1.

Az éppen beszántás alatt álló Politikatörténeti Intézet a héten tudományos ülésszakot rendezett Kádár János születésének 100. évfordulója alkalmából. Nálam 30 évvel fiatalabb Attila barátom a másfél napos programból a „Kádár nemzetközi tevékenysége és értékelése” című blokkot választotta, mondván, hogy erről kevés tényt tud, inkább csak legendák jutottak el hozzá. Én a bevezető, szerda délelőtti előadásokat hallgattam meg, Szelényi Ivánt, Romsics Ignácot, Földes Györgyöt, Ripp Zoltánt. És közben eltűnődtem azon, hogy engem viszont már nem az érdekel, hogy mi történt – úgy gondolom, hogy azt tudom –, hanem hogy mit mondanak róla. Mit mond Kádárról, korszakáról a konferencia első – tehát leghangsúlyosabb – előadását tartó Szelényi Iván szociológus, aki a 70-es évektől „hivatalosan” is ellenzékinek számított: a rendszer ideológiáját alapjaiban támadta a Konrád Györggyel közösen írt Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című könyve, amely természetesen csak Nyugaton jelenhetett meg, s amely miatt 1975-ben egyszerűen kirakták az országból.

Az önmagát hol cinikusnak, hol szkeptikus realistának minősítő Szelényi tudományos értekezés helyett lényegében egy derűs, pozitív hangvételű esszét olvasott fel, emlékeztetve a híres Csou En-laj-anekdotára, miszerint az 1970-es években megkérdezték a kínai miniszterelnököt, mi a véleménye a nagy francia forradalomról, s ő állítólag azt válaszolta, „túl rövid idő telt el ahhoz, hogy értékelni lehetne”. Szelényi persze értékelt. Azt hangsúlyozta elsősorban, hogy Kádár kiegyezett a parasztsággal, az értelmiséggel és a munkássággal; a Rákosi-diktatúra, 1956, a megtorlás után a társadalmi békét és a magyar társadalom fejlődését reformokkal igyekezett biztosítani. (Ezzel összefüggésben többször utalt arra, hogy a Teng Hsziao-ping-féle kínai reformpolitika meríthetett is a magyar tapasztalatokból.) Romsics Ignác – mintegy kiegészítve, alátámasztva Szelényit – adatokat sorolt a reáljövedelmek 60-as, 70-es évekbeli növekedéséről, a magyar társadalom általános szociális és kulturális felemelkedéséről. A politikai diktatúra körülményei közt érvényesíteni kívánt – és sok tekintetben megvalósuló – egyenlőségről.

Szelényi az „igazi” Kádár-korszaknak, a csúcspontnak 1963-68-at nevezte, az amnesztiától Csehszlovákia megszállásáig terjedő időszakot, utána szerinte már hanyatlás következett, s még az 1968-ban elindított, szégyenlősen csak „Új gazdasági mechanizmusnak” nevezett reform is visszalépés volt az eredeti, 1964-es elképzelésekhez képest. Érdekes világpolitikai összefüggésként nemcsak a Szovjetunióban időközben végbement konzervatív fordulatot említette, hanem, hogy a nyugati 1968, amelyet tavasszal a diáklázadások fémjeleztek, novemberben Nixon amerikai elnökké választásával fejeződött be. (Tudományosan – történelmileg, politológiailag – persze a dolog bonyolultabb, de, mint mondtam, Szelényi most egy esszét adott elő.) Földes György szerint 1972-ig, az „ellenreformig” tartott a pozitív időszak, aztán – 1981-ig egy védekező periódus következett, amikor „egy egyensúlytalan világban igyekezett egyensúlyban tartani az országot”. Közben, a 70-es évek második felében – hangsúlyozta Földes – végbement a „nemzeti érdek újrafogalmazása”, óvatos elszakadás a proletár internacionalizmus kizárólagosságától.

