(Három - illetve hét - évvel ezelőtti bejegyzésemet ismétlem meg - végül is ugyanazt gondolom róla ma is, és vannak új olvasóim, a sötétség viszont egyre nagyobb. Lásd OV március 15-ei, a forradalmakat általában is, 1918-19-et különösen gyalázó szavait.)

„A múltat végképp eltörölni
Rabszolga-had, indulj velünk!
A Föld fog sarkából kidőlni,
Semmik vagyunk, s minden leszünk!"

Az Internacionálét, a nemzetközi munkásmozgalom 1884-ben született himnuszát idézem, abból az alkalomból, hogy ma 97 éve kiáltották ki az első magyar munkásállamot, a Tanácsköztársaságot. A proletárdiktatúrát.fegyverbe!.jpg

Igen, diktatúra volt, nem hazudta magát demokráciának. Azt mondta - egy messianisztikus álom igézetében -, hogy megvalósítja azok uralmát, akik eddig elnyomottak voltak, kidönti sarkaiból a Földet, eltörli a múltat. Ha kell, akkor erőszakkal. Munkásoknak adja a gyárat, parasztoknak a földet, nyomortelepek lakóinak a belvárosi úri lakásokat. Erről elég keveset tudhat egy, az iskoláit az elmúlt húsz évben végző magyar ember - mindenképpen kevesebbet, mint, mondjuk, egy francia középiskolás az 1871-es Párizsi Kommünről vagy egy német Marxról vagy éppen Rosa Luxemburgról. A múltat sokféleképpen lehet eltörölni. Például úgy, hogy egy magát magyarnak és baloldalinak tartó újság, a Népszabadság, „elfelejt" megemlékezni az évfordulóról. (A mai, 2016. március 21-ei szám Fórum rovatában egy politológus, történész mégiscsak megemlékezik.)

A Tanácsköztársaságról, a proletárdiktatúráról sok mindent lehetne - kéne - elmondani, tudni. Azt például, hogy része volt az 1917-23-as európai forradalmi hullámnak; hogy folytatása volt a Kossuthra, Ady Endrére és Marxra egyaránt hivatkozó őszirózsás forradalomnak; hogy válasz volt az addig elképzelhetetlen emberveszteségeket és szenvedést okozó világháborúra; hogy akkor jórészt 30-as éveikben járó vezetői milyen naiv hittel vágtak bele a világmegváltásba. (Ajánlott irodalom a forradalomban részvevő Sinkó Ervin Optimisták című, művészileg gyenge, de fantasztikusan érdekes regénye.) Idézni lehetne akár a - méltatlanul - a mai magyar szélsőjobboldal hivatkozási pontjának tekintett Prohászka Ottokár püspököt, aki az első hetekben társadalmi igazságtételként üdvözölte a forradalmat és a tanácshatalommal való együttműködésre utasította egyházmegyéje papjait; vagy Szabó Dezsőt, aki minden ellenforradalmi írás betiltását követelte. Merthogy az élet bonyolult... Hány huszonéves magyar fiatal tudja, hogy a Tanácsköztársaság volt az egyetlen, amely fegyverrel szállt szembe az országot megszálló idegen hadseregekkel (amelyeknek aztán Horthy a hatalmát köszönhette)?

Lehet és kell beszélni a forradalom (valódi és vélt) ellenségeivel szemben meghirdetett és gyakorolt vörös terrorról. Nem elfeledkezve arról, hogy ezt egy olyan négy év - a „nagy háború" - előzte meg, amikor Európában milliók számára vált napi tapasztalattá, kitörölhetetlen élménnyé, hogy - szemben a Biblia tanításával - ölni nem bűn, hanem hazafias, sőt keresztényi kötelesség.

És természetesen ezekkel együtt kell beszélni a diktatúra hibáiról, bűneiről, tévedéseiről, ostobaságairól.  

Beszélni kell, emlékezni kell, tanulni kell - amíg még képesek vagyunk rá.

Szerző: rás  2016.03.21. 11:23 24 komment

Címkék: történelem Tanácsköztársaság

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr455157412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

defalla 2013.03.21. 07:27:48

Azt gondolom, hogy ma itthon erre nem nagyon kíváncsiak a zemberek - sokkal egyszerűbb kiragadni egy-egy példát mindkét oldalról. Még csak megmagyarázni sem kell, mert aki olvasott valaha erről a korszakról s gondolkodni tud, annak megvan a véleménye. Másrészt viszont aki nem szeret/akar/tud olvasni, netán érteni is azt amit olvas, annak elég "bérrettegni".

Érdemes meghallgatni az alábbi linken található pár percet. megoldást nem kínál, csak egy vélemény. Amivel nem mellesleg magam is egyetértek.

www.youtube.com/watch?v=984nOpUTXlo

AvPlaten · http://woed.blog.hu/ 2013.03.21. 09:05:05

Rás: Én egy picit túlzónak tartom azt a mondatot, hogy "ölni nem bűn, hanem hazafias, sőt keresztényi kötelesség". Magyarország vonakodva lépett be az első világháborúba, bár létezett, de a poroszhoz képest gyenge volt a háborús propaganda. A hátországban alig tudtak valamit a háborúról, ezért sokkolta a lakosságot, amikor a vörösök akasztani kezdtek (innen ered talán a véresszájú kommunista kifejezés is). Családomban pl. a mélyen ülő anti-kommunizmusnak az egyik gyökere éppen az volt, hogy egy távoli felmenőt kiszemelték akasztásra.

rás · http://ras2.blog.hu 2013.03.21. 10:05:16

@AvPlaten: Európában mindenütt, így Magyarországon is papok áldották meg - nemcsak a frontra induló katonákat, hanem - a fegyvereket, s korabeli újságokból, de a szépirodalomból is tudható, hogy a háborús propaganda a démonizált ellenség elpusztítására buzdította a katonákat. Magyar területen egyébként valóban nem folytak harcok, de 1914-18-ban a Magyar Királyságból 3,4 millió katona volt a fronton, ez a hadköteles (18-53 éves) férfiak túlnyomó többsége,; a mérleg 530 ezer halott (a Monarchia veszteségeinek fele), 1,4 millió sebesült, 833 ezren estek hadifogságba. Ami a vonakodást illeti, Magyarország nem önálló hadviselő fél volt, hanem a Monarchia egyik társállama. Tény, hogy a háború elsősorban német ösztönzésre indult meg, s a szarajevói merénylet utáni egy hónapos kötélhúzás, bizonytalanság idején Tisza István miniszterelnök a hadüzenet ellen volt, mert tartott a románok betörésétől (valamint az esetleges háborús győzelemtől is, mert az újabb szláv területek bekebelezését, s ezáltal a szláv népesség súlyának növekedését jelenthette, tápot adva a dualista rendszer trialistává vagy föderálissá való átalakítására irányuló törekvéseknek). A hadüzenet után viszont egyértelműen a háborús politikát képviselte, ezért forrhatott össze a neve a magyar társadalom számára a háborúval, a háború okozta szenvedéssel.

P_o_c_a_k_o_s 2013.03.21. 10:42:01

Propagandisztikusnak érzem a bejegyzést. Ebből sem tud meg sokat az ifjúság, ill. pont azt sugallja, amit a KISZ megalakulása (1959) óta hajtogatott az államhatalom. Te is elhallgatod az őszirózsás forradalmat, a királyság megszűnését, megszüntetését, Károlyi szerepét.
Elég elnagyolt azon megjegyzésed, „ …… hogy folytatása volt a Kossuthra, Ady Endrére és Marxra egyaránt hivatkozó őszirózsás forradalomnak…..” Ez (így) NEM igaz! ’19 márc.21-én nem volt forradalom! Egy kormányválság eredménye a Tanácsköztársaság. Károlyi nem fogadta el a Vyx-jegyzéket, ezért lemondott. Ő a szocdemeknek akarta átadni a hatalmat, (ahogy az Németországban is történt), de átverték! – a kormányalakítással megbízottak azonnal kiengedték a börtönben tartott kommunistákat, akik előzőleg már szétzúzták a szocdem párt székházát, és a Népszava szerkesztőségét, amiért Károlyi letartóztatta őket. Ezek az alakok vették át a hatalmat és kiáltották ki a Tanácsköztársaságot.
„…..a Tanácsköztársaság volt az egyetlen, amely fegyverrel szállt szembe az országot megszálló idegen hadseregekkel……” ez (is) csúsztatás. Hiszen a Vyx –jegyzék követelt nagyobb területek kiürítését, átadását az Entente-nek, amire Károlyi nem volt hajlandó, inkább lemondott. A lakosság a haza védelmére (nacionalista okokból) jelentkezett önként a Vörös Hadseregbe, nem pedig a proletárdiktatúra védelmében.
„…..Munkásoknak adja a gyárat, parasztoknak a földet, nyomortelepek lakóinak a belvárosi úri lakásokat….” Ez az „adja” sem a realitásból indul ki, hanem az erőszakból! Az erőszakos (ingyen, kárpótlás nélküli) elvételből, amit aztán másnak „adnak”. Különösen ez a „lakásadás” érintette érzékenyen a lakosságot, amire aztán jól épült a horthysta bolsevik-ellenes propaganda, majd pedig a II. vh után ugyancsak megtapasztalhatta a hazai lakosság ugyanezt a szovjetrendszerben. Csak a 70-es évek házgyári lakásépítései csitították ezt a „szocialista” vívmányellenes gondolkodást.

