Rövid hír számolt be arról, hogy kilencven éves korában meghalt Lackó Miklós, - mint a Történettudományi Intézet közleménye fogalmaz - a 20. századi magyar történelem egyik legnevesebb kutatója.

Ideológiatörténettel, a két világháború közti magyar szellemi élettel foglalkozott. Meghatározó élményem volt harminc éve Válságok - választások című (1975-ben megjelent) tanulmánykötete. Egyik központi témája a népi írói mozgalom volt, ezen belül Németh László, a népi-urbánus viták, a másik - részben ehhez is kapcsolódóan - a magyar (emigráns) kommunista mozgalom két kiemelkedő teoretikusának, Lukács Györgynek és Révai Józsefnek e korban kifejtett gondolatai. Németh és Lukács volt a főszereplője (Illyés és Kerényi Károly mellett) az 1981-ben Szerep és mű címmel megjelent kultúrtörténeti tanulmányainak, míg az 1988-as Korszellem és tudományban többek között Szekfű Gyulával, Fülep Lajossal foglalkozott, s a 30-as évek "Mi a magyar?" nemzetkarakterológiai vitájáról adott áttekintést.

Izgalmas és különösen a 70-es években még "kényesnek" számító, ritkán előkerülő témák voltak ezek. Lackó tanulmányaiban egyrészt a számomra - történelem szakot végzett, a 20. századi történelem iránt különösen érdeklődő fiatalember létemre - rengeteg újdonságot tartalmazó tényanyag nyűgözött le, másrészt az, hogy volt véleménye, állást foglalt - mindig megengedve más vélemények, álláspontok létjogosultságát is. A Válságok - választások előszavában Thomas Mannt idézte: "az ember nem talál rá olyan gondolatokra, amelyek nem tetszenek neki, vagyis amelyeket eszmeileg nem fogad szívesen. Nincs feltétel nélküli tudomány". Igaz mondás - teszi hozzá - de ha elfogadja a kutató, már eleve lemond az objektivitásra való törekvésről is (kiemelés L.M-től). pedig, mondja Lackó, éppen e korszak (a 20-as, 30-as évek) és e kérdések - köztük első helyen a nemzeti kérdés - vizsgálatánál elengedhetetlen az objektivitásra, s mindenekelőtt a megértésre való törekvés.

"A begyógyult sebek hegei is fájnak vagy borzongatnak, ha durva kézzel nyúlnak hozzájuk, hát még az olyan régi sebeké, amelyek rosszul forrtak össze" - figyelmeztetett Lackó Miklós.

Szerző: rás  2010.09.15. 22:38 12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr724929253

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_111226 2010.09.16. 08:05:35

Nyugodjon békében! Thomas Mann gondolata nekem nem tetszik - "az ember nem talál rá olyan gondolatokra, amelyek nem tetszenek neki" Ez így nem igaz. Miért ne találna rá? Honnan tudhatná pl hogy egy eddig nem olvasott könyv miket taglal? Ha el sem olvasom, nem értem. Attól, hogy megértem, még gondolkodom. Az egyik húzza a másikat. Az utolsó bekezdés pedig naccerűűű ;)

Ismeretlen_46946 2010.09.16. 08:37:36

defalla: Sajnos, nem tudom, honnan való a Mann-idézet, de érteni vélem és igaznak tartom az iróniáját: leginkább csak a magunkéval azonos vagy ahhoz hasonló véleményekre, gondolatokra vagyunk nyitottak, és gyakran mérlegelés nélkül elvetjük azokat, amelyek nem illenek világképünkbe. A jelenlévők természetesen mindig kivételt képeznek. :)

Ismeretlen_111226 2010.09.16. 09:24:24

Így már érthetőbb nekem :) Egyetértek. Én sem olvasok olyan blogokat/oldalakat, amik kihoznak a sodrómból - egy belenézés erejéig igen, de aztán felejtősre veszem a figurát :)

Ismeretlen_10155 2010.09.16. 10:00:49

no igen. a Mann-idézettel maradéktalanul egyet lehet érteni, talán ez az oka annak a kudarcnak is, amit a polgári neveléstudomány a '30as, '40es években a szélsőjobb eszmékkel szemben elszenvedett, és amit ma is elszenvedni látszik. csak azt hallja meg, amire nyitott a füle; mást nem -- vagy ha igen, ignorálja.

Ismeretlen_46946 2010.09.16. 10:07:52

drc: Gondolom a "neveléstudomány"-t nem szó szerint kell venni. S, igen, a kudarc totálisnak látszik.

Ismeretlen_10155 2010.09.16. 10:09:20

=) nem, jelenleg nem. (pedagógiát akartam írni előbb, aztán magyarítottam, mert úgy mégiscsak jobb, és úgy maradt.)

Ismeretlen_111226 2010.09.16. 15:27:08

"csak azt hallja meg, amire nyitott a füle; mást nem -- vagy ha igen, ignorálja." szerintem ez sem így van, de ezt nem lehet három mondatban magyarázni:) (nem mintha nem lehetne megérteni) Elég nyitottnak érzem magam - attól függetlenül, hogy pl. nem kedvelem a düm-düm+tüc-tüc "zenéket", attól időnként belehallgatok. De csak azért, mert most ez a "trendy", nem fogom hallgatni. Vagy valamit félreértek. Meghallgatom én tömjénzsoltot is, ám - mivel tehetetlen vagyok - olyankor repülnek a szentek...

Ismeretlen_10155 2010.09.16. 17:56:19

@defalla: félreérted. de annyiban igazad van, hogy Tömjén Zsolt fajtájáról van szó, vagyis azokról, akik a magukén kívül mindenki más érveire süketek...

Ismeretlen_115131 2010.09.16. 18:09:50

drc, vannak olyanok is, akik nem elég hogy mások érveit nem hallják meg, de még sajáttal sem rendelkeznek... na azok aztán! :) a kegyetlen fajtából valóak... mert megérteni sem lehet őket.

Ismeretlen_115131 2010.09.16. 18:12:17

Olyanról tudtok, aki a mai magyar szellemi élettel foglalkozna? (ha még létezik egyáltalán? - ideológiák bizonyára vannak...)

Ismeretlen_46946 2010.09.16. 18:20:18

Kattal: az általam gyakran hivatkozott Tamás Gáspár Miklós például elég sok cikket írt e témában. De a másik - konzervatív - oldalról például Lánczi Andrást is lehet említeni. Ezek persze inkább aktuális vitacikkek, a dolog természetéből adódóan. Nem felülről, nem kívülről, hanem nagyon belülről.

Andris 2010.09.16. 19:03:11

Nem tudom, hogy TGM és Lánczi egyforma távolságra van-e az origótól, szerintem nem. Szerintem nem foglalta még össze senki, nem biztos, hogy lenne mit. Ami viszont nagyívű, alapos és remek munka, a "Magyar politikai gondolkodás története", Schlett Istvántól. Nem rövid, de kitűnő olvasmány, emellett egyetemi tankönyv is.
süti beállítások módosítása