Mindenekelőtt boldog új évet kívánok minden kedves látogatómnak, olvasómnak, beszélgetőpartneremnek. Boldogat - kinek-kinek aszerint, amit a boldogság konkrétan, itt és most jelent neki. Vágyak, álmok, célok, kívánságok. Chagall-lal kívánom, mert ez egy felhőtlenül boldog kép, s mert emlékeztet tavaszi franciaországi utamra éppúgy, mint a Nemzeti Galériában nemrég látott kiállításra, s ezzel az év - szerencsére számos - kulturális élményére. Meg az ifjúságra... Bármire. Az életre, ami cirkusz, a cirkuszra, ami maga az élet. (Volt néhány emlékezetes "új cirkusz" előadás is 2013-ban.)

Boldog új évet kívánok, abban a hitben, hogy ez lehetséges. Lehetséges a magánéletben, a családban, sokaknak a munkában is. Persze magamnak is boldog új évet kívánok - egészséget, baráti beszélgetéseket, munkát, színházi, koncert-, könyv-, kiállításélményeket stb. (és ebben a satöbbiben is sok minden van, lehet). Sikeres magánéletbe zárkózást.

2014 ugyanis - hiába kívánom - nem lesz boldog nekem mint zoon politicon-nak. Nem áltatom magam: Orbán ismét győz a választásokon, valószínűleg a 2010-esnél is nagyobb többséggel, és teljes joggal érzi majd megerősítve magát és politikáját. Magyarország egyre undorítóbb hely lesz azok számára, akiknek jelent még valamit egyéni és közösségi autonómia, szabad gondolkodás - egyáltalán: gondolkodás -, szolidaritás a gyengébbekkel, elesettekkel. Meg persze a demokratikus politikai gyakorlat, a más véleményen lévők tisztelete. És ateistaként mondom: undorító hely azok számára is, akiknek a hit, a vallás őszinte meggyőződés és nem a politikai haszonszerzés eszköze.

Én persze megtehetném, hogy tényleg visszavonulva a magánéletbe, mindezzel nem törődöm,élvezem nyugdíjas magán életemet. Csakhogy - mint már sokszor elmondtam - hatéves korom óta újságolvasó vagyok, és az én koromban már nem nagyon változik az ember. Ez meg azzal is jár például, hogy nem tudok nem tudomást venni arról a sok millió emberről - konkrét emberekről, mint például az, akitől ma Fedél nélkül-t vettem a Moszkva (sic!) téren -, aki nem tud a magánélet boldogságába visszavonulni. Nem voltam nagyon bőkezű: 200 forintot adtam a lapért, és az ötvenes, megtört tartású férfi szemébe nézve boldog új évet kívántam. Vajon mit jelent neki egy boldog új év?

Pezsgő behűtve, malackaraj ropogósra sütve, a bejegyzést befejezve megyek és komplettírozom a barátaink fogadására - meg a magam örömére - készített vacsorát.

Boldog új évet!