Hetek óta itt volt a kölcsön dvd a Tarkovszkij-filmmel. Ma estére gyűjtöttem erőt hozzá, hogy megnézzem; megrázó, gyönyörű film. Tudtam, mert már láttam - 54 vagy 55 évvel ezelőtt. Feltehetőleg november 7-e alkalmából vetítették a filmet a Rákóczi Gimnázium diákjainak a Május 1. moziban (ma Átrium színház). A vetítés - mint minden kötelező szovjet film - részint unalomba, részint botrányba fulladt. Az ember helyből utálta a dolgot. Én már akkor konformista voltam, úsztam az árral, a hangoskodó többséggel együtt tettem hülye megjegyzéseket. A vetítés végén, amikor kimentünk a moziból, ezt folytattam, de P. barátom rám szólt: te hülye vagy, ez gyönyörű volt. Megbeszéltük, visszaidéztük, mit láttunk, és igazat adtam neki - vagy csak elhittem, mert nagy tekintélye volt előttem. Évekkel később jött az Andrej Rubljov, és már nem kellett rám szólni. Aztán a Sztalker, később a Tükör. Mindegyiket többször is láttam. Tarkovszkij nem lett a kedvenc rendezőm, a vallásosságához, miszticizmusához kevés közöm van (bár ha meggondolom, hogy Dosztojevszkij az egyik kedvenc íróm...), de csodálattal tölt el mindig.
Az Iván gyermekkorában fantasztikus a gyerek főszereplő; megnéztem az interneten mi lett az akkor 15 éves (de tizenkettőnek kinéző) Kolja Burljajevből. Nos, egy évvel később már egy moszkvai színház tagja volt, az Andrej Rubljovban ő volt Boriszka, a harangöntő kamasz (persze nem jöttem rá), népszerű színész, aztán filmrendező lett, mellesleg költő is. És nem mellesleg a "szláv és pravoszláv népek Zolotoj Vityjaz (Arany lovag) filmfesztiváljának és művészeti fórumának" egyik alapítója. Mélyen vallásos ember, Putyin odaadó híve és elszánt homofób. Az Iván meg Boriszka akkor is zseniális alakítás.
Utolsó kommentek