Jó volna csak Grosicsra, a „Fekete Párducra”, a futball-legendára gondolni, ha róla írok; jó volna csak a focira gondolni. Az Aranycsapatra, a 6:3-ra – elsős voltam, az iskolában, délutáni tanítás volt, a második félidőt, az extázisban üvöltő Szepesit rákapcsolták az iskolarádióra –, a berni 2:3-on keseregni, meg általában is elsiratni a magyar futballt. Grosics Gyulát búcsúztatni, aki ma halt meg, 88 évesen. Sok mindent élt át. És ez az, amitől nem lehet most se csak a focira gondolni, csak arról írni.

Az Aranycsapatot nem lehet leválasztani a Rákosi-korszakról, amikor a sport elsősorban politika volt, a sportsiker egyfelől a szocializmus fölényét „bizonyította”, másfelől a kevés egzisztenciális érvényesülési lehetőség egyike volt egy szegény és diktatúrába zárt országban. Az Aranycsapat – és az alapját jelentő, kényszerrel felpumpált Budapesti Honvéd – széthullása pedig 1956-hoz kapcsolódik. Grosics, Bozsik, Kocsis, Puskás és a többiek talán kényszerűen, talán csak a korban hihetetlen előnyök (jövedelem, külföldi utak, szabad csempészet – én ma is az anyámtól örökölt, 1949-es „Puskás-Doxát” hordom), de valószínűleg mindkettő miatt elvállalták, hogy annak a Magyarországnak legyenek a kirakatemberei. De ez persze így hülyeség: Magyarország emblémáivá váltak, amely akkor „olyan” volt.

Ebbe az „olyan”-ságba illett bele az is, hogy Grosicsot 1954-ben máig tisztázatlan okok miatt (számtalan vele készült interjúban is elmaszatolódott a dolog) bevitték az ÁVÓ-ra, de megúszta néhány hónapos eltiltással, és azzal, hogy a Honvédból Tatabányára „száműzték”. 1957 elején csatlakozott a Honvéd – engedély nélkül – Spanyolországban és Dél-Amerikában túrázó csapatához, ekkor maradtak kint Puskásék, de ő hazajött. Itt akart élni. 1964-ig focizott, aztán pár évig itthon és külföldön edzősködött.

A 60-as évek végén Bozsikkal együtt azon nagyon kevesek közé tartozott, akik maszek (érti ezt a szót egy mai huszonéves? érti azt a kort?) butikengedélyt kapott. A politika ajándéka egy (két) nemzeti legendának…

A rendszerváltás után az MDF színeiben megpróbált politizálni ő maga is, de nem választották képviselővé. Aztán néhányszor Orbán biodíszleteként tűnt fel. Szánalmas szerep statisztálni egy pszichopata, focimániás növendék diktátor mellett, aki mára hovatovább már magát a futballt is kompromittálta. De ez lényegtelen.

Grosics a magyar futball legendás korszakának a jelképe volt. Nem az ilyenkor kötelező fordulat mondatja, hogy emlékét megőrizzük.

Szerző: rás  2014.06.13. 18:28 Szólj hozzá!

Címkék: futball Aranycsapat Grosics

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr46300038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.