Múltba révedő naivitás, szimpla hülyeség és cinikus önérvényesítés: én hülye már megint belehallgattam a Vasárnapi újságba. A 8 és 1/2 9 közti blokk első és utolsó anyagát ajánlom a nemzeti, hazafias érzésekben tobzódni vágyó kedves olvasóimnak.
2010.07.25. 08:56
32 komment
Címkék: magyar rádió koltay gábor vasárnapi újság nemzeti blabla
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr274929227
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ismeretlen_115131 2010.07.25. 12:20:12
hallgatom... (mert kíváncsi lettem, és mert van bennem némi mazochizmus is úgy látszik :))... de nem hallok semmit.
Azért kerülöm - szándékosan, mert nem vagyok képes elviselni ezt a "cinikus önérvényesítő" demagóg, aljas szándékból elkövetett és szégyentelenül befolyásoló, lázító dumát, ami csak a népbutítással rokon és kizárólag az motiválja, hogy saját (kizárólagos) előbbrejutásukat tegyék egyrészt elfogadottá, másrészt könnyűvé... UNDORÍTÓ! Mindenkit felhasználnak ennek érdekében, miközben Amerikában élik hazafiasnak és nemzetinek hazudott - nagyon is világias életüket... e közben beszélnek az én öntudatomról, és keresztényi kötelességemről: higgyek nekik és bízzak a szebb jövőben (halálom utáni mennybemenetelemben) Hányinger!
(évekkel ezelőtt ugyanitt hangzott el egy pöffeszkedő páva szájából: hogy aki dolgozni akar, az elmehet ablakot is pucolni a diplomájával, mert nem szégyen az.... (főleg, ha neki teszem meg, és mint cseléd - most már szabaddá is vált az út, nem kell hozzá cselédkönyv sem - elég, ha betelefonálnak, hogy szolgálójukká váltam. ) És még erre kéne büszkének lennem... persze csak azután, ha már feldolgoztam a 90 éve történteket. :)
Fájdalmasan nevetséges ez a műsor - de legfőképp szégyenletes! ja! és HAZUG - a végletekig.
Szó-szóró 2010.07.26. 08:53:45
kattal: nagyon mérges voltál, úgy tűnik. És jó lendületes. Megkérdezhetem, hogy mi a véleményed pl. az amerikai nacionalizmusról? (Ott még a WC-it is amerikai lobogóval díszítik, legjobb katona az amerikai, stb.) Mi a határa és mértéke a normális nacionalizmusnak?
Ismeretlen_31312 2010.07.26. 10:00:03
Szerintem az USA-ban nincs nacionalizmus, "csak" patriotizmus. Ugyanis Amerikában a "nemzet" fogalma eléggé problémás, annak ellenére, hogy keményen nyomják a "Nation building"-et olyan országokban, ahol nincs is nemzet (vö. Irak, Afganisztán).
Szó-szóró 2010.07.26. 10:31:06
AvPlaten: igen, ez igaz. Akkor a kérdés úgy hangzik: mi a patriotizmus normális mértéke?
Én valamikor még azt tanultam a történelemtanáromtól, hogy a nacionalizmus egy pozitív dolog. Ha ezt más népek kárára "tesszük", az már sovinizmus. Régen volt, ma már biztos van jobb definíció.
Andris 2010.07.26. 10:52:40
Nekem nem szól a linkről semmi, de nem is baj, mondom miért. (Tán a Történelem Ura ráült a "mute" gombra?) Koltaytól ugyanis kiütést kapok, azt hiszem, hogy végtelenül középszerű tehetségű létforma.
Ő annak a szocializmusban megutált attitűdnek a megtestesítője, amit már akkor is utáltam: hogy tökmindegy mennyire béna filmeket készít, mennyire közhelyes amit és ahogy mond, adjunk neki pénzt és lehetőséget sokat, mert ő jó elvtárs/polgár, nekünk dolgozik, neki jussa van, béláim.
Ismeretlen_46946 2010.07.26. 10:57:09
Szó-szóró, Platen: a nacionalizmus a 19. század terméke; nagyon leegyszerűsítve az etnikai, kulturális, gazdasági és politikai határok "fedésbe hozására" irányuló törekvés. Ezt előbb a 20. század politikai fejleményei kezdték ki, majd a termelés és kultúra internacionalizálódása/globalizálódása, az internet, a migráció stb.
