Pénteken Teheránban az állami rádió által is közvetített beszédében Ahmadinezsád iráni elnök ismét kijelentette: a holokauszt hazugság, és csupán ürügy volt egy zsidó állam megteremtésére.

Pénteken Budapesten Sólyom László köztársasági elnök kijelentette: mostani rendszerünk 1956-on alapul. Ezért fontos '56 egyértelműsége, az, hogy „csak egyetlen 1956 volt".

Az iráni elnököt világszerte széles körben gazembernek, közveszélyes elmebetegnek tartják - noha a holokausztot és Izraelt illető véleményét nagyon sokan osztják, nálunk is.

A magyar elnököt a világban (már ahol tudnak róla) megbecsülés övezi, tiszteletre méltó jogtudósnak tartják. És persze véleményét sokan osztják idehaza. Pedig hát...

Sólyom az 1945-56 közötti magyar Politikai Elítéltek Közössége által az 1945-1956 közötti nemzeti ellenállásban részt vett és kivégzett hazafiak emlékére állított lágymányosi Memento-emlékműnél tartott megemlékezésen beszélt. Sok igaz dolog - a Rákosi-korszak terrorjának felelevenítése és elítélése - mellett azonban számos történelmileg vitatható, politikailag pedig sunyi megjegyzést tett. Néhány - önkényesen kiragadott - mondat a beszédből:

„...mostani rendszerünk 1956-on alapul. Ezért fontos '56 egyértelműsége, az, hogy csak egyetlen 1956 volt, és hogy ebből következően nincs folyamatosság a Kádár-rendszer és alkotmányos jogállamunk között...

A Rákosi-korszak valódi arcának és történetének ismerete nélkül a forradalom nem érthető meg. Az ötvenhatos nemzeti egység alapja ugyanis az 56-ot megelőző nyolc év elviselhetetlensége volt Magyarország minden lakosa számára...

Hallgattak a Rákosi-korszakról azok is, akik először támogatták, majd 1953 után, vagy 1956-ban „megtértek". És nem szívesen idézték fel - vagy csak vígjátékká elidegenítve - azok a széles rétegek, akik Kádár alatt megkötötték békéjüket a rendszerrel...

A Rákosi-korszak valódi arcát könnyebb felismerni, mint a következő korokét. Itt nem terjesztett az állami propaganda hazug magyarázatokat, mint 56-ról, itt nem kellett 'ellenforradalomról' beszélni. Ma sem merné mondani senki, hogy ahány ember, annyi Recsk, vagy annyi Hortobágy. Itt nem volt helye hazugságnak..."

Hááát...

1.) „mostani rendszerünk 1956-on alapul" - nettó hazugság: szimbolikusan ezt fejezte ki, hogy 1990-ben az „első szabadon választott parlament" az ország címeréül nem az 1956-os jelkép Kossuth-címert, hanem a II. világháború előtti rendszert idéző koronás címert választotta, s nem október 23., hanem Szent István napja lett a hivatalos állami ünnep. Továbbá: az 1956-os forradalomban szó nem volt a kapitalizmusról, cél volt viszont az ország semlegessége.

2.) „Az ötvenhatos nemzeti egység alapja az 56-ot megelőző nyolc év elviselhetetlensége volt Magyarország minden lakosa számára..." E mondatban több hazugság/tévedés is van. Az első, hogy 1956 októberében-novemberében Magyarországon nemzeti egység lett volna (erről később). A másik az az állítás, hogy 1948-56 egyaránt elviselhetetlen volt „Magyarország minden lakosa számára". A Rákosi-korszak diktatúra volt, szörnyű bűnökkel, tévedésekkel és őrültségekkel. De talán mégse ugyanúgy élték meg azok, akiket a régi elit képviselőiként megfosztottak korábbi társadalmi státuszuktól, foglalkozásuktól, vagyonuktól (hivatal, előjogok, földbirtok, gyár, bank, nagy lakás stb...), illetve azok a százezrek, milliók, akiknek azt ígérték, hogy ők az ország új, igazi gazdái, s akik közül sokak - nagyon sokak - számára tényszerűen is felemelkedést jelentett az 1945 utáni időszak társadalmi státuszban, anyagi körülményekben, iskolázási-művelődési lehetőségekben... Alapvetően ezért nem volt „nemzeti egység" 1956-ban.

3.) "csak egyetlen 1956 volt"; „Ma sem merné mondani senki, hogy ahány ember, annyi Recsk, vagy annyi Hortobágy. Itt nem volt helye hazugságnak." Hogy világos legyen: itt Sólyom László egyik elődjét, Göncz Árpádot vádolja hazugsággal. Az 1956-os tevékenységéért életfogytiglani börtönre ítélt, és 6 évet ténylegesen börtönben töltő Göncz mondta azt ugyanis, hogy tudomásul kell venni: 56 megítélése nem egyértelmű a rendszerváltás után sem. Ezért tartotta természetesnek - bár sajnálatosnak -, hogy 56 veteránjai is egymás torkának estek a rendszerváltás után, a gomba módra szaporodó 56-os szervezetek mindegyike megpróbálta kisajátítani a forradalmat, miközben az egykori részvevők, továbbá politikusok és történészek is azon vitáztak, hogy mennyiben volt antikommunista vagy éppen „valódi szocialista" jellege a történteknek; hogy mi volt a különbség október 23-a, október 28-a, november 1-je és november 4-e között; hogy a 23-án utcára vonuló diákok, a 31-én a Köztársaság téren lincselő csőcselék vagy éppen a munkástanácsok jelentették az „igazi" 56-ot; hogy Nagy Imre vagy Mindszenthy József, Angyal István vagy Pongrácz Gergely? Erre mondta, hogy „56 annyiféle, ahány részvevője volt". És akkor még nem beszéltünk a magyar nemzetnek - Sólyom László szavaival: „Magyarország lakosainak" - azon részéről, amely valóban ellenforradalomnak tartotta 56-ot, kezdettől vagy a fejlemények vagy éppen a propaganda hatására.