Először a gyerekkoromat akartam visszakövetelni a címben, de rájöttem, hogy az úgyis eljön - mármint a második...
Arról a hírről, hogy végleg bezár a Jégbüfé - az elmúlt napokban már elsiratta minden nyilvános írott és elektronikus fórum - nekem egy négy és fél évvel ezelőtti blogbejegyzésem ugrott be; egy bekezdés belőle:
"A krémes és a franciakrémes viszont anyámat jelenti (ahogy a Rákóczi túrós anyám húgát, az ő kedvence volt). Ez már pár évvel későbbi korszak, a 60-as évek. Anyám néha bement „a városba”, vagyis a Belvárosba, a Váci utcába vásárolni (akkor ez még lehetséges volt átlagjövedelemmel is). Ha magával vitt, ami sokszor előfordult, akkor az út a Jégbüfében végződött, ahol krémest, sőt franciakrémest ettünk (1.70 és 2.00 forint, ha jól emlékszem). Ez a rituálé még akkor is megmaradt, amikor egyetemre jártam, nem volt nagy ügy kiugrani a Pesti Barnabás utcai Bölcsészkarról a Jégbüféhez. Neki is kellett a társaság a krémeséhez, nekem meg kellett a süti."
A teljes bejegyzés: Krumpliminyon
Utolsó kommentek