"- Minden esemény egyetlen láncsort alkot ezen a legeslegjobb világon; mert hisz ha nem rúgják fenéken, s nem ebrudalják ki egy szép kastélyból Kunigunda kisasszonyért, illetve szerelme miatt; ha nem gyötri meg az inkvizíció; ha nem járja be gyalog Amerikát; ha nem döfi le az ifjú bárót, és ha nem veszíti el száz eldorádói juhocskáját, bizony nem ehetne itt befőtt cédrátot és pisztáciát.

- Igaz, úgy van - felelte Candide. - De vár ám a munka a kertben. "

Ez a kis Voltaire önidézet egy három és fél évvel ezelőtti bejegyzésem éléről (a posztra még visszatérek).

Szokásos reggeli blogsétám során eltűnődtem azon, hogy sorra szűntek meg – hivatalosan is vagy csak be nem jelentett, hosszú szünetet tartva – azok a blogok, amelyekkel 2005 tavaszán (vagy nyarán?) elkezdtem a blogolvasást, vagy az évek során váltak fontossá, napjaim részévé. Vannak köztük olyanok, amelyek gazdájával személyesen is megismerkedtem, van, aki közeli barátom lett. Csak rövid felsorolás az „eltűntekről”, akik közül nem egy még ma is itt van a monitoron a „Kedvencek” között vagy éppen a Rásblog linkfalán: bitadani, Clodius, drc, Kaptárlakó, Kulturkor, Mesterszakács, Platen, Thomas, vgx, ysb, Zoli (aki volt Zokni is meg Cipő is)… (Nincs nyilvános blogja Máténak.) A kedvencek közül ritkán ír már Brünnhilde, Neonbagi (akinek kocsmakorszakát élveztem igazán), más lett a fő tevékenységi területe Solvere volónak vagy a Zen-taxi gazdájának. Meghalt Gagarin. Mindig jönnek persze új ismerősök, kedvencek, új (számomra új) – fiatal és idősebb – bloggerek, de én, konzervatív, nosztalgikus öregként, ragaszkodom (ragaszkodnék) a régi ismerősökhöz is.

És akkor vissza a bevezető Candide-bekezdéshez. Ez már a saját blogolásomhoz kötődik; az a 2008. márciusi poszt volt az utolsó a Vajszínű árnyalaton élvezett másféléves vendégeskedésem során. Negyedévvel később – jórészt Platen ösztönzésére – elindítottam a saját blogomat. De nemcsak ezért érdekes, hanem mert politikai írás volt, amelynek minden szava vállalható, érvényes ma is. Vagyis kiderül belőle, hogy milyen okos vagyok.