avagy: Orbán Viktor tökös gyerek.

Volt, aki három nappal ezelőtti bejegyzésemből, vagyis egy belinkelt Joseph Stiglitz-cikkből nem jött rá, ezért most egyértelműsítem (némileg leegyszerűsítve): az IMF-et a globális finánctőke (vagyis az összefonódott termelő és banktőke) olyan szervezetének látom, amely e globális tőkés világ centrumának - ma már nem is csak vagy elsősorban centrumországainak, hanem centrumoligopóliumainak - az érdekeit képviseli. Nem érdeklik országhatárok, szarik a nemzeti érdekekre. Csúnyák, rosszak, nem szeretem őket. Na és?

Itt élünk, egy olyan országban, amelyet tarthatunk a világ legnagyszerűbb nemzetének (tudjuk pontosan, mit értünk ma nemzeten?), tarthatunk sorsüldözöttnek vagy éppen büszkélkedhetünk azzal, hogy több tízezer éve mi fújjuk a passzátszelet, hogy valójában mi vagyunk a sumérok, tőlünk származik a Jézusnak nevezett parthus királyfi, és hogy itt van a világ szívcsakrája, és hogy a "magyar géniusz", hiszen nézzük csak meg azt a sok magyar (zsidó) Nobel-díjast... Csak éppen... Csak éppen szinte a nullával egyenlő a befolyásunk a világ valóságos nagy folyamataira, a világot meghatározó, uraló globalizmusra. És ebből következően meglehetősen csekély a befolyásunk a saját életünket alapvetően meghatározó tényekre, folyamatokra, vagyis a világgazdaságra, a hatalmi erőviszonyokra. (Sok mindent persze magunk csinálunk - jól vagy rosszul, de ez más téma.) Viszont élünk, élni szeretnénk.

Rossz hírem van. A szociáldarvinizmus ugyan sok szempontból nemcsak hibás, hanem iszonyú gonosztettekre is mentséget nyújtó gondolatnak bizonyult, de témám  szempontjából kénytelen vagyok emlékeztetni arra, hogy az élőlények közül azok maradtak fenn, amelyek képesek voltak alkalmazkodni a változó körülményekhez, képesek voltak átalakulni, fejlődni. A helyzet ugyanis az, hogy lehet ugyan széllel szemben pisilni, csak kellemetlen következményekkel jár.

Lehetünk önérzetesek, sőt, az is lehet, hogy nekünk van igazunk - mármint morálisan. De - akaratunktól függetlenül - benne vagyunk egy játékban. És nemcsak arról van szó, hogy akkor el kell fogadni az erősek által diktált játékszabályokat, hanem, hogy ezt a játékot lényege szerint is csak ezekhez alkalmazkodva - s ha okosak vagyunk, velük élve, őket fel- vagy kihasználva - lehet játszani. El tudok képzelni más játékot is - sőt, annak a híve vagyok -, de ez momentán nem aktuális.

Persze vannak nemes hagyományaink: "Ugocsa non coronat!" Na és?