Régóta tudjuk, hogy a politikusok közt (is) bőven vannak gazemberek – már ha gazemberségnek tartjuk a törvények és az (azokkal nem mindig rímelő) erkölcsi normák áthágását. Sokakkal ellentétben én viszont nem hiszem, hogy minden politikus ab ovo gazember, akit a saját gyarapodásán kívül nem is vezet más. Ebben az értelemben (és csak ebben az értelemben!) Orbán Viktort se tartom gazembernek, mert azt gondolom, hogy ő elsősorban egy (hamis) vízió megszállottja, ezért akarta/akarja bármi áron a hatalmat, és az ő, valamint családja és baráti köre – meg a „szpáhi birtokokkal” magához láncolt országos Fidesz-hálózat – vagyoni gyarapodása csak melléktermék. Amúgy persze kellemes „melléktermék”.

Azt olvastam valamelyik újságban, hogy az MSZP köreiben azért is keltett általános döbbenetet a Simon-ügy, mert róla gondoltak volna utolsóként ilyesmit. Milyesmit? Hát hogy – a rendelkezésemre álló információk alapján prejudikálva, semmibe véve az ártatlanság vélelmét – vesztegetésből halmoz fel vagyont és azt eltitkolt külföldi számlán kamatoztatja. Amely „döbbenetből” az is következik, hogy feltételezésük/ismereteik szerint amúgy van jó néhány olyan párttársuk, akiről ezt hajlamosak feltételezni. Végül is van Hunvald- meg Hagyó-ügy. És volt Zuschlag-ügy.

Itt azért álljunk meg egy pillanatra: Zuschlag 6 évet ült börtönben, ha jól tudom, mint ilyesfajta ügyben elítélt politikus egyedüliként a rendszerváltás óta. Csak éppen (az egyébként számomra felbukkanása óta rendkívül ellenszenves, de ez mellékes) Zuschlag nem saját zsebre dolgozott: pártjának, a „mozgalomnak” csalt, sikkasztott. Van, aki számára ez mentő, van, aki számára súlyosbító körülmény. Biztos, hogy Simon saját magának gyűjtött?

Köztudomású, hogy a pártok hivatalos állami támogatása, illetve a választási kampányokban hivatalosan elkölthető pénzek soha nem fedezték a tényleges költségeket. Ha még emlékszik valaki Kaya Ibrahimra és Joszip Totra, az tudhatja, hogy az illegális pénzszerzés nem MSZP-specifikus. Igaz, Simicska Lajost soha nem ítélték el, ha jól tudom, soha még csak eljárás se indult ellene. Egyébként éppen a Kaya Ibrahim-féle cégfantomizálás kapcsán tőle származik az az alapigazság, miszerint „mindenkinek alkotmányos joga, hogy hülye legyen”; értsd: nincs abban semmi különös, ha valaki látszólag nagyon ráfizetéses üzleteket köt.

Ma már Dávid Ibolyára, a Fidesz által kinyírt egykori MDF-elnökre is egyre kevesebben emlékeznek. Arra azért érdemes, hogy ő állította először – még az MSZP-kormány idején –, hogy a két nagy párt között „gentlemen’s agreement” létezik, miszerint a kormányzó, illetve ellenzéki párt 70:30 százalék arányban osztozik „fekete” és „szürke” pénzeken, a nem egészen szabályos módon megszerzett állami javakon. Gentlemen? Mármint úriemberek? Ugyan már! A hülye, naiv MSZP egyébként tartotta magát ahhoz, hogy a lenyúlásban együtt kell működni a Fidesszel, példa volt erre az energetikával kapcsolatos törvények közös buherálása (Podolák – Fónagy) vagy az országos kereskedelmi rádiófrekvenciák elosztása, a Sláger és a Danubius helyett a Fideszhez kötődő Class FM és az MSZP-s Neo FM beindítása. Hogy aztán a Fidesz hatalomra jutva pillanatok alatt kivégezze a Neo FM-et…

A magyarországi autópályák világcsúcstartó bekerülési költségeire magyarázat lehet, amit az építőiparban jártas barátom már egy évtizede is állított: az ár harminc százalékát le kell adni, csak akkor kapsz megbízást.

Szóval nem alaptalan az a feltevés, hogy Simon nem – vagy nem csak – saját zsebre dolgozott. Hogy mindez kiderült, állítólag pech, egy viharos körülmények közt elhagyott feleség bosszúja. Ami elgondolkodtat, az az információ, hogy az ügyészség már egy éve kikérte az érintett osztrák banktól Simon bankszámla-adatait, és erről a banknak értesítenie kellett Simont. Tekintettel a választási kampányra és Simon magas párttisztségére óriási felelőtlenség és hülyeség kellett ahhoz, hogy ne mondjon le akkor azonnal, vagy erről ne szóljon legalább a pártelnöknek. A kérdés ezek után az, hogy Simon volt hülye vagy valaki más.

Azt hiszem, már mindegy. És nekem ezekre a lúzerekre kell szavaznom két hónap múlva, tudomásul véve, hogy a politika nem az erkölcsről szól. Sajnos. Lásd még Deákné vásznát.