Rövid hír számolt be arról, hogy kilencven éves korában meghalt Lackó Miklós, - mint a Történettudományi Intézet közleménye fogalmaz - a 20. századi magyar történelem egyik legnevesebb kutatója.

Ideológiatörténettel, a két világháború közti magyar szellemi élettel foglalkozott. Meghatározó élményem volt harminc éve Válságok - választások című (1975-ben megjelent) tanulmánykötete. Egyik központi témája a népi írói mozgalom volt, ezen belül Németh László, a népi-urbánus viták, a másik - részben ehhez is kapcsolódóan - a magyar (emigráns) kommunista mozgalom két kiemelkedő teoretikusának, Lukács Györgynek és Révai Józsefnek e korban kifejtett gondolatai. Németh és Lukács volt a főszereplője (Illyés és Kerényi Károly mellett) az 1981-ben Szerep és mű címmel megjelent kultúrtörténeti tanulmányainak, míg az 1988-as Korszellem és tudományban többek között Szekfű Gyulával, Fülep Lajossal foglalkozott, s a 30-as évek "Mi a magyar?" nemzetkarakterológiai vitájáról adott áttekintést.

Izgalmas és különösen a 70-es években még "kényesnek" számító, ritkán előkerülő témák voltak ezek. Lackó tanulmányaiban egyrészt a számomra - történelem szakot végzett, a 20. századi történelem iránt különösen érdeklődő fiatalember létemre - rengeteg újdonságot tartalmazó tényanyag nyűgözött le, másrészt az, hogy volt véleménye, állást foglalt - mindig megengedve más vélemények, álláspontok létjogosultságát is. A Válságok - választások előszavában Thomas Mannt idézte: "az ember nem talál rá olyan gondolatokra, amelyek nem tetszenek neki, vagyis amelyeket eszmeileg nem fogad szívesen. Nincs feltétel nélküli tudomány". Igaz mondás - teszi hozzá - de ha elfogadja a kutató, már eleve lemond az objektivitásra való törekvésről is (kiemelés L.M-től). pedig, mondja Lackó, éppen e korszak (a 20-as, 30-as évek) és e kérdések - köztük első helyen a nemzeti kérdés - vizsgálatánál elengedhetetlen az objektivitásra, s mindenekelőtt a megértésre való törekvés.

"A begyógyult sebek hegei is fájnak vagy borzongatnak, ha durva kézzel nyúlnak hozzájuk, hát még az olyan régi sebeké, amelyek rosszul forrtak össze" - figyelmeztetett Lackó Miklós.