Ripp Zoltán előadásában azt a kérdést boncolgatta, hogy van-e olyan, hogy „kádárizmus”. Ideológiaként semmiképpen, mert a korszaknak nem is lehetett konzisztens ideológiája, a gyakorlat ellentmondott a hirdetett téziseknek. Mind a Rákosi-korszakhoz, mind a Szovjetunióhoz vagy a szomszédos országokhoz képest háttérbe szorult az ideológia; a pragmatizmus, a kompromisszumok, a „békén hagyni az embereket” elve érvényesült. Éppen ez a viszonylagosság – az 50-es évekhez és a szomszédokhoz képest – jelentette a társadalom számára a Kádár-korszak legitimációját.

Sok minden elhangzott még persze, eszem ágában sincs megpróbálni mindent visszaadni. (Már csak azért sem, mert csak az előadások egyharmadát hallottam.) A fentiek azonban jelezhetik, hogy e négy előadás az 1960-as, 70-es „békeévekre” koncentrált – de az is lehet, hogy számomra ezek voltak elsősorban érdekesek, s ezért ez ragadt meg a memóriámban. S bár természetesen volt szó 1956-ról és a 80-as évekről, a válságról, majd a rendszer felbomlásáról és Kádár személyes – politikai és szellemi –hanyatlásáról, a kezdet és a vég mintha már tisztázott lenne, s a mai viszonyok közepette éppen a „kádári aranykor” lenne érdekes. A viszonylagos „aranykor”.

2.

A tévedések elkerülésére: a fent említett előadóktól nem hangzott el az „aranykor” kifejezés. És ahogy ma visszaemlékszem, én se éreztem úgy akkoriban, hogy „aranykorban” élnék. Huszonévesen, a 70-es évek elején, egyetemistaként, fiatal, politizáló, kommunista meggyőződésű értelmiségiként elsősorban is végtelenül untam Kádárt, pocsolyának éreztem magam körül a világot, de hittem abban, hogy mindez megváltoztatható. Illetve, hogy megváltoztatandó. Illetve, hogy megváltoztathatatlan. Illetve, hogy a fene tudja… Az ebben a blogban is többször hivatkozott szovjetunióbeli egy plusz fél évem ráébresztett a fent említett „viszonylagosság” viszonylagosságára. Vagyis hogy lehet a szovjet – brezsnyevi – világ barbárabb, nyersebb, a magyar, a kádári puhább, civilizáltabb, élhetőbb, a lényeg ugyanaz. A 80-as években már kifejezetten dühített a „nép atyja” Kádár-szerep, az, hogy nem lép vissza, nem adja át a helyét fiatalabb, dinamikusabb, reformokra nyitottabb politikusoknak.

Aztán én is kénytelen voltam megérteni, hogy a rendszer megreformálhatatlan, zsákutca, tévút…

1989. július 13-án, éjféltájban egy szál virággal a kezemben én is beálltam a ravatala előtt elvonuló tízezrek közé. Tudtam, hogy valami az én életemben is véget ért.

3.

(Két részlet az Élet és Irodalom eheti számában megjelent írásból)

Tamás Gáspár Miklós: Kádár János a magyar nép szívében

„Kádár Jánosnak az egymással kibogozhatatlanul összefonódott kommunista hite, rettegése és bűntudata; cinizmusa, kegyetlensége és emberszeretete; hűsége és hálátlansága; szenvedése, megdicsőülése és bukása – mindez történelmi végzetének a következménye, a grandiózus és rettenetes kor velejárója. Jellemét és sorsát (a kettő Hérakleitosz szerint ugyanaz) a tragikus nagyság jellemzi, ami a huszonegyedik század nézőpontjából szinte érthetetlen. Meg is tagadják tőle. Az utókor megvetése, amely a „hokedli és a nokedli” metaforáival véli jellemezhetni Kádár Jánost, a prolit, azaz a magyar népet illeti.”

„A Kádár-korszak nem forradalmi, hanem konzervatív és polgári kor volt, ’szolid’, szociális ízlésében maradi és represszív, tipikusan ’polgári demokratikus’ a mindenféle elitek és lázadók, ’társadalmon kívüliek’ iránti kétirányú bizalmatlanságában. Virágzott benne a dekadens tömegkultúra, a családkultusz, uralkodott a telek, autó, hobbi ismeretes kispolgári kozmosza. Soha nem volt az ország elégedettebb: az egyszerű embert nem nézték le. ’Aki dolgozik, az boldogul’: Kádár képmutató mondata a mai polgári társadalomnak is jelszava.