Külön kérdés az, hogy az angol (és főleg amerikai) "nation" nem azonos a mi "nemzet" fogalmunkkal, mint arra Platen is utal. A tartalmi érvek (etnikai, kulturális sokszínűség már az amerikai "nemzet" születésekor) mellett egy nyelvi: a "nation" hol "nemzetnek", hol "országnak" fordítandó; a "national" szó például szervezetek előtt lényegében a mi "országos" szavunknak felel meg: "National Public Radio" (a közrádió), "Democratic National Committee" (a Demokrata Párt fő kampányszerevzete)
Ismeretlen_46946 2010.07.26. 11:14:42
Andris: a hiba a te készülékedben van, ellenőriztem a linket, nálam működik, egyébként meg a www.radio.hu honlapon át elérhető az mr1 (Kossuth Rádió), és azon a Vasárnapi újság. Koltayval kapcsolatban nagyjából azonos a véleményünk. És persze abban is igazad van, hogy sokkal objektívabban lehet véleményt mondani, ha nem zavarnak be a tények.
Andris 2010.07.26. 11:16:37
Másfelől nacionailzmus/patriotizmus. Kicsit tán nehéz megszokni az amerikai patrióta jelenségeket,megnyilvánulásokat és az egyéb megjelenési formákat. Érzésem szerint az egyetlen dolog, ami mellett nem lehet elmenni az az, hogy ők ezt őszintén gondolják, és hisznek benne. Rendkívül széles ezzel kapcsolatban a társadalmi konszenzus. Az, hogy mit jelent amerikainak lenni, és milyen a jó amerikai ember, általánosan elfogadott és támogatott, dacára annak, hogy mennyire összetett társadalom, és mennyire sok vélemény határozza meg a közgondolkodást
Személy szerint én ezt a fajta közösségépítő erőt és tudatot hiányolom itthon.
Szó-szóró 2010.07.26. 20:03:35
Andris: "ők ezt őszintén gondolják". Ez nem elég erős érv. Ráadásul, ha "ezt a fajta közösségépítő erőt" megtapasztalnád itthon, az rögtön magyarkodásnak minősülne.
rás: ismét alapos a magyarázatod, köszönet. Arra viszont nem térsz ki, hogy szerinted hol a határ. (A tokaji aszúra mondták, hogy kis mértékben gyógyszer, de nagy mértékben ...)
Koltayról egyezik a véleményünk.
Andris 2010.07.26. 20:29:06
Szó-szóró: azért gondolom, hogy erős érv, mert lefedi a társadalom döntő többségét illetve olyan erős kohéziót alkot, (vagyis identitást hoz létre), amit el sem tudok itthon képzelni, és valóban: ha bárki ilyennel próbálkozna, az magyarkodás lenne. Hozzáteszem ,hogy ennek náluk hosszan visszanyúló hagyománya van.
Ismeretlen_46946 2010.07.26. 22:22:45
Szó-szóró: nincs fix határ. A körülményektől, történelemtől, kulturális hagyományoktól, aktuális politikai helyzettől függ.
Az amerikai társadalomnak egész más a hagyománya, ott százfelől jött emberek közt teremt közösséget az amerikai patriotizmus, az a nemzettudat, amelyben azért másfelől az is benne van, hogy ők a világ vezető hatalma. De ennél talán sokkal érdekesebb, hogy az amerikai társadalomban sokkal erősebb egyébként is a közösségi érzés, a kisközösségi kohézió - s emiatt a demokrácia is! -, mint nálunk.
S hogy visszatérjek a bejegyzésre: az amerikai "nacionalizmus" nem olyan szánalmasan nevetséges, mint a magyar.
Ismeretlen_115131 2010.07.27. 23:03:35
szó-szóró, az amerikaiakról nem nyilatkoznék, mert sosem jártam feléjük, de le is írtátok már amiket mondhattam volna érzéseim alapján. Ha azt mondom a normális mérték a HAZASZERETET, és ezen a határon, ha túl megy valaki - az már nacionazizmus - így érthető? Hozzá téve, hogy ahol kölcsönös megbecsülés tapasztalható a hon, és az ott-hon lakó között, ott... sem lehet nacionalizmusról beszélni, mert nincs is rá szükség. Ahol viszont hiányzik a megbecsülés (úgy általában)... na, ott azonnal felüti fejét a nacionalista kivagyiság (mint ma Mo-n nagyon csúnyán jellemző lett) - ezért aztán mindig bevadulok, ha még értelmesnek látszó emberek ezt szítani képesek a rádió és TV csatornáin keresztül, a művészeken át, a kormányig bezárólag.
