(Kezd tele lenni a tököm a blog.hu-val, már sorozatban fordul elő, hogy az adminban már élesített bejegyzéseimet vázlatba sorolja át. Ez történt ezzel a két napja született bejegyzéssel is.)
A világhírű közgazdász tizenkét éve megjelent - saját megfogalmazásával - "rendhagyó önéletrajzát" olvasom. A 60-as éveknél, a megindult nyugati meghívásoknál, cambridge-i, londoni vendégelőadásoknál tartok. Túl vagyok az egykori lelkes és elvakult kommunista fiatalember, a MADISZ-titkár, a Szabad Nép-rovatvezető előbb szakmai, majd politikai kiábrándulásán marxizmusból, szocializmusból. Nem vagyok közgazdász, a bürokratikusan centralizált tervgazdaságról, annak szervi - a politikára, ideológiára, magára a rendszerre visszavezetett - problémáiról írottakat még követni tudtam, a - könyvbeli "most", a 60-as években Kornait foglalkoztató - matematikai közgazdasági fejtegetésekből szinte semmit nem értek. Felfogom viszont gondolkodásának, fejlődésének gyakorlatorientáltságát. Így a közgazdasági mellett azt a személyes prakticizmust is, amellyel 1956 októberétől kezdve távolságot teremt maga és a politika között. Kornai stílusa kevéssé nevezhető élvezetesnek, lebilincselőnek, de lebilincselő a történet - a magyar történelem, nagyon érdekesek a magyar politikai és tudományos közélet szereplőiről adott jellemzései, az általa megélt szituációk.
Utolsó kommentek