Nem lehetett félreismerni, hogy Kádár János – a gyilkos, az áruló, az ellenforradalmár, a kollaboráns – őszintén akarja népe javát, nyugalmat szeretne, derűs hétköznapokat; tiszteli a melóst, nem híve semmi radikális fölfordulásnak. Kádár a magyar nép emlékezetében a folyamatos javulás kismestere volt: népünk hálás volt neki a fegyverszünetért… A polgári kor nem előttünk van, hanem mögöttünk.”

Szerző: rás  2012.05.25. 22:12 56 komment

Címkék: tgm kádár jános romsics ignác ripp zoltán szelényi iván földes györgy

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr94929597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_111226 2012.05.26. 05:27:14

Nem hiszem, hogy védekezned kellene. Sem neked, sem nekem.

Ismeretlen_46946 2012.05.26. 07:43:02

Úgy tűnt, hogy védekezem?

Ismeretlen_111887 2012.05.26. 13:42:48

Kádár remek kollaboráns volt. Sikerült neki úgy politikát csinálni, hogy teljesen alárendelte magát a Szovjet birodalomnak és végignézte, ahogy elszívják/eltapossák/eltorzítják a magyar néplelket, miközben azért nagy sikerrel tartotta féken a bennszülött lakosságot is (hideg virslivel és meleg sörrel), amely még ma is párás szemekkel emlékszik vissza arra a korra. Ebből is látszik, hogy remek érzékkel rendelkezett a "kiszolgáló elit" szerep megvalósításához. :) Kádár legfőbb bűne ezen felül szerintem az volt, hogy a paternalista államfelfogásával — ha úgy tetszik gulyáskommunizmusával — teljesen 'elaltatta' a magyarságot, amely társadalomra aztán egészben omlott rá a washingtoni konszenzus, ezzel is hatalmas roncsolásokat okozva. Én nem szeretem Kádárt (sem).

Ismeretlen_46946 2012.05.26. 16:21:55

@johnnymoore: Jogodban áll nem szeretni. Nem ez a gond, hanem, hogy nagyon keveset tudsz róla, a korról, a világról, viszont megfellebbezhetetlen véleményed van róla.

Ismeretlen_111887 2012.05.26. 17:43:30

@rás: De most ebben mi nem volt igaz? :)

Ismeretlen_46946 2012.05.26. 17:57:13

Így az egész egyben. Az ilyenre szokták mondani, hogy ennek még az ellenkezője sem igaz.

Ismeretlen_111887 2012.05.26. 19:05:10

Tehát, gyakorlatilag nulla az értéke akkor, ugye? Egyáltalán nem releváns belőle semmi a világon?

Ismeretlen_46946 2012.05.26. 20:08:03

De. Igaz és releváns a "kollaborálás", a szovjet birodalomnak való alávetettség, a paternalista államfelfogás, a gulyáskommunizmus, a virsli és a sör, meg a párás szemmel emlékező "bennszülöttek"... Csak az egész hamis. De ez végül is - a tényeken túl (vagy innen) - politikai állásfoglalás kérdése. Ha valaki Horthy-szobrokkal akarja teleszórni az országot, attól nem várható el, hogy szimpatizáljon Kádárral - még ha vannak, nem is kevesen, akik párhuzamosságot látnak a két vezető és a két korszak között.

Andris 2012.05.26. 21:33:39

johnny: Ha Kádár kollaboráns volt (ami igaz, egyébként), akkor Horthy mi volt? Feudál-imperialista szekértoló, háborús gyújtogató, aki vágóhídra küldte a 2. magyar hadsereget, Auschwitzba a vidéki zsidóságot és több tízezer cigányt. Amúgy - csak hogy egy szempontot említsek a sokból - Horthynak volt választása, hogy ki mellé áll, Kádárnak nem.

