"A fájdalom segít emlékezni, de úgy, hogy mégse csak a fájdalomra emlékezünk, hanem mindenre, mert muszáj mindenre emlékezni, mert csak az van, amire emlékszünk, amit elfelejtünk,az nincs többé, eltűnik a múltból, eltűnik a világból."
Dragomán előző (több mint harminc nyelvre lefordított) könyve, A fehér király lenyűgözött, ezért csaptam le a könyvtárban erre. Varázslatos. Szép. Fájdalmas. Valóság és képzelet fonódik össze egy árván maradt tizenhárom éves lány történetében; a forradalom utáni Románia "közérzete", egy "boszorkány" nagymama és a tárgyakban jelenlévő halott nagypapa... Még a felénél se tartok, de a fenti mondatot - két napja él bennem - muszáj volt már most kiírnom.
Utolsó kommentek