Egy verskedvelő fiatalember blogján találtam az első sorokat, köszönet érte.

T. S. Eliot: Négy kvartett (két részlet)

Jelen idő és múlt idő
A jövő időben talán jelen van,
S a jövő idő ott a múlt időben.
Ha minden idő örökké jelen,
Úgy minden idő helyrehozhatatlan.
A lehetett volna elvont fogalom
És csak egy kiokoskodott világban
Marad meg mint állandó lehetőség.
Ami lehetett volna s ami volt
Egy célba fut és az mindig jelen van.
Léptek visszhangja az emlékezetben
A folyosón át, ahol nem haladtunk
Az ajtóhoz, melyet ki nem nyitottunk
A rózsakertre. Szavaim
Visszhangja lelkedben.
                      De mire jó
Leverni a port egy tál rózsasziromról,
Azt nem tudom...

...

... Múlt idő s jövő idő
Nem sok tudatot tűr el.
A tudathoz időkívüliség kell,
De csak az időben lehet a pillanatra a rózsakertben,
A pillanatra az esőverte lugasban,
A pillanatra a huzatos templomban füstszállat idején
Emlékezni, múltba, jövőbe bonyolítva.
Csak idővel lehet az időt legyőzni.

(Vas István ford., a teljes vers)

Szerző: rás  2015.11.28. 17:10 4 komment

Címkék: vers Máté Eliot efpeter

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr158122872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

EfPeti 2015.11.30. 19:04:56

Isten éltessen névnapodon!

egy nagyi 2015.11.30. 23:17:51

rás:Boldog névnapot!

a vers utolsó sorára ezt mondom:
az idő idővel mindent legyőz, lehet, hogy ez szofizmus.

rás · http://ras2.blog.hu 2015.11.30. 23:48:40

@egy nagyi: Köszönöm a névnapi jókívánságot.