jel 2012.05.27. 07:13:27

Nem átfutni,elolvasni! http://href.hu/x/hvx6

Ismeretlen_111887 2012.05.27. 11:27:15

rás: ez igaz, ennek megítélése tényleg világnézeti kérdés, magam is így gondolom. Andris: Horthy is kollaboráns volt természetesen. Kiszolgáltatta Hitlernek az országot, amire mentség sajnos nincsen (és nem is hinném, hogy kellene), ám van rá magyarázat. Horthy éppen a Trianon-i sebeket nyalogatta és végig a revízió lebegett a szeme előtt, ezt pedig abban az időben kizárólag azzal a semmirekellő Hitlerrel tudta volna véghez vinni. Tehát, egészen pontosan annyi választása volt csak, hogy "akarjuk-e, avagy sem?". Egyébként Horthy zsidókat is mentett, ami megint olyan kijelentés, hogy máig vita tárgya, tehát minden bizonnyal nem fogjátok sosem elismerni.

Ismeretlen_46946 2012.05.27. 12:15:41

@jel: Köszönöm, elolvastam. És bár PuPu véleménye nyilván lényegesen közelebb áll hozzám, mint, mondjuk, az itt johnnymoore által képviselt álláspont, még a centenáriumon se tartom indokoltnak a kritikátlan magasztalást. És nem is elsősorban Kádár személyisége, konkrét tettei miatt, hanem mert épp egy lehetséges (és szükséges) baloldali alternatíva érdekében tisztában kell lennünk azzal: bár Kádár egy adott (Magyarországra kényszerített) rendszerből valószínűleg a lehető legjobbat hozta ki, de az a rendszer működésképtelennek, zsákutcának bizonyult; hosszú időre lejáratta a közösségi (kommunista) társadalom eszméjét, és torzulásaival, bűneivel, diszfunkcionalitásával - s ezekből is (is!) következő bukásával - megágyazott a mai, embertelen rendszernek.

jel 2012.05.27. 13:52:30

@johnnymoore: http://href.hu/x/hvzs

Ismeretlen_111887 2012.05.27. 14:53:56

@jel: Utálom ezt mondani, de Sebők Jánossal valószínűleg nem vagyok egy platformon. Egyébként pedig itt egy másik nézőpont. http://www.dereferer.org/?http%3A%2F%2Ftortenelemportal%2Ehu%2F2012%2F02%2Fhorthy%2Dmiklos%2Des%2Da%2Dzsidok%2F

jel 2012.05.27. 17:00:02

@johnnymoore: köszönöm az információt.Szerb Antal,Radnóti Miklós,Ámos Imre,Farkas István helyett is,akiket Horthy "elfelejtett" megmenteni.

Ismeretlen_46946 2012.05.27. 18:04:58

@johnnymoore: noha nyilvánvalóan reménytelen hitvitába bonyolódtunk, ahol a tények nem sokat számítanak, felhívom a figyelmedet az MNO-n (tehát nem egy ballib, judeoplutokrata portálon, igaz nem is szélsőjobboldalin) megjelent interjúra, ahol (az újságíró meglehetősen tendenciózus kérdései és közbevetései ellenére) a történész elég egyértelműen beszél Horthy felelősségéről: http://tinyurl.com/7x52le5

Ismeretlen_111887 2012.05.27. 19:09:01

@jel: Azért azt ne felejtsük el, hogy ezeket a nagyszerű magyar embereket a nácik ölték meg. Nehogy már Horthy hibája legyen a náci diktatúra is. :) @rás: Köszönöm, olvastam magam is a cikket ma reggel. Egyébként a tények nagyon is számítanak, csak hát mindig több nézőpont van, ugye. :)

Szó-szóró 2012.05.27. 21:14:14

Segítséget kérek, mert nem tudom értelmezni TGM következő mondatát: Az utókor megvetése, amely a „hokedli és a nokedli” metaforáival véli jellemezhetni Kádár Jánost, a prolit, azaz a magyar népet illeti.

Ismeretlen_46946 2012.05.27. 22:59:59

@johnnymoore: "Ezeket a nagyszerű embereket" magyarok ölték meg, vagy magyarok szolgáltatták ki a náciknak. További 430 ezer ugyancsak nagyszerű magyar emberrel együtt. Magyarországot Horthy szolgáltatta ki a náciknak 1938-tól, lépésről lépésre, a zsidótörvényektől a háborúba lépésen és Klessheimen át a Szálasinak való hatalomátadásig. @Szó-szóró: egy viccnek a halála, ha magyarázni kell. TGM arra utal, hogy Kádárról becsmérlően el szokták mondani, hogy egy konyhai hokedlin ülve lábasból kanalazta a pörköltöt nokedlivel. TGM azt állítja, hogy ez a lenézés a prolira, tehát a magyar népre vonatkozik.

