"(N)agyon nehéz eldönteni, mit lehet elmondani és mit kell magában tartani az embernek. Fiatalkoromban úgy véltem, hogy minden embernek tudnia kell mindent, és nekem mint lelkipásztornak kötelességem megosztani minden tudásomat. Az évek során rájöttem, hogy ez nincs így. Az embernek csak azt szabad tudnia, amit képes befogadni... (S)zörnyű dolog megzavarni az emberekben lévő állandóságot. Ha valaki megszokta, hogy bizonyos módon gondolkodik, akkor a megszokott gondolatmenettől való legkisebb eltérés is fájdalmat okozhat neki. Nem mindenki hajlandó elfogadni új eszméket, bővíteni, pontosítani a tudását. Egyáltalán - változni...

Tudod, Az, Akit a keresztény világ Jézus Krisztusként ismer, itt született, kétszáz kilométerre, Betlehem városában... Őt mi Megváltónkként, Mesterünkként és Isten Fiaként tiszteljük. És tiszteljük az Ő szent szüleit. De az "Isten" és a "szülni" szavak összekapcsolása, amiből Jézus édesanyjának, Mirjámnak a keleti kereszténységben oly elterjedt titulusa, az "Istentszülő" keletkezett, a zsidó nyelvben, a zsidó tudatban tökéletesen elképzelhetetlen... Az első keresztények szentségtörésnek tartották volna ezt a szót. A Szűzanya-kultusz nagyon késői dolog a kereszténységben, csak a hatodik században jelent meg...

Az a legenda, hogy Jézus Máriától és a Szentlélektől született, a hellén mitológia utórezgése. Annak pedig a hatalmas pogány vallás, a nagy orgia világa, a termékenység erőinek tisztelete, a földanya világa adja a talaját. Abban a népi tudatban láthatatlanul ott vannak a régmúlt istennői... A föld, a termékenység, a bőség kultusza. Minden alkalommal, amikor ezzel szembesülök, elfog a kétségbeesés..." (Daniel Stein, tolmács - Morcsányi Géza ford.)

Ulickaja regényének hőse, Daniel "testvér" lengyel zsidó, aki Izraelben vezet keresztény közösséget, életcéljának tekinti a keresztény egyházak, valamint zsidók és keresztények közös nyelvének "helyreállítását", élete tolmácsszolgálat németek, lengyelek, belaruszok, zsidók, arabok, élők és meghaltak között.

Fikciós dokumentumregény, mert Danielt valóságos személyről, Daniel Oswald Rufeisenről mintázta, ugyanakkor a könyv megszámlálhatatlanul sok szereplője, a "dokumentumok" (levelek, naplók, beszélgetések) - ha jól értem - az írói képzelet szülöttei. Furcsa olvasmány, hol lenyűgöz, hol idegesít - de mindig gondolkodásra késztet.