"Ártatlan mesélő egy egyre kevésbé ártatlan korban? Mintha Kertész Köves Gyurijának öccse beszélne hozzánk. Mesélné a sorsát, a sorstalanságát. és mi csak hallgatjuk, hallgatjuk, mint akit elvarázsoltak. Nagy (újra)fölfedezés ez a könyv." A borítón Esterházy Péter e mondatai ajánlják figyelmünkbe a (magyarul először 1990-ben megjelent) Madárországot, a "fülön" meg tekintélyes angol, amerikai és német lapok recenzióiból vett elragadtatott mondatok.

Karácsonyra kaptam a könyvet, soha korábban nem hallottam róla, ahogy írójáról sem. Nyíri János 1932-ben született Budapesten, elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, aktívan részt vett az '56-os forradalomban, majd Franciaországba emigrált, ahol rendezőként és színházi szerzőként dolgozott, majd a 60-as évek végén Angliában telepedett le. 2002-ben halt meg Londonban.

A magyar vészkorszakot gyerekszemmel láttató Madárország című - a fülszöveg szerint - memoárregényt tíz évig írta; 1989-ben jelent meg Angliában Battlefilelds and Playgrounds címmel. A történet a mesélő főhős, Jóska - és a szerző - hatéves korában 1938-ban, a második világháború előestéjét - Anschluss, Csehszlovákia feldarabolása, a Felvidék egy részének visszacsatolása - no meg az első zsidótörvényt jelentő évben kezdődik. Az akkor éppen nagyszüleinél egy tokaj-hegyaljai faluban élő gyerek számára természetes, hogy a keresztény gyerekek megdobálják a zsidó gyerekeket, akikkel azután együtt fociznak, és amikor visszakerül Budapestre, csodálkozik, hogy ott nem dobálják meg a zsidókat; bátyja felvilágosítja, hogy itt másként üldözik a zsidókat. Jóska kemény gyerek: pimasz, akaratos, verekedős, sok mindenkit utál, anyja goj élettársától tanítóin át a falusi rabbiig; megvan a maga véleménye a világról, mindenről és mindenkiről. A regény 1945 januárjában, Pest felszabadulásával - és a halottakkal, elpusztítottakkal - fejeződik be. Nyírinek szinte végig sikerül megőriznie a történetmesélés gyerekszemszögét, még akkor is, amikor a háború menetét szövi be az elbeszélésbe. A történet persze nyomasztó: a vészkorszak, az üldözés és bujkálás. az éhezéssé fokozódó szegénység, közöny és gonoszság - meg emberség, mert az is van a Jóska által megéltekben. Meg foci, gombfoci, gyerekszerelem, furcsa, Jóska számára érthetetlen figurák. És az elbeszélésben ott a humor is; nem Kertész távolságteremtő iróniája, hanem a primer történés, elbeszélés, a gyerekmindennapok játékossága. "Lélegzetelállítóan izgalmas kalandregény, kiemelkedő gyerekábrázolás, magával ragadó családtörténet, lebilincselő és tanulságos könyv" - írta a Literary Review kritikusa.