Pocakos 2012.05.27. 23:12:54

Kezdjük a végén. Gazsi 1980-ban Romániából "áttelepült", azaz menekült, és befogadta(!) a "kádári" Magyarország, méghozzá úgy, hogy az ELTE-n taníthatott! Találtam egy érdekes eszmefuttatást http://mek.oszk.hu/02300/02312/02312.pdf "Horthy és Kádár" a címe. (sorban a második írás)

Ismeretlen_46946 2012.05.27. 23:58:20

@Pocakos: Kösz, tényleg nagyon érdekes és korrekt tanulmány.

BB 2012.05.29. 07:43:16

Te Johnny, mi az a "magyar néplélek"?

Ismeretlen_111887 2012.05.29. 09:29:11

@BB: Nem tudom, hogy ez egy provokatív kérdés-e vagy sem... :( 'Mi az hogy magyar néplélek?' Nos, ez egy elmagyarázhatatlan dolog és szerintem ez így is van jól... Egyedül talán a költészet és úgy összességében az irodalom lenne képes kifejezni ennek a velejét. Talán, ott kellene keresnünk erre a kérdésre a válaszokat és nem a társadalomtudományokban...

BB 2012.05.29. 10:15:11

Én sose provokáció gyanánt kérdezek. Egyébként a Kádár-korszakban született táncház-mozgalom is. Úgy gondolom, hogy ez nagymértékben táplálta a néplelket.

Ismeretlen_31312 2012.05.29. 11:19:59

A Kádár-korszakban jelent meg az Erdély története. És kádári kultúrpolitika kiállít a szerzők mellett, amikor azokat támadások érték román részről. (hozzáteszem nagyon kritikus vagyok a Kádár-rendszerrel szemben, Kádárt sem tartom éppen pozitív figurának).

Pocakos 2012.05.29. 12:22:23

AVPlaten: ez melyik "Erdély története" c. könyv? Kik a szerzők? Mellesleg: Kádár találta ki és használta a "nemzeti sajátosság"-ot, amivel remekül házalt Moszkvánál és tette meg országát a legvidámabb barakká.

Ismeretlen_31312 2012.05.29. 14:02:08

Pocakos: online is olvasható itt: http://tinyurl.com/775bnp8 Ahogy ott is látni, '86-ban jelent meg. A nemzeti sajátosság hangsúlyozása a nyolcvanas években szerintem egy nagyon izgalmas téma, mert emlékszem egyfajta nemzeti érzés szárba szökkenésére, ami 88-89-ben az Csapatvezetőnk "mert mi nem akármilyen, hanem magyar úttörők" mondatában csúcsosodott ki :-)

Pocakos 2012.05.29. 15:57:36

AvPlaten: köszi. Talán másokat is érdekel, egy mai (blog?)bejegyzés, vélemény: http://uh.ro/velemeny/9185-a-kocsog-tapos-turista-egy-napja

Ismeretlen_46946 2012.05.29. 16:36:44

Az online változat kolofonjából lemaradt, de a (három vastag kötetből álló) Erdély története az MTA Történettudományi Intézetében készült, kb. tízéves munkával, vagyis az MSZMP a 70-es évek közepén határozott az elkészítéséről.