Szó-szóró 2010.07.27. 23:43:45
rás: "nincs fix határ". De egy rendező elvre szükség van, amit használhatsz az indonézekre, németekre, japánokra, kicsagákra, mindenkire. Az nem lehet a mérce, hogy mondjuk te úgy gondolod, hogy az már nem kóser.
kattal: te erről írsz. Nálad a rendező elv a hazaszeretet, ami egy csodálatos dolog. Ebben igazad is van. Te a megbecsülést hiányolod. Milyen megbecsülést?
Ismeretlen_46946 2010.07.27. 23:53:38
Szó-szóró: a rendező elv sokféle lehet, biztos más az enyém, mint teszem azt Koltay Gáboré vagy a Jóistené. És másként ítélem meg a német nacionalizmust 1848-ban és 1933-ban; és másként ítélem meg a 19. szd-i brit, illetve indiai nacionalizmust. (És akkor magunkról még nem is beszéltem.)
Szó-szóró 2010.07.28. 00:04:14
rás: ha rendező elvet keresnék, akkor nekem mondjuk nem Koltay Gábor lenne a mérce. A Jóisten? Melyik? A hívőknek ez rendben van, a hitetleneknek pedig ez olyan, mint Koltay.
rás: bármi történik, te azt másként ítéled meg, illetve úgy, ahogy akarod. Hidd el, kell egy univerzális rendező elv, még akkor is, ha néha ezen buksz!
Szó-szóró 2010.07.28. 00:22:21
Egyszer velem megtörtént, hogy egy barátomat rábeszéltem egy rendező elvre. Neki működött. Kiszelektálta zavaros gondolatai felét.
Ismeretlen_46946 2010.07.28. 08:42:14
Szó-szóró: nekem megvan a magam rendező elve - és nagyon elégedett vagyok vele. Nem erőltetem másokra, legfeljebb magyarázom, megismertetem másokkal is - például ezen a blogon.
Szó-szóró 2010.07.28. 10:02:14
rás: kérlek ne vedd magadra mérsékelten kötekedő megjegyzéseimet. (Elnézést, ha megbántottalak, nem volt célom.) Egy korrekt és a specifikumokat figyelembe vevő elvre viszont szükség van.
Ismeretlen_46946 2010.07.28. 10:29:04
Szó-szóró: egyáltalán nem bántottál meg, és nem éreztem kötekedésnek.
Ismeretlen_115131 2010.07.28. 11:13:35
megbecsülés Szó-szóró - milyen lehet? vagy van, vagy nincs :). De én egymás megbecsülésére gondoltam, ha lehetséges volna. Ez meg attól függ van-e valakinek valamije, amit érdemes becsben tartania a másiknak is. Maradva Koltaynál... és a magyarság mibenléténél - hogy becsülte meg a hon Puskást életében betegségében? Sehogy! Halálában pedig láttuk mit műveltek azok, akik azt szeretnék, hogy nekik járjon ki a megbecsülés azért, mert feleslegesen tobzódnak a kreált látványosságaikban - Puskás jó hírében fürdőzve - pedig ők maguk semmi becsületre nem tettek szert...(mégis túlontúl meg vannak becsülve anyagi tekintetben... míg a néző, hallgató, a csapattárs pontosan tudják, hogy látványpolitika az egész)
Tehát, érdemek szerinti megbecsülésre vágyom én... és lehet, hogy ehhez valóban hiányzik egy "rendező elv" amely alapján azonos nevezőre lehetne jutni a tekintentben, hogy mit tartsunk érdemnek, és mit tartsunk becsesnek, netán elvártnak és követendőnek. Szerintem ezek a fogalmak tartalmukban vészesen felhígultak, mint minden más is a megengedő viszonyok között ...
Szó-szóró 2010.07.28. 12:09:30
kattal: igazad van, és sajnos abban is, hogy nagyon fontos fogalmak felhigultak.
Andris: azért gondolom, hogy az "őszinteség" nem elég erős érv, mert pl. egy bűnöző is akarhatja őszintén a bűnözést, az még nem menti fel.
Andris 2010.07.28. 13:52:42
Szó-szóró:
Nem értelek, és nem csak azért mert azt hiszem, egy "nem" kimaradt a megjegyzésedből. ó
Szó-szóró 2010.07.28. 14:40:13
Andris: kicsit más szemszögből közelítem meg a nyolcas sorszámú bejegyzésedet: nálunk is teljesül, hogy a hazaszeretetet sokan őszintén gondolják és hisznek benne. A magyarkodást persze én is röhejesnek tartom.
