Ha már nincs időm és energiám terjedelmesebb, alaposabb bejegyzéseket írni - s más tollával se lehet mindig ékeskedni -, elhatároztam, hogy megpróbálom a blogot eredeti funkciójában, naplóként használni, alkalmanként naponta többször is beleírni. Majd meglátjuk mi sül ki belőle.
*
Obama győzött. Örülök. Nekem (is) fontos volt négy évvel ezelőtti győzelme - meg is írtam, hogy miért -, az illúzióim, a világba vetett hitem maradékának megőrzése miatt. Meg kicsit személyes ügyemmé is vált, egy róla - az első évéről - szóló könyvet fordítottam, egy másikat szerkesztettem; beleástam magam a személyiségébe, a gondolataiba - és persze az amerikai politikacsinálás mechanizmusába. Utóbbit nem kell - nem is lehet - szeretni, de csodálni lehet profizmusát.
Nem volt sikeres négy év - ez döntően nem az elnökön múlt, bár nyilván rajta is -, és nem tudhatom, milyen lesz a következő ciklus. Obama azonban képvisel valamit - a szociális igazságosság, a felelősség eszményét -, amit én fontosnak tartok. Ezért neki szurkoltam.
*
Meghalt Vallai Péter. 66 éves volt. Sajnálom, fáj. Pár hete láttam - betegen - a Pepita Oféliában (írtam róla, illetve őt csak megemlítettem). Úgy emlékszem, Parti Nagyot olvasott fel. Színészként nincs róla maradandó emlékem, de ironikus irodalmi szövegek - például Esterházy - tolmácsolójaként zseniális volt. A hangja hozzájuk nőtt.
*
Most pedig elmegyek koncertre: Jevgenyij Koroljov Bach Goldberg-variációit fogja játszani.
*
Ja, és majd' elfelejtettem: november 7. van, a nagy októberi szocialista forradalom évfordulója... (Ki-ki gondoljon, amit akar.)
Utolsó kommentek