egy nagyi 2012.05.29. 21:27:06

Pocakos:az általad feltett blogbejegyzést kicsit karikírozottnak érzem.Pár évvel ezelőtt voltam egy kilenc napos nagy erdélyi körúton. Voltak páran a buszban,akik helyenként csöndesen, szolidan emlékezetül egy kicsiny nemzeti színű szalagot elhelyeztek.Nem lett tábor az utasok között, az idegenvezetőnk nagyon tájékozott és diplomata is volt. Különböző városokban házaknál aludtunk, a szívélyességüket mellyel a vendégeket fogadták tanítani lehetne. Őket a múlt kevésbé érdekelte, inkább a jelenük és a saját és gyerekeik jövője. Csak az agyament potentátok fejében pattan ki legtöbbször az elmebaj./Kövér beszéde nálam kiütötte a biztosítékot/. Az, hogy a mindennapjaikról beszéljenek, a rendszerváltás ilyen-olyan hozadékairól és hogy kit szeretne a gyerekeiből nevelni jobban érdekli az embereket. Akikkel találkoztunk mind az RMDSZ-ben bíztak. 1984-ben is voltam náluk, sokat fejlődtek azóta. A buszban népdalokat hallgattunk, az idegenvezetőnk Kányádi verseket olvasott, Petőfit stb. és egyszer el lehetett nekünk is énekelni a Székely himnuszt,talán tiszteletből. rás: ha jól tudom Köpeczi szerkesztette. Egyébként volt a gyorsuló idő sorozatban Száraz Györgynek is egy munkája Erdélyről. Se nem szerettem Kádárt, de nem is utáltam, de amit most Moldova György elmondott nekem sok volt.

Ismeretlen_46946 2012.05.29. 22:24:39

@egy nagyi: Igen, Köpeczi Béla volt a főszerkesztő. Száraznak 1983-ban "Egy furcsa könyv" címmel jelent meg esszéje, válaszul Ion Lancranjan vadul magyarellenes Erdély-könyvére. És ugyancsak a Gyorsuló idő sorozatban, már a halála után, 1988-ban jelent meg az "Erdély múltjáról, jelenidőben" c. könyve.

BB 2012.05.30. 09:28:48

A ket dolog osszefugg, az Erdely tortenete elegge kiverte a biztositekot a Ceausescu-vezetesben es azt hiszem, akkor ereztek ra arra, hogy a "magyarok veszellyel" jol lehet elterelni a figyelmet a katasztrofalis gazdasagi helyzetrol. Ennek termeszetes folytatasa volt a Lancranjan-konyv, majd kesobb a Nagy Imre-temetes. Ceausescu annak idejen hevesen tiltakozott ellene, mint tamadas a roman allam ellen, nem is igen ertettuk, hogy mi koze az ujratemetesnek Romaniahoz (talan Snagovnak, de az akkoriban nem volt meg tema, ha jol emlekszem).

Ismeretlen_46946 2012.05.30. 10:57:54

@BB: A Lancranjan-könyv három (vagy négy?) évvel korábban jelent meg, mint az Erdély története, így hát legfeljebb készülésének a híre vagy az esetleg közben megjelenő résztanulmányok (erre nem emlékszem) bőszíthették. Valójában azonban a 70-es évek közepétől - elsősorban a kivételezett pozíciójú Illyés Gyulától - sorra jelentek meg cikkek, nyilatkozatok, amelyek a határon túli magyarokkal, benne Erdéllyel foglalkoztak. A fordulatot valószínűleg Kádár 1975-ös a helsinki összeurópai csúcstalálkozón mondott beszédének - mai szemmel semmitmondóan óvatos, de akkor szenzációszámba menő -, Trianonra, az ország megcsonkítására utaló mondata jelentette.

BB 2012.05.30. 11:27:49

Akkor en tudtam rosszul (marmint a megjelenesek datumat), de en ugy emlekszem, hogy a 70-es evekben egesz normalis volt a hangulat Romaniaban, a magyarellenesseg 84-85 korul lett nagyon eros. Amikor katona voltam, 87-ben, az egyseg parttitkara mar hivatalos kozlemenyeket olvasott fel a haloban a magyarorszagi revizionizmus ellen. Mindenkinek ott kellett lennie es vegighallgatni. Nemreg beszelgettem Ceausescu angol tolmacsaval, aki kesobb londoni nagykovet volt, o mondta, hogy a pasas nem volt hulye, de megbetegedett, es teljesen elborult az agya. Ezt nem mentsegkent mondom, csak erdekessegkent. Mas kerdes, hogy sokak eletet tonkretette ez a kis erdekesseg.

Ismeretlen_31312 2012.05.30. 14:12:48

Mindenkinek: ... és lám a kortörténetből kirajzolódik a néplélek. Sokat tanultam itt!

Ismeretlen_46946 2012.05.30. 15:17:44

@AvPlaten: Gúnyolódsz?

Ismeretlen_31312 2012.05.30. 17:01:30

Nem, a 23-ra és johnnyra reagáltam, miszerint elmagyarázhatatlan mi a néplélek. Bár az én szótáramban a "néplélek" szónak mindig van egy kissé cinikus felhangja - mert nem vagyok meggyőződve róla teljesen, hogy létezik ilyen - mégis azt gondolom a fentiekkel közelebb kerültünk ahhoz, hogy megértsük a magyar mentalitást. És ez a mentalitástörténet sem '89-ben kezdődik ... Azt pedig komolyan mondtam, hogy sokat tanultam, mert pl. a Helsinki csúcs idején mással voltam elfoglalva :)

Ismeretlen_111887 2012.05.30. 18:15:05

AvPlaten: Miért, talán valami rosszat mondtam a 23-as kommentben?

Ismeretlen_31312 2012.05.30. 18:39:16

Johnymoore: Nem nevezném rossznak, csak annyit mondok, hogy a néplélek (nemzeti sajátosság, mentalitás, de ilyennel foglalkozik az ún. World Value Study is, kinek melyik kifejezés szimpatikus) megismerhető, elemezhető. Változik és változtatható. Ez a hosszú beszélgetés a Kádár korról pedig megmutatott ebből egy-egy darabkát.

BB 2012.05.30. 19:40:19

Tegnap az olasz nagykövet mondta, hogy bárhol a világon felismeri a honfitársait az öltözködésükről. Ezek szerint van (nép)viseletbe öltözött néplélek :)

Pocakos 2012.05.30. 19:57:14

Ha már '75 és Helsinki, meg Kádár-korszak. Jóapám az "utolsó kosár"-on fellelkesülve (családegyesítés), beadta elutasított útlevelére a fellebbezést. Az "előadó" szemrehányóan megkérdezte, hogyan merészelt fellebbezni. Mire Apám mondta, hogy olvasta az újságban a Helsinki Megállapodást. Mire a főrendőr ráförmedt, hogy más, ami az újságban van, és más a valóság. Nyugodtan menjen haza álmodozni....

Ismeretlen_46946 2012.05.30. 21:53:58

@Pocakos: A főrendőr természetesen igazat mondott. A helsinki dokumentumban az emberi jogok, "az emberek, eszmék szabad áramlásának" biztosítása nem azért volt fontos, mintha attól kezdve a "szocialista" országok ehhez tartották volna magukat, hanem mert ettől fogva létezett egy általuk is aláírt dokumentum, amire hivatkozni lehetett. Olyan volt, mint a Tízparancsolat, amit szintén nem tartanak be, de azért fontos, hogy van egy ilyen normarendszer. És lassan-lassan mégis csak elkezdett hatni.

Ismeretlen_111226 2012.06.01. 06:11:45

rás - igen, nekem úgy tűnt (vagy alacsony az "ingerküszöböm" - milyen csúnya szó). Végigolvastam a hozzászólásokat is, természetesen mindenki másképp élte meg a Kádár-korszakot (életkori sajátosságok, de nem hiszem hogy magyarázni kellene). Én sosem voltam normális, biztosan ezért (is) szúrja a szemem s bántja a csőröm a sok igazmondó juhász. Akik képesek önmagukból kifordulva szinte habzó szájjal "mer' nem vótunk szabadok" (sic!) illetni azokat az év(tized)eket, amikor ők - a nyilatkozók - éltek a legvidámabb barakkban. Annak a barakknak is a VIP részlegében. Nekem kevés magyarázatnak, hogy ők belülről rohasztották a rendszert... :/

Szó-szóró 2012.06.01. 17:50:47

defalla: engem is nagyon zavart, hogy a VIP szekciósok osztották az észt. Erre mondtuk akkoriban, hogy a kaviár a munkásosztály étele, amelyet a képviselői útján fogyaszt. rás: TGM ismét olyan kapitális hülyeségeket ír, hogy csak kapkodhatjuk a fejünket. A Kádár korszak, mint a polgári demokrácia. Na ne vicceljünk már. Nem értem azt sem, hogy milyen alapon nézi le a "prolit, azaz a magyar népet". Kevés olyan bátor népről tudok, mint a magyar, amelyik megpróbálta lerázni a szovjet igát, "az ideiglenesen hazánkban állomásozó felszabadító szovjet csapatokkal" szemben.