Andris 2010.07.28. 15:09:25
Ja, oké, értem.
stali 2010.08.02. 10:33:09
Kitől fogadjuk el, hogy az etalont megalkossa?
Aztán, ha elfogadtuk, nehogy reklamáljunk, hogy ez a zsinórmérték mégsem egyezik a saját elképzelésünkkel!
Kicsit körülményesnek vélem az összeállítás lehetőségét, de üsse kő, ha van egyetértés abban, hogy kitől fogadjuk el. Kritika és ellenvélemény nélkül. Avagy megrajzoljuk, közös erővel?
Apámnak (most lett volna 99 éves) volt egy szenzációs vicce arról, mi a különbség a nacionalizmus és a sovinizmus között. Ő tanult a történelemből, tanult a már megtörtént dolgokból. És tanított, mert az volt a hivatása. A tanítványai között tudomásom szerint ma sincs szélsőséges, pedig tanított ő a két világháború között is, meg a többi átkosban is. Embereket nevelt. Emberségre, hazaszeretetre, egymás iránti tiszteletre. A külsőségekben kifejezett, beltartalmat helyettesítő látványosságok helyett igaz érzéseket, képességet a gondolkodásra.
Na, ez csak részben tartozik ide, de úgy jött, hogy nem törlöm, juszt se!
Ismeretlen_46946 2010.08.02. 15:52:38
stali: Már miért kéne törölni?! A viccet viszont elfelejtetted ideírni.
Szó-szóró 2010.08.02. 17:26:44
stali: én is kíváncsian várom a viccet. De nekem már az is tetszik a bejegyzésedben, hogy nacionalizmus és sovinizmus között keresed a különbséget. Én is így tanultam a történelemtanáromtól. Szóval és a viccen kívül az is érdekelne, hogy apád hogyan tanította ezt a tanítványainak. (Lehet, hogy a vicc ezt is megmagyarázza.)
Ismeretlen_46946 2010.08.02. 18:05:53
Szó-szóró: a különbségről egyébként azt szokták mondani, hogy a nacionalizmus jogot véd, a sovinizmus jogot sért. De mi van akkor, ha a védelem betegesen agresszív csapkodássá válik?
Szó-szóró 2010.08.02. 22:55:43
rás: időt kérek. Rafinált kérdés. Biztos vagy abban, hogy nem viszi félre a kérdést és a témát?
stali 2010.08.03. 06:02:25
Elöljáróban: a hazaszeretetet és a nacionalizmust különböző kategóriáknak tartotta.
A vicc nem szép és nem szalonképes, ám roppant kifejező. Ezért a diákjainak akkor és csak akkor és olyankor sütötte el, ha annak helye volt, valamelyik erdei kirándulás kötetlen beszélgetésében, s szóba került valami miatt.
Na, akkor mégis:
Mit mond a nacionalista? - magyar seggbe magyar lóf@szt. És a soviniszta? - MINDEN s-be magyar l-t!
Olvassátok a megfelelő hangsúllyal. A vicc keletkezésének idején néhány államférfiú véres szájjal hirdette a faj szépségét, felsőbbrendű voltát a felajzott tömegnek. A történelem - mint a divat - ismétlődik, mert nem vagyunk tanulékony fajta, hát az ismétléssel kényszerít. Sajnos.
Ismeretlen_46946 2010.08.03. 10:05:10
Szó-szóró: A kérdést egyrészt szónokinak szántam, másrészt éppen ezzel tértem vissza a bejegyzés eredeti témájához, a Vasárnapi újsághoz.
stali: köszönöm a viccet, ismertem, azt hiszem (nagyon régen volt) gimis koromban hallottam először - bár biztosan nem tanártól (egyikkel se volt olyan szoros viszonyunk).
Szó-szóró 2010.08.03. 17:15:05
rás: én a mérnöki fejemmel (lényegében kocka formájú) keresem a koordináta rendszereket, ahol az irányok és mértékek jól meghatározhatók. Próbálnám elhelyezni a hazaszeretetet, nacionalizmust és sovinizmust, persze nem lehet, de próbálom. stali vicce ad egy rendező elvet (magyar s-be magyar l-t, stb.)és a költői kérdésed is erről szól: a túlzott védelem agresszív jelenségeket idéz elő. Úgy gondolom, hogy a bejegyzésed eredeti témája is pontosan erről szól.
Utolsó kommentek