"Még most, amikor megpróbálok visszaemlékezni..., még most sem oszlik el a sötét, sőt inkább még sűrűbb lesz arra a gondolatra, hogy mily keveset tudunk megragadni, mi minden s mily sok megy feledésbe folyton, minden kioltott élettel, hogy a világ úgyszólván magától kiürül, ha a történeteket, melyek a helyek és tárgyak sokaságához tapadnak, amelyek önmaguktól nem rendelkeznek az emlékezés képességével, senki sem hallja meg, jegyzi fel vagy meséli tovább..."

Megint Sebaldot olvasok, most az Austerlitzet. (Lásd még itt.)

Szerző: rás  2015.02.19. 23:03 Szólj hozzá!

Címkék: irodalom Sebald

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr547190559

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása