A tegnapi újságban rövid gyászhír tudatta, hogy 81 éves korában elhunyt Bányász Rezső. Minthogy fiatalabb olvasóim közül aligha tudja bárki is, kiről van szó, ide másolom a História digitális adatbázisából rövid életrajzát:

Szombathely, 1931. január 9.

Apja villanyszerelő volt. Fia 1950 és 1956 között elvégezte az ELTE Állam-és Jogtudományi Egyetemet, munka mellett 1961-ig a Vasmegye, a Szabad Ifjúság és a Népszava munkatársa, újságíró és rovatvezető volt. 1950-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, majd az MSZMP-be. Öt hónapos pártiskolát végzett. Rövid ideig az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályán politikai munkatársként dolgozott. 1961-ben a Külügyminisztériumba került, előbb a sajtófőosztály vezetője, majd 1962-től Stockholmban sajtóattasé és első titkár. 1968-ban hazatért, a minisztérium sajtófőosztály vezető helyettese, majd vezetője lett. 1972-ben kinevezték a New York-i ENSZ-képviselet vezető helyettesének. 1976 és 1981 között a Külügyminisztériumban ismét a sajtófőosztály vezetője. 1981-ben lett Magyarország londoni és dublini nagykövete; megbízatása alól 1984. májusában felmentették, mert államtitkári rangban a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnöke lett. 1986-tól kormányszóvivő is volt. 1988-ban lett ottawai nagykövet, beosztásából 1990-ben tért haza.

Változatos életpálya, amiből én most csak az 1986-88-as szóvivői időszakot emelném ki.  Akár szimbóluma is lehetne a rendszerváltást közvetlenül megelőző korszaknak, vagyis a  szocialistának nevezett politikai rendszer megújítási, reformálási kísérletének. S az azt jellemző kétarcúságnak - ha tetszik: abszurditásnak, lehetetlenségnek (vagy ahogy a gazdasági reformmal kapcsolatban, azt hiszem, éppen akkoriban fogalmazta meg Nyers Rezső, a "gúzsbakötve táncolásnak".

Bányász Rezső volt ugyanis a Kádár-korszak első kormányszóvivője. Addig csak előző funkciója - azaz a Tájékoztatási Hivatal no meg annak elnöke - létezett. A Hivatal funkciója az volt, hogy a párt agitációs és propaganda utasításait közvetítse a sajtóorgánumokhoz és őrködjön annak betartásán. Az, hogy a 80-as évek közepén egy Nyugaton szerzett, gazdag diplomáciai és sajtótapasztalattal rendelkező embert neveztek ki erre a posztra, összhangban volt azoknak az éveknek egyre markánsabb nyugati nyitásával (Magyarország 1982-ben lépett be az IMF-be). Ettől persze még a feladat ugyanaz volt, a sajtót a tájékoztatáspolitika határozta meg, azt meg a párt. Ez az elv akkor se változott, amikor a Hivatal elnöke, Bányász, 1986-ban kormányszóvivői titulust - és feladatot - is kapott. Az elv nem változott, a gyakorlat azonban igen: a szóvivő nyilvánosan, a sajtó és a tévénéző közvélemény előtt szerepelt - szerepelhetett, volt kénytelen szerepelni. (Háttér: Gorbacsov nyilvánosságpolitikája, a glasznoszty.) Lehetőség és kényszer együtt, amiből a szóvivő feltehetőleg inkább az utóbbit érezhette. Hétről hétre ki kellett állnia és elmagyarázni az elmagyarázhatatlant. Amiben a  kényszer szülte szándék: a magyarázat szükségessége a (sok ok miatt) éppen felbomlani kezdő diktatúrában gyakran kényszerű magyarázkodássá vált. És lehetett a kulturált, világlátott, kedvesen raccsoló Bányász Rezső bármilyen megnyerő figura, maga a feladat lehetetlen volt. De ez csak később vált világossá...

Bányász Rezsőről eszembe jutott a korszak - illetve inkább csak egy néhány éves, átmenetinek bizonyuló időszak - másik hasonló közszereplője, a kabarészerzőket is megihlető, buffo figura: (a most 85 éves) Stadinger István. (Sajnos nem sikerült az interneten megtalálni Verebes István zseniális Stadinger-nótáját.) Ő munkásgyerekből gyárigazgató lett, majd politikus és pályája csúcsán az Országgyűlés elnöke. (Rövid életrajza: itt.) Egy mindaddig megbízhatóan szürke pártmunkásokra szabott funkcióban egyszercsak egy jó humorú, már megjelenésével is szórakoztató egyéniség jelent meg. Valószínűleg tudatos pr-ről volt szó: az az alig háromnegyed év (1988. június - 1989. március), amíg betöltötte e tisztséget, a forrongás, a feltartóztathatatlan átalakulás időszaka volt, az Országgyűlésben már ellenzéki képviselőkkel és valóságos vitákkal (is), például Bős-Nagymarosról. A játék komolyra fordult: "felelősebb" pártemberre volt szükség, jöhetett Szűrös Mátyás.

*A század a 20., és a cím utalás Déry Tibor Napok hordaléka c. egykori jegyzetsorozatára

A sorozat korábbi darabjai:

Marihuána, Madrid, Attila

Gyuri, aki Jorge

November 7., Szása

Grisa, Leningrád

Osztaskovo, Internacionálé

Cseh Tamás

Jótékonyság, szolidaritás (Haiti ürügyén)

Az én Kubáim

Apám

Április 4.

