"Sokakkal megeshet - egyes emberekkel vagy egész népekkel is -, hogy többé-kevésbé tudatosan minden idegent az ellenségüknek tekintenek. Ez a meggyőződés többnyire a lelkük mélyén rejtezik, mint valami lappangó fertőzés, csak véletlenül, ötletszerűen tör felszínre, nem pedig egy gondolatrendszer kiindulópontjaként. Amikor viszont felüti a fejét, amikor a megfogalmazhatatlan dogma egy szillogizmus premisszájává lesz, akkor a konklúzió a láger. Ez egy szigorú következetességgel végiggondolt világnézet eredménye: amíg a világnézet fönnmarad, számolnunk kell fenyegető következményeivel is. Legyen a haláltáborok története intő jel minden ember számára."

Az Auschwitz-túlélő Primo Levi* Ember ez? című krónikájának előszavából idéztem, nem tehettem meg, hogy ne ezzel kezdjem: Orbán Viktor ma is megismételt, aljas, xenofób mondatai teszik aktuálissá. (A budapesti gettó és Auschwitz felszabadulásának 70. évfordulóján.)

Levi a láger mindennapjairól ír, emberekről, akik hetek, hónapok alatt elvesztik ember mivoltukat. Döbbenetes olvasmány.

"Ember az, aki öl, az is ember, aki igazságtalanságot követ el vagy szenved el, de az, aki nem is viszolyog, ha az ágyát egy halottal kell megosztania, az nem ember. Az, aki szomszédja halálára vár, hogy elvehessen tőle egy falat kenyeret, önhibáján kívül távolabb áll attól, amit gondolkodó embernek nevezünk, mint a legprimitívebb pigmeus és a legkegyetlenebb szadista.

    Létünk egy része a hozzánk közel állók lelkében van: ezért nem-emberi azok tapasztalata, akik olyan napokat éltek át, amelyek az embert dologgá alacsonyították le a másik ember szemében." (Magyarósi Gizella ford.)

(Most nekikezdek a folytatásnak, a Fegyvernyugvásnak.)

*Megszámoltam: 48 nyelven van róla Wikipedia-szócikk, magyarul nincs.