A 20. századról mondja ezt Alain Badiou filozófus, akinek A század című könyvét olvasom. Badiou nevével (már sokszor dicsekedtem hiányos műveltségemmel) a közelmúltban egy izgalmas És-interjúban (itt) találkoztam először, ennek nyomán vettem meg könyvét, amely tulajdonképpen tizenhárom, 1998-2000-ben tartott előadását tartalmazza. Fontos előrebocsátani, hogy Badiou filozófiailag marxista, politikailag (a bevett terminológia szerint) szélsőbalos – és ami az előbbiekkel egyenrangúan fontos: francia. Könnyed, szellemes – még amikor egy szavát se értem (ez sűrűn előfordul, és van, hogy ilyenkor hiába olvasok el másodszor vagy harmadszor is egy mondatot, bekezdést, még mindig nem értem, mert… ismerethiány, hízelgek magamnak).

Badiou-t nem az érdekli, hogy mi történt – ezt mindenki tudja –, hanem hogy hogyan gondolkodott a század, elsősorban önmagáról. Közbevetőleg: Badiou lényegében átveszi az (ugyancsak marxista) angol történész, Eric Hobsbawm „rövid” 20. század koncepcióját, vagyis hogy az első világháborútól, 1914-től a kelet-európai szovjet birodalom összeomlásáig, a 80-as évek végéig tartó kb. 75 év jelenti a 20. századot. (Bár a könyvben – nem tudom, helyesen vagy fordítói hibaként – „kis” 20. század terminus szerepel.) Szóval: Badiou 20. századi szövegekből kiindulva – többek között Mandelstam, Brecht, Pirandello, Freud, Pessoa, Celan, Saint-John Perse, Malevics a szerzők – vizsgálja a kort.

E kor politikát, történelmet meghatározó áramlatai, mozgalmai a kommunizmus és a fasizmus. Badiou időnként mintegy mellékes mozdulattal (de persze érvelve) utasítja el a kettőt „totalitarianizmus” cimkével összemosó elméleteket, valójában azonban mégis azt a közöst keresi, ami létrehozta, konstituálta őket. Ez pedig a cselekvés, a sors, a történelem alakításának akarata, a hit abban, hogy ez lehetséges, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva vak erőknek, nem vagyunk pusztán „törvényszerűségek” tehetetlen elszenvedői. Alapvetően optimista gondolat, a „minden lehetséges” érzése, a hit önmagunkban. Most aztán tényleg a Föld fog sarkából kidőlni, és ez a harc lesz a végső… Szembeállítása ez a 20. századnak mind a 19-ikkel, amelyet Badiou részint a romantika, az eszmék, az álmodozás, részint a tudományba vetett és biztonságot adó hit korának nevez, mind a 21-ikkel, amelyet megalkuvónak és – ha jól értem – embertelenül unalmasnak tart, olyannak, ahol a gondolkodást és a cselekvést megbénítja a globális kapitalizmus.

Mint tudjuk, a 20. század véres, kegyetlen volt. A „valóság”, a „valóság megragadása” iránti szenvedély, ami a 20. század emberét vezérelte, ugyanis – így Badiou – kiiktatta, érvénytelenítette az etikai kategóriákat; a valóság „túl van Jón és Rosszon”, hivatkozik Nietzschére, aki Hegel, Marx és (a Lacan közvetítette) Freud mellett a leggyakrabban visszatérő referenciapontja Badiou szövegének. Új világot és új ehhez új embert kell teremteni, ami csak erőszakkal, véresen megy. De miből születik ez a szenvedély, ez az akarat?

„A 19. század hegeli gondolata az, hogy bízzuk rá magunkat a század mozgására, ’hagyatkozzunk rá a dolog létére’. A 20. század gondolata az, hogy szembe kell nézni a történelemmel, politikailag uralni kell. Mert az 1914-18-as háború óta senki sem bízhat a történelemben annyira, hogy ráhagyatkozzon állítólagos haladására.”

Vagyis az (első) világháború a fordulópont. Badiou erre nem tér ki, de gondoljuk meg, hogy Európa népei – konkrét emberek tízmilliói – ekkor élik át először tömegesen, hogy nem érvényes a „Ne ölj!” parancsa, hogy nincs többé norma, hogy ölni szabad, sőt kell. E nélkül nem érthetők se a háborút követő forradalmak, se a sztálini terror, se a náci megsemmisítő táborok – s mindezek hol lelkes, cselekvő, hol legalább hallgatólagos tömegtámogatottsága.

„Az újember projekt megszüli azt a gondolatot, hogy a történelmet kényszeríteni kell, meg kell erőszakolni.” „Minden meggyőződés, amely az új ember valóságos eljövetelére vonatkozik, erőteljes közönnyel viseltetik a fizetendő ár iránt, és legitimálja a legerőszakosabb eszközöket is. Ha az új emberről van szó, bizony elképzelhető, hogy a régi ember nem több, mint nyersanyag.”

