Ha az előző bejegyzés címe a gyomrom állapotáról szólt, ma ezt írhatnám: elhányom magam Balogtól, aki immár Semjénnel vetekedően undorító figurává nőtte ki magát. (Érdekes vetülete a történelmi katolikus-református ellentétnek - vigyázat, vicceltem.)

Mint emlékezetes, két hete Balog Tusnádfürdőn arról elmélkedett, hogy a magyar kormány számára se eldöntött kérdés, hogy erőforrásnak vagy tehertételnek tekintse-e a határon túli, magyarul beszélő cigányokat. A kijelentés undorító, embertelen volta meglehetős felháborodást váltott ki azok körében, akiknek még jelent valamit az a fogalom, hogy "ember". Balog nyilván nem tartozik ebbe a körbe, hiszen minisztériumát is valamely fideszes yuppie által a HR-ből lefordított és magyarul szörnyen hangzó terminus jelzi.

Szóval ez a figura két hét után, tegnap alkalmat talált - az alkalom a roma holokausztról való megemlékezés -, hogy visszatérjen korábbi szavaira. Az MTI szerint ezt mondta: a döntést, amelyet Magyarországon a magyarországi romákról meghoztunk, meg kell hozni az elszakított nemzetrészek tekintetében is, és akkor erőforrás lehet az, ami ma még nem az. Balog emlékeztetett, a magyarországi cigányságra erőforrásként tekint a kormány.

Egy mondatban valószínűleg nem lehet többet és undorítóbban hazudni.

Egyrészt gyorsan elfelejtette, hogy Tusnádfürdőn még a határon túli romákról hozandó (eddig szerinte elmaradt, de nyilván szükséges) magyar kormánydöntésről is beszélt. Vajon, ha a román (vagy szlovák) kormány úgy dönt, hogy a cigányság "erőforrás", amit megerősített oktatással, munkavállalási képességeik és lehetőségeik növelésével, s ezáltal társadalmi integrációjukkal a jövőben hasznosítani kíván, akkor az a magyar kormány számára mit jelent majd? Balog szerint a magyarországi cigányságra erőforrásként tekint a kormány. Szegregált, lebutított oktatás, közmunka, zombilét. Ha csak úgy nem...

Az Orbán-kormány romapolitikájáról - és a Baloghoz hasonló magyar jobboldali értelmiségiek felfogásáról - valójában semmi újat nem mondanak a miniszter szavai. És be kell vallanom, először nem is ezen kaptam fel a vizet. Hanem az "elszakított nemzetrészek" megfogalmazáson. Ami persze szintén nem új, kis híján százéves. Szavaknak, fogalmaknak is történetük van, és csak kontextusban értelmezhetők. Trianonnal tényleg elszakították a magyar nemzet egyes részeit (meg a "Magyar Birodalom" sokkal nagyobb részeit). Ez eddig ténymegállapítás - egy fájdalmas tényé. Aztán a következő majd' két és fél évtizedben ez a fogalom - "elszakított nemzetrészek" - mozgósító erővé vált a kívánt - és lehetségesnek tartott - revízióra. Ami nemcsak illúziónak bizonyult, hanem egy újabb történelmi tragédiához, az ország pusztulásához vezetett. Azóta ez is hozzátartozik az "elszakított nemzetrészek" jelentéséhez, ezzel is tisztában kell lennie annak, aki kimondja. És elmeháborodottnak - Kövér Lászlóhoz hasonló (lásd székely zászló a magyar Parlamenten) pszichopatának - kell lennie annak, aki ily módon (egyelőre) burkoltan revízióval ámítja önmagát és a magyar társadalom erre vevő részét.

 

Szerző: rás  2017.08.03. 10:46 Szólj hozzá!

Címkék: romapolitika irredentizmus Balog Zoltán

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr3612716578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása