Mármint nem ő töpreng (valószínűleg ő is, de ki lát a fejébe?), hanem én, arról, hogy mit jelent Áder János köztársasági elnöksége, mi az értelme, milyen következményei lehetnek.
Orbán péntek reggel azt mondta a Kossuth rádióban, hogy olyan elnökre van szükség, aki biztonságérzetet ad. Nos, Áder – összehasonlítva az elmúlt napokban szintén emlegetett Kövérrel vagy akár magával Orbánnal (hogy a parodisztikus Schmittről most ne is beszéljünk) – kétségtelenül nyugalmat, biztonságot sugárzó személy. Ezen túlmenően eddigi nyilvános politikai tevékenysége országgyűlési elnökként, frakcióvezetőként, majd az Orbán által egyre hisztérikusabbá tett hazai közéletből való kivonulása ugyancsak ezt a higgadt, felkészült politikusi benyomást erősíti.
Áder mindig is némileg Orbán alteregója volt. Ebben nemcsak a közös pártalapítás, a Bibó Szakkollégium vagy éppen a foci szeretete játszik szerepet, hanem a hasonló háttér: dunántúli kisvárosban szocializálódott, elsőgenerációs értelmiségiek.
A Fidesz alapítójaként, a párt legszűkebb vezetői köréhez tartozó emberként – és Orbánhoz fűződő személyes kapcsolata, elsősorban e kapcsolat múltja miatt – Áder azon kevesek egyike, akik képesek arra, hogy bármikor önálló véleményt fogalmazzanak meg, akár Orbánnal szemben is. Persze csak befelé. Mert afelől nyilván senkinek semmi kétsége nem lehet, hogy alapvetően ugyanazokat az ideológiai, politikai célokat, azt a társadalompolitikai elképzelést osztja, mint Orbán vagy Kövér, noha a pszichopata, vizionárius Orbánnal szemben a józanságot képviseli.
A fentiekből következően szilárd hatalmi-közjogi támasza lesz (lehet) az Orbán-rendszernek; abban az értelemben is, hogy képes lefaragni, megakadályozni a fülkeforradalmi hevületből származó és az új rendszer stabilitásának is ártó jogi nonszenszeket, szimpla baromságokat. Hihetetlen jóindulattal és naivitással akár azt is feltételezhetjük, hogy Orbán szándékosan teremt „féket, ellensúlyt” önmagának. Ennél valószínűbbnek tartom azonban, hogy Orbán kényszerhelyzetben cselekedett, és hogy Áder jelölésében sokkal inkább Kövér László akarata érvényesült – furcsa szövetségre lépve a magyar politikát kifelé is stabilizáló, realista szándékok képviselőivel. (Ugyanis biztos, hogy vannak ilyenek a Fideszen belül is – Pokorni, Varga vagy Navracsics mellett akár a cinikusan, gátlástalanul pragmatikus Lázár és Rogán is ilyen lehet –, még inkább a párt szellemi hátországában.) Miután nem vált be egy „bábelnök”, és a Schmitt-ügy kapcsán „csalódniuk” kellett az értelmiségben (Pálinkás, a Professzorok Batthyány Köre stb.) is, Kövér viszonylag könnyen meggyőzhette Orbánt, hogy megbízható, kemény politikusra van szükség az államfői tisztségben. És Kövér – Orbán által mindig csodált – eszére és (ha nem a „komcsikról” van szó, akiktől elborul az agya) stratégiai gondolkodására, realitásérzékére vall, hogy tudta, ő nem megfelelő erre a szerepre.
Tehát a Fidesz egyik oszlopa, a megfontolt, biztonságot, nyugalmat sugárzó Áder.
Aki azonban alkalmatlan a köztársasági elnöki szerep azon feladatának betöltésére, hogy képviselje, megtestesítse a nemzet egységét. És nem csak, vagy nem elsősorban azért, mert kétségtelenül pártpolitikus, 1988 óta a Fidesz egyik „arca”. Sokkal inkább azért, mert – kora és habitusa miatt – nem felel meg a magyar átlagszavazó, a „zemberek” azon vágyának, hogy az elnök apafigura legyen, olyasvalaki, akire nem az esze, a politikai tehetsége miatt nézünk fel. Ez még nem kell, hogy olyan nagyon zavarja Orbánt. Az azonban igen, hogy helyzetbe hozta a párton belüli egyetlen megmaradt lehetséges riválisát.
De lehet, hogy Orbán már megint egy lépéssel előre gondolkodik. Ha az IMF elleni „szabadságharc” végleg elbukik, akkor bejöhet az a már többször felmerült lehetőség, hogy Orbán látványosan – az IMF-fel és az EU-val való elégedetlenségét demonstrálva – visszavonul, és a pártelnökséget megtartva, ideiglenesen, a következő választásokig átadja a kormányfői tisztséget. Erre pedig a hozzá lojális Áder sokkal megbízhatóbb jelölt lehet, mint a saját karrierjét építő Lázár János.
És akkor majd lehet új köztársasági elnököt választani. Réthelyi Miklóst vagy akár Eperjes Károlyt.
Utolsó kommentek