Az ember (én) időnként megáll, újraolvas egy-egy mondatot, bekezdést, (gondolatban) csettint a nyelvével - hogy stílszerű legyek: megcsókolja az ujjai hegyét -, és azt mondja, igen, ezért érdemes több száz oldalt is elolvasni. És eltöpreng azon is, most Thomas Mannt vagy Sárközi Györgyöt olvastam. Nincs kezem ügyében a német szöveg, s hiába is lenne, nem tudnám igazán összevetni, de azt hiszem, ez is a magyar fordításirodalom egyik csúcsa. (Bár ezeket a csúcsokat mostanában divattá vált dombokká fitymálni - lásd pl. Nádasdy Ádám esetét Babits Dante-fordításával, vagy a klasszikussá vált magyar Shakespeare-szövegekkel.)

"És Eliézer örült, mikor megjöttek a testvérek, ezek azonban nem örültek."

"[M]egértették, hogy az atya félig-meddig József gyilkosainak tartja őket, mint ahogy csakugyan félig-meddig azok is voltak, és csak véletlenül nem egészen. Ezért módfelett bánkódtak, hogy az atya félig egész gyilkosoknak tartja őket, és megátalkodtak." 

Szerző: rás  2017.03.02. 20:19 4 komment

Címkék: fordítás Thomas Mann Sárközi György

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr1712308239

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AttilavH · http://wienertagebuch1.blogspot.co.at/ 2017.03.04. 10:55:31

Kicsit utánaolvastam a Nádasdy újrafordításnak (persze ez nem pótolja a fordítás elolvasását). Alapvetően nem szeretem a Nádasdy Ádámra vagy György Péterre (és számos más európai értelmiségire) jellemző fintorgást, mintha ez lenne az értelmiségi lét alapköve (ők erre persze azt mondják: a modern értelmiség küldetése a felvilágosodás óta a kritika). A Nádasdy-fordítás megpróbálja közelebb vinni az emberekhez a szöveget, amit én olvastam, az alapján nem fitymálja Babitsot. Egyszerűen a műveltség fogalma olyan mértékben megváltozott, hogy sem tartalmilag, sem formailag nem érthető a Babits-féle fordítás egy mai fiatalnak (de nem csak a fiataloknak). Ebben sincsen semmi különös, a kulturális tartalmak sincsenek kőbe vésve.
Ami Thomas Mannt illeti: a szöveg a német eredetiben is elég nehéz, még egy anyanyelvinek is. Vannak olyan mondatok, amiket többértelműségét nehéz a magyarban visszaadni. Hogy a legismertebbet idézzem: "Tief ist der Brunnen der Vergangenheit. Sollte man ihn nicht unergründlich nennen?" Itt az unergründlich nem csak annyit tesz, hogy feneketlen, hanem azt is jelenti, hogy "kifürkészhetetlen".

rás · http://ras2.blog.hu 2017.03.04. 14:12:44

@Attila HG: Kohn elmegy a rabbihoz és rendkívül felindultan előadja, hogy sógora, Grün, milyen galád, és előad egy bonyolult családi történetet, és hogy ő nem áll többé szóba ezzel a gazemberrel. "Hát nincs igazam, rabbi?" -teszi hozzá végül.
- De, igazad van - válaszolja a rabbi.
Egy óra múlva megjelenik a rabbinál a dühös Grün, és elmeséli, hogy ez az aljas Kohn, hogy rászedte, elmeséli ugyanazt a történetet, de most a saját szemszögéből, és hozzáteszi, hogy ő többet nem is áll szóba vele.
- Hát nincs igazam, rabbi?
_- De, igazad van, Grün.
Amikor Grün elmegy, a bóher rátámad a rabbira, hogy hogyan adhatott igazat mindkettőnek, ez megalkuvás, gyávaság, hazugság.
A rabbi végighallgatja, és ezt feleli:
- És neked is igazad van, fiam.

Köszönöm a német Th. Mann-idézet magyarázatát, és azt is, hogy most egy önálló bejegyzésre ösztönzöl a fordításirodalomról. Remélhetőleg holnap meg is tudom írni.

AttilavH · http://wienertagebuch1.blogspot.co.at/ 2017.03.04. 18:55:01

Nagy érdeklődéssel várom az írást :)

egy nagyi 2017.03.05. 00:26:55

rás:én is érdeklődéssel várom a gondolataidat. Magát a József-tetralógiát több, mint tíz évvel ezelőtt olvastam, s most egy pár hónapja sikerült végre a férjemmel teljes terjedelmében elolvastatnom./csak szöveggyűjteményből ismert részleteket/. Láttam az Örkény színház előadását, ennyi idő után ráismertem a szöveghű részekre. Bizonyára tudod, hogy Sárközy György csak az első két részt fordította, a harmadik, negyedik rész Káldor György fordítása. Egyébként a műfordítással kapcsolatban elárulom Neked, hogy a középiskolában kihagytam a z Isteni színjátékot, viszont 20 éves koromban teljes terjedelmében elolvastam a Babits fordítást, nem volt problémám vele, érett voltam rá. Persze az újrafordítás jogosságát elismerem, hála istennek a könyvtáraknak köszönhetően választhatunk a testhez álló fordítások között. Egyébként hadd mondjak egy példát is arra, amikor a fordító a korábbi fordítását újradolgozza. Ilyen például Tandori Musil:A tulajdonságok nélküli ember újrafordítása. Egyébként Tandori nagyon élvezetesen tud fordítani. Csak sajnos az ilyen miféle kitartó olvasók száma csökken.