A Nominativus blogon találtam, és nagyon igaznak - ezért fontosnak - tartom:
"Az ironikus beállítottság alapvetően egy kérdező viszony a világhoz. Illetve a világról való vélekedéseket illetően. Az ironikus ember folyton kérdéseket tesz föl: Tényleg így van ez? Biztos, hogy így van ez? Nem lehet, hogy a másiknak van igaza? Vagy részben nekem, részben neki? Ebben különbözik az irónia a cinizmustól. A cinikus ember közömbös az értékek iránt, az ironikus az ésszerű kétely terhét viseli. Mivel nem bújhat ki a bőréből, természetesen vannak meggyőződései, de mivel tisztában van az emberi elme és ítélőerő korlátaival, ezeket nem tartja mások számára kötelezőnek; hiszen abban sem lehet biztos, hogy holnapután osztja-e majd a saját tegnapelőtti meggyőződését.
A cinikus ember mások szenvedésén röhög, az ironikus a saját önsajnálatát igyekszik leküzdeni.
Az ironikus ember soha nem válhat sem fasisztává, sem bolsevikké. A cinikusból – érdekei szerint – akármelyik lehet.
Végül, de nem utolsósorban. az iróniából sohasem hiányozhat a szeretet. Tudom, hogy ez igen problematikus – mivel nehezen definiálható – kategória, de kétségtelenül tudjuk, hogy létezik.
Ami a melankóliát illeti: nem ellentéte az iróniának, hanem a komplementere. (Természetesen nem pszichiátriai értelemben használom a szót: nem a mélakórra gondolok.) Lényegében a mulandóság felett érzett szomorúság. Szomorúság amiatt, hogy eszméink elavulnak, szerelmek elmúlnak, barátságok megzápulnak. Hogy csupán egyetlen bizonyosság van: meg fogunk halni. Ezt viszont a melankolikus ember békésen tudomásul veszi. A melankólia voltaképpen halk, rejtett derű."
forrás : Lettre 1997. Tavasz 24. sz.
2010.07.21. 10:47
6 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr844929225
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ismeretlen_115131 2010.07.21. 12:28:45
ez meg - így ahogy van - nagyszerű!(tényleg fontos és igaznak hiszem)
Szó-szóró 2010.07.22. 01:05:46
rás: nagyon jó ez a bejegyzés. kattal-lal teljesen egyetértek. És elég sokszor kötekedtem már veled más témákban ahhoz, hogy most ezt elhidd. Egy gyöngyszemet találtál, jó volt olvasni, okosodtam, bölcsebb lettem, pedig 50+ kategóriában indulok az idei Táncdalfesztiválon.
Ismeretlen_46946 2010.07.22. 06:21:57
Szó-szóró: nem kötekedtél. Viszont most megleptél. :)
Ismeretlen_164550 2010.07.22. 23:30:30
minden cinizmus nélkül kérdezem, ez itt most irónia?
Ismeretlen_53615 2010.07.23. 06:06:03
"Ami a melankóliát illeti: nem ellentéte az iróniának, hanem a komplementere."
ebben-e most egy pillanatra nem-e voltam biztos?
Ismeretlen_46946 2010.07.23. 11:08:22
@rant: "Az ironikus beállítottság alapvetően egy kérdező viszony a világhoz. Illetve a világról való vélekedéseket illetően."
Utolsó kommentek