Párizsban az ember legszívesebben minden idejét múzeumokban, képtárakban töltené. Párizsban az ember legszívesebben minden idejét az utcákon sétálva, bámészkodva töltené. Párizsban az embernek nincs "minden ideje" – egyáltalán: semmire nincs elég ideje –, így aztán tök mindegy, mit csinál. Ott van.

A múzeumokat tekintve két kiindulópontunk volt. Az egyik, hogy már öregek és bölcsek vagyunk, így tudjuk, hogy nem lehet mindent megnézni. A másik, hogy tíz éve, amikor tíz napot töltöttünk itt, a legfontosabbakat láttuk, most meg csak négy napunk van. A Louvre-ba persze megint elmentünk – pénteken este tízig van nyitva –,  a Szamothrakéi Niké meg a Botticellik köszönik, jól vannak. P1010077.JPGA céltudatos szelektálással kiválasztott régi ismerősök mellett két újdonságba is botlottunk: az egyik az olasz  arte poverás Michelangelo Pistolettónak a legváratlanabb helyeken felbukkanó, a klasszikus alkotásoknak fityiszt mutató szobrai, tükrei, asszamblázsai (kicsit bővebben itt). A másik a Louvre új,  az iszlám művészetnek szentelt, részben földalatti szárnya:  A palota egyik belső udvarát fedő, talán beduin sátort mintázó, hullámzó, aranyszínű fémlepel tető kívülről nekem speciel nem tetszett, de belülről nagyon szép – akárcsak a kiállítás.

Mindenesetre ez is azt a nagyvonalúságot, képzelőerőt és merész ízlést bizonyítja, amivel az Eiffel-torony vagy éppen a Beaubourg  (Centre Pompidou) óta Párizs bámulatba ejti az embert. Les Halles.JPGA következő nagy attrakció feltehetőleg a (néhai) Les Halles  és a Saint Eustach-templom mellett most épülő új városközpont, amiből egyelőre a darukon és konténereken kívül csak egy monumentális szobor látható. Szombaton Múzeumok éjszakája:  20 percet kell csak sorba állni a Musée d'Orsay előtt, s a különleges alkalomból nem kedvenc impresszionistáinkat néztük meg, hanem egy időszaki kiállítást " "L'Ange du Bizarr  – az angol cím: The Angel of the Odd vagyis kb. A furcsaság angyala –  A sötét romantika Goyától Max Ernstig címmel. Sok minden belefért, Milton Elveszett paradicsom-ának illusztrációitól a szimbolistákon, a tényleg sötét Alfred Kubinon át a szerintem kifejezetten játékos és vidám Paul Klee-ig, továbbá  Murnau-, Hitchcock- és Lugosi Béla-filmrészletek. Pótoltunk két nagy adósságot, amire annak idején már nem volt energiánk: az Orangerie a fantasztikus Monet-kkal (aztán három nap múlva Giverny-ben Monet csodálatos kertje és háza – szenvedélyes kertész volt, egy teljes könyvszekrényt töltenek meg a kertészeti enciklopédiák, szakkönyvek, folyóiratok több évtizednyi bekötött példányai), és a nem kevésbé csodálatos Rodin Múzeum. Monet_kertje4.jpgFutottak még: Centre Pompidou kortárs kiállításokkal és a Louvre melletti Iparművészeti Múzeum. Volt egy különlegesség: akárcsak tíz éve, most is a Montmartre-on volt a szállodánk, s a kivételesen zavartalanul napsütéses vasárnap délelőtt ott sétáltunk. Montmartre_dobosok.JPGSzokásos turistanyüzsi, utcai képzőművészek és "művészek", bazár és elegáns galéria, jobb sorsra érdemes iskolások parádézása (a képen nem látszik, de a háttérben álló lányok dobolnak. A nevezetes Bateau-Lavoir-on, Picasso, Modigliani stb., stb. egykori műteremházán még ma is ott van egyik utolsó lakójának, távoli rokonomnak, a tizennégy éve halott Rozsda Endrének a névtáblája. A fentebb említett különlegesség viszont a  Montmartre Múzeuma és a hozzá csatlakozó Renoir-ház és kert volt; a múzeumban pedig Chat Noir címmel a zenés-táncos – és árnyjátékos! – párizsi kávéház-mulatók története, a műfaj itt született, a Montmartre-on, megteremtőinek képzőművészeti és irodalmi kapcsolataival. Jó, Renoirról, Toulouse-Lautrecről meg Apollinaire-ről tudja az ember, de hogy még Jarry és az Übü király is innen, a Montmartre-ról jön...  Valamint a Párizsi Kommün, ami szintén itt kezdődött, mint azt a kiállítás büszkén hirdeti.

