"...Szövetkezhet-e a hazafiság a faji elvekkel? A rasszizmussal, az antiszemitizmussal, az idegengyűlölettel? Hogyne, bármikor. Csak gyomor kell hozzá. Meg néhány ravasz hangadó, akik rendet vizionálnak. Az erőfitogtatás bajnokai mindig is tudták, milyen hatalmas a fegyelmező beszédmód vonzereje. Végső célja pedig az, amit Robert Musil így fogalmazott meg: 'A rend igénye valahogy az emberölés szükségletébe megy át.'...
[A] demokrácia huszonhárom éve az anyaországi és a határon túli magyar társadalmak mélytudatából csupán azt hozhatta felszínre, ami addig is benne rejtőzött. Semmi mást. Ennyi idő kellett, hogy világossá váljék: az ember kisemmizettségét természetesnek tartó hűbériség s a magát a rendteremtés aurájával fényező önkény a magyar társadalom többségének legelemibb lelki szükséglete. A mélytudatból nem a minőségre, az átfogó tudásra, a nagyvonalúságra és a szolidaritásra törekvés akarata – ezek továbbra is individuális igények, szűk és atomizálódott diskurzusközösségek ügyei maradtak –, hanem az emberélet és politikum plurális természetének zsigeri tagadása csörtetett elő. Az egyéni önzésbe kódolt törzsi önzés. Hangsúlyosan és szemérmetlenül..."
Mindig nagy érdeklődéssel olvasom Szigeti László esszéit. A teljes cikk itt.
*
És némi adalék mindehhez: "Aki Gombaszegre megy, nem magyar!"
Utolsó kommentek