rás · http://ras2.blog.hu 2013.03.21. 11:12:40

@P_o_c_a_k_o_s: A bejegyzés vállaltan propagandisztikus: a történelem megismerésének szükségességét propagálja. Amiből nem következik az egyetértés szükségessége. Például mi ketten is másként értékelünk bizonyos történelmi eseményeket, folyamatokat, ez eddig is világos volt.
Károlyival, az őszirózsás forradalommal pedig többször foglalkoztam már - tisztelettel és megbecsüléssel.
A KISZ egyébként 1957-ben alakult meg, de ennek témánk szempontjából nincs különösebb jelentősége.

rás · http://ras2.blog.hu 2013.03.21. 11:52:58

Például ez is a történtek egy lehetséges - és kortárs szemtanú mivolta miatt autentikus - olvasata: tinyurl.hu/6lM8/

P_o_c_a_k_o_s 2013.03.21. 11:57:57

rás: Pontosan! Rosszul fogalmaztam. 1959-től nyomták a forradalmi ifjúsági napokat, a Tanácsköztársaság 40. évfordulója apropójából. Attól kezdve szaporodtak el a veterán vöröskatonák, akik (mint nyugdíjasok) egy tál lencséért (pardon kávéért és sütiért) meséltek SZU-ban szerzett élményeikről. (akárcsak napjaink 56-os veteránjai, akik száma ma már több, mint az akkori szovjet hadseregé volt ;-) ) 1959-ben kapta iskolánk a Karikás Frigyes nevet (addig II. Rákóczi Ferenc volt). A történelem tanár felhívta figyelmünket, hogy a névadásra eljön az özvegy is. Mindent lehet tőle kérdezni, csak azt NE, hogyan halt meg a férje. Haza érve azonnal rákérdeztem munkásmozgalomban jártas apámnál, hogy mi van? Ő levette a könyvespolcról a Svejket, amit Karikás fordított, majd azt mondta, hogy ugyanúgy végezte, mint Kun Béla (vö. kivégezték a szovjet elvtársak). Ekkor undorodtam meg a hazai (szovjet) rendszertől: előbb jó elvtárs, majd rossz elvtárs, majd kivégezzük, és (egy „bocs tévedtünk”-kel) ismét jó elvtárs. Lásd Rajk. (csak azt 56-ban (még) egyedi esetnek tartottam).

Ja, és belvárosi bérlakásokra utalásnál azonnal beugrott Déry Tibor story-ja, akinek édesapja (Károly) öngyilkos lett (az ötödik emeletről ugrott le), amikor Wesselényi utca 13. alatti bérházát államosították. Miközben fia (Tibor), mint kommunista, az Írói Direktórium tagja volt.

rás · http://ras2.blog.hu 2013.03.21. 12:09:53

@P_o_c_a_k_o_s: Mindez megint csak annak a közhelynek az igazságát bizonyítja, hogy az élet - a történelemmé vált élet is - bonyolult.

P_o_c_a_k_o_s 2013.03.21. 12:36:56

@rás: Olvastam Tormay könyvét. Antiszemitizmusát leszámítva valósnak tartom naplóját. Különösen a könyv végén található fényképek voltak számomra újak, és érdekesek. Tormay jól mutatja be azt a kort, amiből a hitlerizmus fejlődött ki. Egy hihető összeesküvés elmélet, mely a munkásmozgalom mögött a világuralomra törő zsidóságot képzeli el. Hasonlót élünk meg napjainkban is, amikor a pénzvilágot megtestesítő bankok mögött (ugyancsak) a világuralomra törő zsidóságot képzeli az antikapitalista bal- és jobboldal egyaránt. :(

rás · http://ras2.blog.hu 2013.03.21. 13:08:39

@P_o_c_a_k_o_s: "Tormay jól mutatja be azt a kort..." Én nem olvastam, ezért csak feltételes és általános a reagálásom: a kor bemutatása legalább annyira múlik a narratíván, amibe az általa látottakat, átélteket beilleszti.

