Az ember (én) időnként megáll, újraolvas egy-egy mondatot, bekezdést, (gondolatban) csettint a nyelvével - hogy stílszerű legyek: megcsókolja az ujjai hegyét -, és azt mondja, igen, ezért érdemes több száz oldalt is elolvasni. És eltöpreng azon is, most Thomas Mannt vagy Sárközi Györgyöt olvastam. Nincs kezem ügyében a német szöveg, s hiába is lenne, nem tudnám igazán összevetni, de azt hiszem, ez is a magyar fordításirodalom egyik csúcsa. (Bár ezeket a csúcsokat mostanában divattá vált dombokká fitymálni - lásd pl. Nádasdy Ádám esetét Babits Dante-fordításával, vagy a klasszikussá vált magyar Shakespeare-szövegekkel.)
"És Eliézer örült, mikor megjöttek a testvérek, ezek azonban nem örültek."
"[M]egértették, hogy az atya félig-meddig József gyilkosainak tartja őket, mint ahogy csakugyan félig-meddig azok is voltak, és csak véletlenül nem egészen. Ezért módfelett bánkódtak, hogy az atya félig egész gyilkosoknak tartja őket, és megátalkodtak."
Utolsó kommentek