A szerdai Népszabadságban jelent meg Ungváry Rudolf számos - valószínűleg megválaszolhatatlan - kérdést és - megoldhatatlannak tűnő - dilemmát felvető, gondolkodásra kényszerítő írása. Néhány bekezdés belőle, de javaslom az egész cikk elolvasását.

"Se az nem probléma, hogy a menekültek elveszik a munkát, mert szükség van új munkaerőre; se az, hogy hogyan viselkednek: nehéz „viselkedni”, ha valaki kimerült, fél, tanácstalan. Bűnözők, terroristák is lehetnek közöttük, akárcsak a magyarok között. Ezek az érvek csak azért kelthetnek visszhangot, mert Magyarország kormánya alantas emberi ösztönöket állít politikai szolgálatába. A tájékozatlan lakosság nem lebecsülhető félelmeiből kovácsol magának szélsőjobboldali politikai tőkét. A helyzetre adott eddigi baloldali és liberális válaszok hatástalanoknak bizonyultak…

A más kultúrákból érkező bevándorlók nem csak munkaerőként hasznosak. Azért is fontosak, mert az euroatlanti kultúrát  megtermékenyítő, akár hibáit javító hatásuk lehet. A kultúra változhat és alkalmazkodik. Akkor, ha hordozói még integrálható létszámban érkeznek, és van idő erre; ekkor ugyanis az eltéréseikkel együtt tudunk élni, adott esetben belőlük meríthetünk is. Integrációjuk Európa számára gazdagodás, és közvetve az iszlám modernizációját is segítheti…

Most még csak a jobb módú középrétegek érkeznek. Többségük tanulni, dolgozni akar. Nemsokára talán mindenki jönni fog, aki túl akarja élni a polgárháborúkat, távlatilag még a klímaváltozást is a maga várható élelmiszerszűkével. De mindannyian olyan kultúra tagjai, amelyben a demokrácia egyelőre nagyrészt még megvalósíthatatlan. A humanizmus arra kötelez, hogy majd őket is befogadjuk…

A kérdések kérdése valójában a következő: akkor is be kell-e fogadni az iszlám és afrikai kultúrák menekültjeit, ha megnövekedett arányszámukkal esetleg meghatározókká lesznek az euroatlanti kultúrával szemben?

Bátor legyen az a demokrata, aki erre a kérdésre válaszolni akar!

Az igenlő válasz politikai megsemmisüléssel jár. Nincs az a mégoly demokratikus állam, ahol a többség ezzel egyetért. Demokrata politikusok éppen ezért erre a nyílt válaszra ma egyértelműen nem kaphatók.

A nemmel válaszoló demokrata, aki a felvilágosodás eredményeit féltve felel így, a „kulturális rasszista” megbélyegzést kockáztatja, vagy legjobb esetben azt, hogy a humanizmus megtagadójának számít. És a minél nagyobb fenyegetettség állapotát fenntartó, rasszista orbáni politika szövetségesének. Az is lehet, hogy egyesek szerint már maga a kérdés feltevése is felesleges, vagy burkolt uszítás. Enyhébb esetben felesleges riogatás…

Az euroatlanti kulturális identitás veszélyeztetése egyben a felvilágosodás és a humanizmus eredményeinek veszélyeztetését is jelenti… Lehet-e ezzel szemben engedményeket tenni? Természetesen nem minden, a mi kultúránktól különböző, Európába beépülő kultúra fenyeget veszélyekkel. Akkor fenyeget, ha hordozói többségének lelkületébe még nem integrálódott (eléggé) olyan beidegződés, amely a felvilágosodásnak, vele a demokratikus gondolkodásnak megfelelő értékeket a legfontosabbaknak tartja. ..

Sorsunk és kultúránk sorsa is azon múlik, hogy a nemleges válasz esetén találunk-e megoldásokat az új, nyílt vagy rejtett rasszista önkényuralommal fenyegető végzettel szemben. Az emberi jogokkal összeférőt, megőrizve azt az euroatlanti világot, amely elvileg ezeken a jogokon alapul. Megelőzhető-e, hogy meghatározóak lehessenek az emberi jogokat sértő vallások és szokások; netán törvényen kívül helyezve, ami bennük elfogadhatatlan? Mihez van joga Európának, ha megosztja demokráciáját és jólétét? A kvóták szerinti elosztás megoldja-e a feltett kérdést? Az iszlám bizonyos alapelveit nem lehet-e az EU tagországainak alkotmányaival összeegyeztethetetlennek minősíteni? Mennyire lehet európai sorsunk a saját kezünkben?

Nem tapasztalok nyílt vitát a demokraták között. Holott minden demokratikus alternatíva, amellyel egyben megnyerhető az aggódó, a szélsőjobb uszításainak kiszolgáltatott tömeg is, a fenti kérdésre adott hiteles válaszból vezethető le. A humanizmusra való hivatkozás, az orbáni burkolt rasszizmus elutasítása önmagában hatástalan. Van egy másik, egyelőre rejtett konfliktus, mégpedig a felvilágosodás értékeit féltők és az emberi jogok fundamentalista értelmezői között is. Válaszokhoz csak a demokraták közötti nyílt beszéddel lehet eljutni."