Szó-szóró 2013.03.22. 17:53:34

Tormayt én is olvastam, engem is nagyon zavart az antiszemitizmusa. Az viszont nagyon érdekes, ahogy bemutatta a "Tanácsköztársaság" vezetőit. Csupa hozzá nem értő ember, döbbenetes, hogy egy ilyen kritikus helyzetben hogy mertek felelős posztokra ennyire alkalmatlan embereket kinevezni.

AvPlaten · http://woed.blog.hu/ 2013.03.22. 18:06:40

Szó-szóró: Nyilván improvizáltak, mint ahogy ez a forradalmak idején szokás. Szerintem egyáltalán nem voltak felkészülve arra, amit keresztül akartak vinni, nomeg ők is vártak a nagy Világforradalomra, ami megoldott volna mindent.

P_o_c_a_k_o_s 2013.03.22. 19:29:53

@Szó-szóró: Remek meglátás! Magyarország parlamentjében (a cári Oroszországhoz hasonlóan) csak arisztokraták ülhettek és ültek a Monarchia összeomlásáig. Igaz, az oroszoknál voltak „baloldali” nemesek, majd a februári forradalom után a mensevikek sorában is voltak országgyűlési képviselők. A Német Császárság, valamint az Osztrák Császárság parlamentjében viszont már jóval a háború kitörése előtt voltak szocdemek, sőt kommunisták is. Az 1848-as magyar forradalom kormányát pedig 1848 előtti évekből már ismert és gyakorlott országgyűlési képviselők alkották. Az őszirózsás forradalom nemcsak a királyságot söpörte el, hanem a magyar parlamentet is. Az új köztársaság vezetői „elméleti” gondolkodók és szakszervezeti vezetők közül kerültek ki. Károlyin kívül arisztokrata nem nagyon akadt közöttük. A (szovjet vagy) tanács-köztársaság, pedig eleve a munkások közül választott vezetőségből állt. Tehát többségük „jó dumás” volt, akik egy jobb világról regéltek minden előképzettség vagy politikai tapasztalat nélkül. Igaz, nem is kellett, hiszen a párizsi kommünből táplálkozó lenini elv elvetette a parlamentáris demokráciát. Nem véletlen volt jelszavuk: "Minden hatalmat a szovjetnek!" (azaz a tanácsoknak).
Különben 1945 után megismétlődött ugyanez, amikor a horthysta államapparátus megbízhatatlanná vált, és helyükre politikailag megbízható, de képzetlen emberek hadát állították „csatasorba”.

egy nagyi 2013.03.23. 00:07:53

ras: elolvastam a bejegyzésed hatására,hogy mit ír a Wikipédia a Tanácsköztársaságról, egy kis ismétlés sohasem árt. Nem tudok nem ambivalensen gondolni erre az eseményre,a jelentős humanista intézkedések mellett gyomorforgató történések is bekövetkeztek.
Egyértelműen nem lehet igazat adni a kommunistáknak sem az ellenük fellépőknek.
Az antant szorításában, a SZU saját bajai mentén, és a környező országokkal való hadakozás következményeként felőrlődött az emberek bizalma a munkáskormányban.
Pocakos:azért a "Jó dumások " mellett ne feledkezzünk meg Balázs Béláról,Babit Mihályról, Lesznai Annáról, ők nem voltak bigott kommunisták.

P_o_c_a_k_o_s 2013.03.23. 01:50:42

@egy nagyi: nem feledkezek meg róluk. Csak Szó-szóró egész másra hívta fel a figyelmemet. Az általad megnevezettek NEM töltöttek be jelentős vagy vezető szerepet a Tanácsköztársaság idején. Ha a wikipédiában megnézed:

Balázs Béla 1919-ben tagja lett a Forradalmi Írók Direktóriumának....
Babits Mihály 1919-ben egyetemi tanár, de csak a Tanácsköztársaság bukásáig...
Lesznai Anna 1913 és 1918 között annak a Jászi Oszkárnak volt a felesége, aki a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztere volt.....

Én is tudnék jó néhány később híres (művész)embert felsorolni, akik a bukás után jobbnak látták elhagyni az országot. Különben az új irányzatokra fogékony fiatal (30-35 éves) művészek (mint akiket felsoroltál) mindenhol lelkesen üdvözölték az alkotási szabadság reményét felcsillantó forradalmi változást. Ez történt Szovjet-Oroszországban is, ahonnan ugyancsak hamarosan menekülniük kellett a forradalmat lelkesen üdvözlőknek.
A „…jelentős humanista intézkedések…”-et kétlem és vitatom. Egy diktatúra NEM lehet humánus, pláne NEM „humanista” !!!

P_o_c_a_k_o_s 2013.03.23. 09:45:47

@egy nagyi: Hogy világos legyen. Zilahy és Szentgyörgyi sem arról híres, hogy 1945-től elnökei voltak a Magyar-Szovjet Baráti Társaságnak. Wass Albert sem arról híres, hogy kétszeres Baumgarten-díjas. Miközben József Attila csak egyszer kapta meg, ráadásul „csak” pénzjutalmat, és NEM a díjat!

Ja, és azért a "Jó dumások " mellett ne feledkezzünk meg Adolf Hitlerről sem, aki 1918 novembere óta a forradalom mellett volt müncheni kaszárnyájában, és aki a Bajor Tanácsköztársaság kikiáltása után zászlóalja katonatanácsának (Soldatenräte) tagja volt, nos, ő később sem tartozott a bigott kommunisták közé......

egy nagyi 2013.03.23. 09:50:14

Pocakos:akkor nem tudom milyen intézkedés volt, a minden 18. életévét betöltők /nők is/választójogot kaptak. Tiltották a prostitúciót. Létrehozták az első tüdőszanatóriumot.Gondolom te ma is ingyen jársz a Margitszigetre.
Ami az általam említett három szerzőt illeti, olvasnivalók:Balázs Béla Naplója,Lesznai Anna :Naplója, Babits egész életműve/ő egyébként a bukás után Fogarasra került középiskolai tanárnak/. Ami Jászit illeti, neki is van nagyon szemléletes írása erről a korról.Még ajánlom elolvasásra a Vasárnapi Körről megjelent ilyen című munkát, amely ezeket az értelmiségieket összehozta.Soha nem tudom fekete-fehéren megítélni még a diktatúrákat sem.

egy nagyi 2013.03.23. 09:55:10

és még a 8 órás munkaidő bevezetése és a társadalombiztosítás kezdeményezése.

P_o_c_a_k_o_s 2013.03.23. 10:18:11

@egy nagyi: csak NEM érted! Ez volt az alapkérdés
„….a "Tanácsköztársaság" vezetőit. Csupa hozzá nem értő ember, döbbenetes, hogy egy ilyen kritikus helyzetben hogy mertek felelős posztokra ennyire alkalmatlan embereket kinevezni. ….(Szó-szóró 2013.03.22. 17:53:34)
Erre válaszoltam: (P_o_c_a_k_o_s 2013.03.22. 19:29:53)

Erre kevertél be egy teljesen mellékszállal, hogy kikről „ne feledkezzünk meg”. Az általad felsoroltak NEM voltak a Tanácsköztársaság vezetői !!!
Amiket (így utólag) felsorolsz, azok NEM „humanista intézkedések” voltak, hanem szociális elképzelések. Köztük a ’45 utáni szovjet propagandából jól ismert frázisokkal (prostitúció megszüntetése, 8 órás munkaidő, stb.) , amelyek a 40 év szovjetrendszer alatt sem valósult meg.

Szó-szóró 2013.03.23. 10:39:13

nagyi: a diktatúrák kegyetlenségét még csak nem is árnyalja, hogy voltak szociálisan jó intézkedéseik. Színesen fogalmazva: ez igaz a vörös és fehér rendszerekre is. Vörös terror, fehér terror. Melyik volt az emberségesebb?

egy nagyi 2013.03.23. 10:53:53

Pocakos: Hitlert nem keverném ide.
Szó-szóró:mindkettőtöknek:akkor mondjatok olyan kort, társadalmat, ahol nincs gyilkolás, a szociális intézkedések kielégítők ,és egyetlen társadalmi réteg, csoport nem frusztrált valamiért.Úgy gondolom, hogy mindig az origóhoz viszonyítva érthetjük meg a történelmet.

P_o_c_a_k_o_s 2013.03.23. 11:18:51

@egy nagyi: Te keverted meg a témát, a „ne feledkezzünk meg”-gel. Példáidra reagáltam, amelyek a Szó-szóró által felvetett alapkérdés szempontjából legalább annyira irrelevánsak, mint Hitler katonatanács tagsága, ahova bajtársai (forradalmi megbízhatósága miatt) választották meg.

rás · http://ras2.blog.hu 2013.03.28. 21:56:12

Azt hiszem, jövőre is megismétlem ezt a bejegyzést. (Változtatás nélkül.)