Bajusz, katonaság meg sok minden más

 

Szerző: rás  2012.08.02. 11:29 12 komment

Címkék: rendszerváltás bányász rezső agitprop stadinger istván

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr264929619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_32012 2012.08.02. 19:42:26

Bányász Rezső a rá bízott feladatokat ezerszer hitelesebben látta el, mint a mai girosz-ász elvtársak. Béke poraira.

Ismeretlen_46946 2012.08.02. 19:47:20

@thomas: igen, egy ember mindig hitelesebb, mint egy robot.

Ismeretlen_10155 2012.08.03. 08:06:42

@rás: wehehe-eheheh! =)) egyébként köszi. tágítottad a megismeréshorizontomat ma.

Ismeretlen_46946 2012.08.03. 08:24:44

Ez a sorozat célja. Én egész népemet... :))

Andris 2012.08.04. 21:46:13

Stadingerhez csak ezeket találtam: http://kereso.nava.hu/document/show/id/929784 http://www.mr1-kossuth.hu/rendszervaltoztato-kabare-%281-resz%29.html ezeken az oldalon talán ki lehet túrni: www.sg.hu/listazas.php3/www.mytempdir.com/www.youtube.com/listazas.php3?id=1144093139 vagy http://darkplant.blogspot.hu/2009/12/rendszervaltas-radiokabareban-i.html

Andris 2012.08.04. 21:53:16

Bányász Rezsőről kissé kopottas emlékeim vannak, de semmiképpen nem volt olyan kedves, mint neked. Egy szóvivő, aki raccsol, pont olyan mint a magyar narancs, vagy mint bármi más, elbaltázott dolog a szocializmusban. Még jó, hogy nem dadogott. Lehet, hogy újra meg kéne hallgatnom egy-két beszédét. Giró-Szásszal, vagy bárki mással (úgy értve kollégával) összevetni a tevékenységét, hát...nem elegáns. De összességében azt hiszem, hogy félannyira sem volt kártékony, mint sok kollégája.

Ismeretlen_46946 2012.08.04. 23:55:18

@Andris: B. R. nem volt számomra "kedves", úgy látszik, félreérthetően fogalmaztam. A történelmi pillanat, amit ebben a posztban megtestesít, viszont minden ellentmondásosságával együtt még reményt nyújtott. A messze legjobb magyar tévés - Baló - is raccsol. III. Richárd pedig púpos volt. (A Stadinger-linkekkel sokra nem megyek; az elsőt és a harmadikat én is megtaláltam, a második pedig nagyon kétes, de nincs rá időm, hogy átbogarásszam.)

Ismeretlen_10155 2012.08.05. 08:15:13

@rás: bocs, hogy ellentmondok, de III. Richárd csak a Tudorok seggét nyaló Shakespeare drámájában púpos és rosszarcú, valójában a korában átlagmagas (cca. 165 cm), viszonylag jóarcú férfi képét rajzolják róla a krónikák; az állítólagos testi fogyatékosságáról az őt a bosworthi csatában meggyilkoló Tudor Henrik (a későbbi VIII. Henrik) leánya, az uralkodó I. Erzsébet és utódja, Jakab király koráig még csak említés sincsen, ahogyan állítólagos visszataszító bűneiről, pl. a két ifjú herceg kivégeztetéséről, vagy (a Shakespeare által nem is terjesztett) vérfertőzésből való származásáról való pletykák is ekkor bukkannak föl, a Tudorok utólagos önigazolásaként. Valójában azt történt, hogy bár idősebb bátyját, a IV. Edward néven megkoronázták, de ő meghalt, míg fiát, a kis Edwardot régensként segítette Richárd, ám később kiderült, hogy bátyja, a néhai király bigámiát követett el, s így az egyetlen törvényesen megkoronázható király az öccs, Gloucester hercege, Richárd volt. Tudor Henrik ezt a zavaros szituációt használta ki arra, hogy az új királyt két éven belül letaszítsa a trónról, a nemességet nem utolsó sorban pl. a később Shakespeare által is terjesztett gazemberség-vádakkal maga mellé állítva.

Ismeretlen_10155 2012.08.05. 08:21:57

Bocsánat, rosszul tudtam; kihagytam egy Henriket. A bosworthi győztes valójában VII. Henrik néven lépett a trónra, nem VIII.-ként! Vagyis Erzsébetnek nem az apja, hanem a nagyapja volt! (És így a Tudor-kor történelemhamisítása is jobban érthető, hiszen addigra már aligha akadt élő ember, aki emlékezett volna III. Richárdra.)

Ismeretlen_46946 2012.08.05. 11:45:06

@drc: "Nem a való hát: annak égi mássa Lesz, amitől függ az ének varázsa..." (Arany János; egyébként érdemes elolvasni - újraolvasni - a Vojtina ars poétikáját, mert gyönyörű: http://tinyurl.com/cxgmc9a) Amúgy meg köszönöm az ismeretterjesztést; Bányász elvtárs nem élt (halt) hiába.

Imre K 2015.01.29. 14:54:25

Az személyi jövelemadót abban az idöben vezették be de elötte "felbruttósitották" a havi fizetéseket.
Bányász et. következetesen "bjuttósitásnak" ejtette erösen raccsolván vala.

rás · http://ras2.blog.hu 2015.01.29. 15:03:19

@Imre K: Üdvözöllek. Úgy látom, jó mélyre sikerült beolvasnod magad a blogomon. :)
süti beállítások módosítása