könnyen, gondolkodás nélkül kimondok/kimondunk, s vannak, amelyeket borzasztó nehezen.

Utójáték (éveken át)

- Szeretsz?

- Nem.

- Akkor jó.

József Attila: Szabad-ötletek jegyzéke (részlet)

„...pina, picsa, fasz, segg, baszni, gecizni, kiverni - mindezt - nyalni - a lehető legtermészetesebb képpel el lehet mondani olyanok társaságában, akik nem tehetnek ellene semmit

érdekes, én a cselekvésbeli motorikus levezetést tudtam belé e szavakba s azért nem használtam őket, mert szavakkal nem elégülhet ki az ember s azért nem elégitettek ki a cselekvések, mert szavak nélkül sem elégülhet ki az ember

ennek csak az lehet az eredete, hogy e szavak miatt megvertek - ez tehát a verő számára motorikus kielégülés volt

valaki egyszer csupa ilyen szavakat irt össze egy papirra és azt nagyon megverték

nem a Gyömrőinek gyógyulok meg, hanem magamnak

egyszer én magam is ráfirkáltam egy hirdető oszlopra, hogy pina fasz, együtt basz

akkor nagyon féltem, a klozetokban dühös voltam, hogy ilyesmit firkálnak oda felnőttek is

most majd kipótolom a gyerekkort s igy elmondhatom: én ezt és ezt csináltam, senki sem kérdezheti, hogy mikor

én hülye állat, hogy akartam segiteni a Gyömrőinek meg a mamának

a mama a gyermek számára nem anya, hanem maga a nő

seggbe fogom baszni a Juditot itt fekszik az ágyon, a háta meztelen

hogy lehetne dühbe guritani a Gyömrőit, ugy hogy kivágjon és visszakönyörögjön

hát ezt nem nagyon lehet

akkor ki fogok vele baszni az életben, analizisen kívűl, elrontom a prakszisát

"véletlenül elszólom magam" hogy viszonyom volt vele aztán olyan módon fogom tagadni, hogy mindenki, még az analitikusok is elhiszik..."

József Attila: Magad emésztő... (részlet)

„...hiszen lehetnénk
jóbarátok, együtt mehetnénk
a kávéházba s teát kavarva,
szépet, jót, igazat akarva
beszélgethetnénk irodalomról,
vagy más ily fontos emberi lomról
és telt szavadra,
mit óvatosan vetnél a latra,
utalván a tapasztalatra,
indulatom messze ragadna,
te - hozzátéve: „Szivedre ne vedd" -
leintenél, mint az öregebb,
mint az apám
s én bosszankodnék, de nem mondanám."