Nem volt szándékomban ismertetni Badiou könyvét, egyébként is még csak a kétharmadánál tartok, nem tudhatom, hogy „ki a gyilkos”. Csak leírtam valamit, ami e könyvtől függetlenül is foglalkoztat, amikor a 20. századról – és benne a saját életemről – gondolkodom.

 

Szerző: rás  2010.08.29. 23:19 18 komment

Címkék: erőszak huszadik század badiou

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr444929246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pocakos 2010.08.30. 11:20:34

Nekem ez az "újember" nem tetszik, mert nem természetes, nem a (darwini) természetes és természeti (majom-ősember-ember) követi. Viszont magában hordozza a 20. sz. divatos tudományait: a genetika (és vadhajtása a fajelmélet), a lombikbébi program stb. De, lehet, hogy még régebbi a gondolat, és a Messiás-sal egyidős. Ott is (és azóta is) várnak valamit, valakit, amitől minden jóra fordul, még a halottak is feltámadnak. A kereszténység azzal lett reálisabb, hogy belátta: ez a földön nem lehetséges, - csak az életen, a halálon túl. Ezzel szakítottak a 20. sz.-i ideológiák, mely szerint magunknak kell "megváltozni", újemberré válnunk. Ami - szerintem - a fasiszta diktaturát a "kisember" (átlagember) szemében szimpatikusabbá teszi a komcsi diktaturánál, az a magántulajdon fennmaradása. Szerintem ezen bukott meg (saját magától) az egész (lenini) nagy társadalmi kisérlet. Más. Most Gillard asszony lévén sok szó esett a Fabian Society-ről. Érdekes társaság. Valahogy róla, róluk a pol.gazd., meg tud. szoc. órákon nem anultunk, nem tanították. Sőt, szocdem körökben sem hallottam róla.

Ismeretlen_46946 2010.08.30. 11:48:57

Pocakos: 1./ Persze, hogy nem természetes az újember (vagy új ember), de a "régi" ember természetes fejlődés során juttatta oda a világot a 20. század elejére, hogy valahogy igény támadt rá. 2./ Csak remélni merem, hogy a - normális - "átlagember" számára nem szimpatikus a fasiszta diktatúra. A magántulajdon kérdésében nyilván nem értünk egyet, én nagyjából Proudhon álláspontját vallom, már ami a termelőeszközök magántulajdonát illeti: "a tulajdon lopás". 3./ Én a fabiánusokról először G.B. Shaw kapcsán hallottam (olvastam), de aki az angol Munkáspárt történetével kezd el foglalkozni, az is azonnal beleütközik.

Andris 2010.08.30. 13:38:11

rás: olvastam egy kicsit Proudhonról, érdekes és egészen használható dolgokat ír. (bár Marx 1847-ben jól megkritizálta. És én is tudnék vitatkozni :) ) A problémám csak annyi, hogy az elmélet és a gyakorlat sosem esik egybe, soha. Onnantól kezdve pedig ez is csak egy gondolatkísérlet. Ráadásul (és ez valószínű, hogy az én hibám), mindig úgy járok, ha egy ilyet olvasok, és megértem, akkor igaznak gondolom. Ha utána a cáfolatot, akkor azt is. Ezért úgy vélem, abszolút igazság nem létezik. kicsit off: Emiatt, anélkül, hogy profanizálni akarnám rás posztját és közlési szándékát, kikapcsolódásként a komoly olvasmányok között, szeretettel ajánlom mindenkinek ezt az "elektromosan" is olvasható könyvet. Karel Capek: Az abszolútum-gyár http://mek.niif.hu/00300/00346/00346.htm Szórakozni és gondolkodni egyaránt alkalmas. (1 nap alatt elolvasható)

Pocakos 2010.08.30. 15:51:40

rás: 1. "...oda a világot a 20. század elejére, hogy valahogy igény támadt rá....." Ez az igény legalább hatezer éves, ha nem több, egy örök ígény, vagy inkább remény, hogy egyszer jobb lesz, aminek alapfeltétele, hogy az emberek is jobbak legyenek. 2. "..Csak remélni merem, hogy a - normális - "átlagember" számára nem szimpatikus a fasiszta diktatúra....." Én azt irtam (és gondolom), hogy *szimpatikusABB*, mint a szovjetrendszer, - ha a békeidőket hasonlítjuk össze. Az emberi jogi “problémáktól” eltekintve az olasz (1922-38) és a német (1933-39) vagy bármely más jobboldali diktatúrából könnyebb a visszatérés a demokráciához (és a kapitalizmushoz), mint a szovjetből. Lásd pl. Spanyolország, ahol a politikai üldözésen kivül senkinek nem esett bántódása: a borbélynak, fűszeresnek, cipésznek, hentesnek stb. nem vették el az üzletét, a házát, lakását, és a menekülés is lehetséges volt, mert útlevelet mindenki kaphatott. A kivándolást is engedték, inkább a befogadó ország megtalálása volt problémás. A hazai diktatúra (1949-56, de részben a 80-as évekig is!) ezeket nem tűrte meg! folyt.köv.

