Farkas Aladár: Híd

A címben olvasható mondatot a héten idézte valaki, s visszarepített ifjúkoromba, a 60-as évekbe. Időutazás volt az egész. Az 1981-ben elhunyt szobrászművésznek, Farkas Aladárnak a vietnami háború ihlette kisplasztikáiból és rajzaiból nyílt kiállítás a Corvinus Egyetem Könyvtárában. Nem nagy ügy, nincs körülötte hírverés, semmi aktualitása, kizárólag a művész lányának szeretete és kitartása. A helyszín, azt hiszem, személyes kapcsolatoknak köszönhető, noha Farkas Aladárnak nagyon is van köze a Közgázhoz: az ő alkotása az Aulában (még mindig) álló (ülő) Marx-szobor.

Vissza a mostani kiállításhoz, Vietnamhoz és ahhoz a bizonyos mondathoz. A szerda délutáni megnyitó vendége volt a vietnami nagykövetség tanácsos asszonya, aki rövid beszédében kitért a vietnami nép harcára a francia gyarmatosítók, majd az amerikai imperialisták ellen, s hogy ebben mindig számíthattak a magyar nép szolidaritására, amit akkoriban a "Veled vagyunk, Vietnam!" jelszó fejezett ki. (A szolidaritás nem csak a jelszóból állt, anyagi tartalma is volt. Meg emberi: a 60-as, 70-es években sok vietnami fiatal tanult a magyar egyetemeken.) Ez hivatalos, központilag kitalált jelszó volt, plakátokon, a párt és a KISZ által szervezett politikai gyűlések transzparensein volt olvasható. Emellett - vagy ennek ellenére - létezett spontán társadalmi, emberi szolidaritás is, írtam is már erről (itt). Farkas Aladár vietnami szobrairól készült képeslapok a VateránTermészetesnek is tekinthető, hogy egy olyan elkötelezetten baloldali, kommunista művész, mint Farkas Aladár, szinte lázba jött a vietnami háborúról érkező híreket hallgatva (csak később jutott el oda), és 1965-66-ban kisplasztikák sorára ihlette a kis nép hősiessége.

Mindez a múlt, csak a rend kedvéért mondom el, hogy Vietnamban szenvedte el történelmének első katonai vereségét az Egyesült Államok, s utolsó diplomatái és katonái fejvesztve menekültek 1975 májusában a dél-vietnami fővárosban (akkor Saigon, ma Ho Si Minh-város) lévő amerikai nagykövetségről. Nagyon rég volt, a Vietnam-narratívát ma már a vietnamiaknak az amerikai katonákon elkövetett kegyetlenségeiről szóló filmek és regények uralják. Az pedig a keleti bölcsességet tükrözi, ahogy a változatlanul a kommunista párt által irányított Vietnam nem történelmi sebeit nyalogatja, hanem kibékült és már kifejezetten jó politikai, gazdasági, sőt katonai kapcsolatokat tart fenn az Egyesült Államokkal. De valahogy képesek egységben látni a történelmüket...

Vissza Farkas Aladárhoz. Életének és művészetének volt egy francia vonulata is: a 30-as években Párizsban tanult. Nem csoda, hogy megihlette 1968 májusa: akkor készült a Gall kakas című szobra. A szobor mögött Lucien Hervé fotója látható. Soha nem találkoztak, noha Hervé - azaz Elkán László - már Párizsban élt, amikor Farkas ott tanult. Lucien Hervé két évvel a szobrász halála után járt budapesti műtermében, s készített egy sor képet Farkas Aladár műveiről.

Szerző: rás  2011.09.10. 19:26 7 komment

Címkék: lucien hervé vietnami háború farkas aladár

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr944929479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2011.09.10. 23:22:36

rás:Farkas Aladár munkáit nem ismerem, meddig tekinthető meg ? Ami az ülő Marx- szobrot illeti merem remélni, hogy ez a mindent felforgató kormány békén hagyja. És Vietnám, magyar katonák is harcoltak mellettük és volt is halottunk. És persze:a "Hair". Nagy kérdés, hogy egy nemzet mikor képes felülemelkedni a sérelmein és nem a gyűlölködés hatja át a társadalmát.Hervéről: úgy emlékszem egy könyvben láttam a munkáit, nem saját,csak felületesen futottam át.

Ismeretlen_57265 2011.09.10. 23:37:58

Fölrémlett az idők ködéből egy iskolai akció, ahol is 10x10-es horgolt négyzeteket kellett beadnunk, amelyekből valahol, valakik takarókat állítottak össze vietnami gyerekeknek. Emlékszik ilyenre más is?

Ismeretlen_46946 2011.09.11. 00:51:59

@Nagyi: A szövegben be van linkelve a meghívó, abból kiderül, hogy október 15-ig, a Könyvtár nyitvatartási idejében.

egy nagyi 2011.09.11. 01:39:44

rás: köszi, már utólag megnéztem. jel:horgolásra nem emlékszem, de takaró gyűjtésre igen, sajtó,rádió stb.

Szó-szóró 2011.09.11. 22:39:28

Volt még a vietnami balzsam is, de akkor azt még nem MLM-ben forgalmazták, mint pl. ma a "Sunrider" termékeket. A vietnami papucsról se feledkezzünk meg, de ezt mindig utáltam, mert be kellett tenni az első pántot a két lábujjam közé. El kell ismerni, hogy Vietnam a múlt század második felében nagyot alakított, két nagy háborút is megnyert: a franciákat is elverték, majd az amcsikat is. És közben gyártották a balzsamot és a papucsokat a béketábornak ...

Ismeretlen_10155 2011.09.17. 08:53:46

Nekem más emlékeim vannak... tévében láttam egy vietnami völgyet, ahol ezrével rohadtak szét a sosem használt a teherautók, PSZH-k, helikopterek, dzsipek és egyebek a monszunesős évek alatt, amiket még anno a vietnami háború idején küldtek a kommunista országok (többek közt a magyarok is), mert egyszerűen vagy ember nem volt rá, aki kezelje, vagy szükség a rókalyukas gerilla-harcmodor miatt.

Ismeretlen_46946 2011.09.17. 10:57:11

@drc: a leírás (és híremlékeim) alapján inkább amerikai eszközökre gyanakodnék.
süti beállítások módosítása