Pocakos 2012.06.01. 20:16:29

Szó-szóró: " Kevés olyan bátor népről tudok, mint a magyar, amelyik megpróbálta lerázni a szovjet igát,...." - ez is a VIP szekció! ;-)

Ismeretlen_46946 2012.06.01. 20:44:57

@Szó-szóró: nem tudok róla, hogy TGM polgári demokráciának nevezte volna a Kádár-korszakot. Az idézetben előforduló "polgári kor" egész más jelent. Emellett természetesen nem nézi le a prolit, a magyar népet.

Szó-szóró 2012.06.01. 21:14:16

Pocakos: nem, ez nem a VIP szekció. rás: TGM polgári demokratikusnak nevezte a Kádár korszakot, lásd általad idézett 2.bekezdés. A lenézést illetően: "Az utókor megvetése ... (hokedli-nokedli) ... a magyar népet illeti." Ez azért nem egy dicséret.

Ismeretlen_46946 2012.06.01. 21:20:12

@Szó-szóró: tényleg. Más kérdés, hogy az idézőjelbe tett "polgári demokráciát" aztán hogyan értelmezi. Megvetés ügyben, úgy tűnik, eltérő szövegértelmezés esete forog fenn.

Pocakos 2012.06.01. 23:50:59

Szó-szóró (47.): pedig annak hangzik. Hiszen a forradalmat, pardon a felkelést az (általános)elégedetlenség és elkeseredettség robbantotta ki, nem pedig a bátorság. A többszörös túlerőben lévő hadigépezettel szemben pedig csak néhány mindenre elszállt fegyveres **hősies** védekezése volt a (helyenkénti) válasz. Igen, az első napokban felkelők volt a nevük, aztán (nov. 01-től) lettek forradalmárok, majd nov. 04. után szabadságharcosok.

Szó-szóró 2012.06.02. 08:07:08

rás: az eltérő szövegértelmezés esetében valószínűleg neked van igazad, én sem gondolom, hogy TGM megvetné a magyar népet. A megfogalmazás viszont elég zavaros. Pocakos: nagyon nehéz megítélni, hogy az elnyomás elleni harc fokozatait hogyan lehet pontosan besorolni. Nekem már a Tienanmen téri lázadók, vagy tüntetők -itt is nehéz megtalálni a pontos kategóriát- is hősök voltak.

Pocakos 2012.06.02. 10:39:42

Szó-szóró: én a *bátor* szót, jelzőt kifogásolom. Ha ezt (44.) kihagytad volna, bejegyzésemet és megjegyzésemet most nem olvashatnád. Tehát, "...Kevés olyan népről tudok, mint a magyar,...." (volna) számomra elfogadható. A "besorolás" pedig, nem az én találmányom. Ezt akkoriban így használták (hivatalosan). Maléter, Kopácsi (még) a felkelőkkel tárgyalt, Nagy I. is őket fogadta. Nov. 01.-re szüntek meg a lövöldözések, és a rendteremtés idejében már mindenki forradalmár volt. Úgy nézett ki, hogy hétfőn (nov.05.) mindenki visszamegy dolgozni. Győzött a forradalom.....

BB 2012.06.05. 09:41:27

52: megszolaltak a walesi bardok.

Ismeretlen_46946 2012.06.05. 09:45:09

@BB: Spam volt az istenadta, töröltem, így most te lettél az 52. :))

BB 2012.06.05. 10:00:40

Ejha, belekerültem egy tér-idő kontinuum anomáliába (vagy ilyesmi).

Ismeretlen_46946 2012.06.05. 11:02:13

Vigyázz, bele ne ess a fekete lyukba!

Ismeretlen_695281 2012.06.05. 20:09:05

Kádár is csak egy ember volt, aki tévedni is képes, csak abban a rendszerben nem lehetett felhívni rá a figyelmet!
süti beállítások módosítása