Pocakos 2010.08.30. 15:54:59

folyt. Emlékszel az 1936-ban játszódó "A hetedik kereszt"-ben Paul Roeder fiatal munkásra, aki távoltartotta magát a politikától, és nemrég költözött kisgyerekével és ijfú feleségével, Liesl-lel, új otthonába, amihez a rendszer segítette, és mennyire örült a változásoknak? Mintha az 50-60-as évek magyar filmjeit láttam volna. Aztán, mikor megtudta a szökevény Heisler story-ját, segített neki, mert régről ismerte, és hitt neki. No, hallottál olyan hazai storyt, hogy valaki (szomszéd) bárkit is befogadott, bújtatott volna olyant, akiért a fekete autó jött? Itt érzem az ellentmondást. Hiszen az 50-es években épp úgy nem lehetett tudni, hogy meddig tart, mint a 30-as években (42 teléig biztos nem!). Tudat alatt talán ezért oly “nosztalgikus” a Horthy rendszer is. 3. Én a hazai “fejtágítás”-ra céloztam, nem pedig a Labour tanulmányozására. ;-) .

Ismeretlen_46946 2010.08.30. 16:30:31

Pocakos: igazán bájos, ahogy 1938-39-ben lezárod az olasz, illetve német jobboldali diktatúra korszakát, meg persze ahogy "eltekintesz" bizonyos emberi jogi "problémáktól". Mindemellett a (sztálinista) kommunisták 1945 utáni kétségtelenül meglévő kelet- és nyugat-európai támogatottsága (Nyugaton az 1939 augusztusában egyszer már elveszített támogatás visszanyerése) összefügg az előző fasiszta korszakkal - ahogy az 1917-ben kezdődő baloldali forradalmak a háborúval.

Chase MD 2010.08.30. 18:16:38

ras: Nagyon erdekes bejegyzes volt. Koszonom. Erdekes elmelet, ami szerint az I. vh nelkul nem kovetkezett volna be mindaz, ami a XX. szazadot jelenti. De az elmelet szerint az I. vh kimenetele nem befolyasolta a kovetkezmenyeket, ha jol ertem. Tovabba a modell csak a ket diktatura szuletesenek korulmenyeit, szuksegszeruseget vizsgalja, nem magyarazza, hogy miert kellett mennyi ideig fennmaradniuk. Azt sem, hogy miert nem szuletett meg tobb ilyen. Pocakos: A szovjet tipusbol talan azert nehez visszaterni a demokraciahoz, mert adott helyen nem jellemzoen elozte meg demokracia. Koszonettel Chase

Ismeretlen_46946 2010.08.30. 18:40:11

Chase: De, Badiou utal rá, csak nem mentem bele (ebbe se), hogy az I. világháború nyitva hagyott egy csomó feszültséget, problémát, illetve újakat teremtett, s ezért "szükség van" egy újabb, egy "végső" háborúra, ami majd megoldja ezeket. Itt aztán bejön persze a 20. századot szerinte jellemző "Kettő" problematikája, a mindenben jelenlévő antagonizmus, a "másikkal" szembeni önmeghatározás. Viszont őt csak a filozófiai aspektus érdekli, tehát a konkrét történelmi szituációval, az I. vh. teremtette konkrét feszültségekkel nem foglalkozik.

Ismeretlen_46946 2010.08.30. 18:50:50

Chase: Kiegészítés az előbbihez, (s ez már nem Badiou). Európa történetét az I. vh. kimenetele határozta meg, az indokolt német revansvágytól a Szovjetunió létrejöttén át a "kelet-európai kisállamok nyomorúságáig". A II. vh. törvényszerűen következett az első befejezéséből (Versailles, Trianon), ennek kimenetele pedig a következő évtizedeket határozta meg. Ez azonban Badiou-t (itt legalábbis) nem érdekli, őt a gondolati konstrukciók, azok létrejötte, mechanizmusa, hatása foglalkoztatja. Számára ebben az értelemben a háború és a diktatúrák csak szimptómát jelentenek.

chase MD 2010.08.30. 19:06:11

Ras: Koszi. Megint nem filozofia: Orwelltol olvastam arrol, hogyan hat a "Great War" Angliara. A haboru borzalmaiert a katonasag illetve a katona szemelyes feleloseget az angol tarsadalom, kozbeszed haboruellenesseggel honoralta, ami Orwell szerint hozzajarul Anglia restsegehez a naci veszellyel szemben. Tehat a Badiou modell lehetseges, de nem tovenyszeru valasza volt Europanak az I. vh-ra.

Ismeretlen_46946 2010.08.30. 19:29:53

Chase: Anglia nagyon nem Európa - még ma sem! Egy adalék: az angol nyelvű wikiben "continental philosopher", és ha megnézed, mi az a kontinentális filozófia, akkor minden, ami nem angolszász. :)

Chase MD 2010.08.30. 19:51:39

Ras: Anglia valoban messze van a kontinenstol :) Do your ears hang low? Do they sway to and fro? Can you tie them in a knot? Can you tie them in a bow? Can you throw them o'er your shoulder like a continental soldier Do your ears hang low?

Ismeretlen_46946 2010.08.30. 21:11:33

Chase: :D Természetesen nem ismertem, de most utánanéztem, és a Wikin a következőt (is) találtam: Various versions with alternative lyrics exist, the earliest known version is "Do Your Balls Hang Low",

Chase MD 2010.08.30. 21:21:20

Nem akarom eloffolni a remek bejegyzest, ezert abba is hagyom, de nem tudtam megallni. A dal tenyleg bajos, egyik kedvenc sorom: Can you semaphore your neighbor with a minimum of labor? Do your ears hang low?

Pocakos 2010.08.30. 23:43:56

rás: lehet, hogy bájos, ahogy 1938-39-ben lezárom az olasz, illetve német jobboldali diktatúra korszakát, de hanem tenném, akkor ugyanabba a hibába esnék, mint a hazai “jobboldal”, amikor komcsizik, és (előszeretettel) összemossa a rákosista időket pl. a 68 utáni kádári időkkel. Hasonlóan a hazai “baloldal”, mely még mindig a Komintern szellemében (a nácizmust a fasizmussal összemosva) fasisztázik. Megjegyzem Mussolini Olaszországáért a “zsidók” is lelkesedtek. Nem véletlenül, hiszen Margherita Sarfatti, “a fasizmus zsidó anyja”, a Duce testi-lelki jóbarátja volt 1938-ig. Ugyancsak bájosnak tartod, ahogy "eltekintek” bizonyos emberi jogi "problémáktól". Nos, a SZU-val szemben, egész fennállása alatt a világ, beleértve az ENSZ-et (és Téged) is! nem volta(to)k ugyancsak "eltekintők" ezekkel a dolgokkal kapcsolatban? A II. vh. kitöréséig Európában szentnek és sérthetetlennek tekintették a westphaliai békét, az államok ott lefektetett szuverenitási elvét: egy ország belügyeibe senki sem szólhat bele! Másik országot ilyen indokkal nem lehet megtámadni! Nem véletlen, hogy egy állítólagos lengyel támadás visszaverése ürügyén indult el közel 71 éve a II. vh. Különben a világnak (és az üldözötteknek) hat év (33-39) állt a rendelkezésükre, hogy megoldják a “menekültügyet” (lásd eviani konferencia), Semmit sem tettek. Chase: a szovjet v. tanács rendszer eleve egy radikális kisebbség ötlete (volt) a munkásmozgalomban. Különben valóban az I. vh miatt szakadt ketté az II. Internacionálé, a zimmerwaldi konferencián (1915) a jobboldali (szocdem) és a baloldali (Lenin vezette komcsi) szocialistákra. A szocdemek félre akarták tenni az osztályharcot, amíg folyt a háború, hogy hazájuk győzni tudjon. A komcsik viszont nem akartak háborúzni, csak később jöttek rá, hogy a felfegyverzett munkásokat, katonákat saját államrendjük ellen lehet fordítani, miközben mindent állami tulajdonba kívántak venni, és ezáltal a kapitalizmust megdönteni. Ez a gondolat, pláne gyakorlat mindenhol ellenszenvet váltott ki, hiszen nem a nagytőkések ellen irányult, hanem mindenki ellen, akinek valamilyen magántulajdona van/volt - elsősorban ingatlan.

Ismeretlen_46946 2010.08.31. 09:25:26

Pocakos: azt hiszem, e ponton nincs más dolgunk (lehetőségünk) mint (ismét) konstatálni az álláspontok különbözőségét.

Pocakos 2010.08.31. 11:10:05

rás: én is így gondolom, - és köszönöm a könyvismertetést! Elárulom, hogy most Joseph Roth írásait keresem. A müncheni Zsidó Múzeumban láttam egy gondolatát(?): "Egy papír többet ér ember nélkül, mint egy ember papír nélkül" - rögtön tudtam, hogy mely korban élt, élhetett.

Ismeretlen_46946 2010.08.31. 11:52:21

Pocakos: :)