Múzeum - kincsekben gazdag múzeum - persze nem csak Párizsban van. Idén Marseille - és vele Provance - Európa (egyik) kulturális fővárosa. (A másik Kassa.) Az első nagy kiállítások már bezártak, az újak június végén nyitnak, már azokat rendezték; Aix-en-Provance-ban a Granet Múzeum filiáléjában a mindössze harmadik éve látható Jean Planquet gyűjtemény így is csodás Renoirokkal ajándékozott meg - mint a múzeum természetesen kizárólag franciául olvasható honlapja fogalmaz - en passant némi Van Gogh, Bonnard, Braque, Dufy, Klee, Dubuffet mellett. A kulturális főváros programból végül is egy két nappal korábban megnyílt marseille-i kiállítást láttunk. A Kortárs Művészeti Múzeumban [mac] Le Pont - A híd - programatikus címmel rendezett nemzetközi tárlaton negyven ország művészei vannak jelen, erős kelet-európai, benne hangsúlyos román és albán részvétellel; az egyetlen magyar a berlini Bauhaus Archivum által küldött Moholy-Nagy- alkotás: egy pár perces dokumentumfilm az 1929-es Marseille-ről. Kortárs művészetről és konzervatív befogadóról (rólam) lévén szó, a benyomásaim amúgy elég vegyesek voltak; a legnagyobb hatást az tette rám, amikor egy a gazdag és szegény világ különbözőségét, s az ebből fakadó migrációt graffitiken ábrázoló plexiüveg falak előtt a földön ülő 8-10 éves iskolás gyerekek egy átszellemülten magyarázó tanár bácsival együtt értelmezték a feliratok és karikatúrák jelentését.

S végül három nizzai múzeumi élmény. Az ugyancsak nagyobb kiállításra készülő, s ezért csak felében-harmadában látogatható Szépművészeti Múzeum lényegében érdektelen termeiben egyszercsak a Karinthy Frigyesből (Így irtok ti) - és csak tőle - ismert Baskircsev Máriába botlottunk. Mármint az őt ábrázoló szoborba. S kiderült, hogy nemcsak írt, hanem festett is. Ennél azért nagyobb élmény volt a Modern és Kortárs Művészeti Múzeum lenyűgöző épülete, tetején az Édenkert terasszal. Marseille_múzeum.JPGAzért az a gyűjtemény se rossz, ami látható benne, különös tekintettel az általam korábban soha nem hallott Niki de Saint Phalle valamint Yves Klein műveire és élettörténetére.

A harmadik a Chagall Múzeum, amelyet ő maga tervezett bibliai tárgyú festményei számára. Ehhez nincsenek jelzőim.

Szerző: rás  2013.06.14. 00:14 2 komment

Címkék: utazás Franciaország

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr755360378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2013.06.19. 19:45:27

rás:nem csekély irigységgel /ugyan nem sajátom/ olvasom a franciaországi beszámolódat, ugyanakkor nosztalgiám is lett Párizs után, pár éve nyolc teljes napot töltöttünk ott, csak a klasszikus látnivalókra futotta az időnkből, az egyetlen külföldi város, ahol tudnék élni.

Egyébként,ha még nem olvastad figyelmedbe ajánlom TGM múltheti ÉS-beli cikkét "Magyarország " és "Európa". Úgy vélem igazsága vagyon.

Élvezetes,tartalmas az utibeszámolód.

rás · http://ras2.blog.hu 2013.06.19. 23:22:37

@egy nagyi: Köszönöm a dicséretet. Párizs lenyűgözött megint, első este most is a Champs Elysée-n sétálva megint a világ közepén éreztem magam, de valahogy nem jutott eszembe, hogy ott éljek. Akkor már (csak az általam ismert világvárosok közül) London vagy Berlin. Esetleg Bécsben unatkozni, az se lehetne rossz.
Igen, olvastam TGM-et.