A hódmezővásárhelyi választásra reflektáló bejegyzésem alatt élénk kommentvita alakult ki api99-cel, amelynek legutóbbi fordulója számomra alapvető kérdéseket érint. Ez a bejegyzés tekinthető akár egy bővített kommentválasznak is. Azt írja: 

"... nehéz helyzetben vagytok mint balos szavazók... leginkább abban, hogy nincs is balos párt. Az mszp és a dk is sokkal inkább globalista párt, mint baloldali. Csak azért, mert annak mondják magukat, még nem lesznek azok (mint ahogy a fidesz sem jobboldali párt - a pragmatista, vagy jobban közelítve a lényegét: populista megfelelőbb szó rájuk). Az mszp és dk lakájként szolgálja ki a nemzetközi érdekeket a magyar rovására, alárendelték magukat annak a nemzetközi liberalizmusnak, aminek semmi köze nincs már a korábbi, pláne az eredeti liberalizmushoz, sokkal inkább a globális tőke kiszolgálója. "

Először a rendszerváltás idején fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy értelmét vesztette a megszokott baloldali - jobboldali megkülönböztetés, legalábbis ami a pártokat illeti. Valójában ez egy gondolkodási-értelmezési láncolat második(?) eleme volt; az "első", hogy Kelet-Európában évtizedekre bealkonyult a baloldalnak. (A kérdőjelek azt jelzik, hogy az egész politikai gondolatmenet kiindulópontja az előző, szocialistának nevezett rendszer értékelése/átértékelése.) Természetesen vannak értékek, amelyek továbbra is megkülönböztetik egymástól a baloldali, illetve jobboldali gondolkodást és politizálást, noha ezen értékek nem mindegyike kizárólagos "tulajdona" egyik vagy másik oldalnak, legfeljebb inkább jellemzőek az egyikre, mint a másikra. A hierarchikus társadalom, különösen az akár öröklött, akár tőkével szerzett vagyonon, a vagyoni különbségeken alapuló osztálytársadalom elfogadása jobboldali, elvetése baloldali gondolat. A társadalmi szolidaritás baloldali, a társadalmi különbségek meritokratikus apológiája jobboldali. A "testvér lészen minden ember" baloldali, a rasszizmus, xenofóbia jobboldali. A nacionalizmus, a bezárkózás, a "nemzeti öncélúság", pláne a sovinizmus, a jobboldalra jellemző, az internacionalizmus baloldali. Itt rögtön álljunk meg! Az internacionalizmust - amely fogalom 19. századi születésekor a munkásosztály nemzetköziségét, nemzetközi szolidaritását fejezte ki az ugyancsak nemzetközi jellegűvé vált tőkés osztállyal szemben - manapság szokás összemosni a kozmopolitizmus, illetve a globalizmus fogalmával. A kozmopolitizmus, vagyis a világpolgárság, (még ha az ötvenes években nálunk szitokszó volt is) lényegében a világra való nyitottságot a világban való otthonosságot jelenti, bármiféle osztálymeghatározottság nélkül. Világpolgár volt Apáczai Csere János, Jozef Bem, Ady Endre, Arthur Koestler, Neumann János... 

A globalizmus bonyolultabb fogalom. Mindenekelőtt a kapitalista (eufemisztikusan: piac-) gazdaság világot átfogóvá válását, egységesülését fejezi ki. A világ globálissá válása azonban nemcsak a gazdaságban (a multinacionális óriásvállalatok meghatározó szerepe, nemzetközi kereskedelem, a tőkemozgások akadálytalansága stb.) hanem a kultúrában, tudományban és az emberek közti kapcsolatokban (utazás, tanulás, munkavállalás, internet...) is érvényesül. Globális - lényegében az egész világot érintő, és csak az államok közös erőfeszítésével megoldható (vagy legalább enyhíthető) probléma a környezetvédelem, a klímaváltozás, a migráció.

Az mszp és dk lakájként szolgálja ki a nemzetközi érdekeket a magyar rovására, a globális tőke kiszolgálója - mondja api99. Ha eltekintünk a megállapítás érzelmi töltetet hordozó szóhasználatától, akkor lényegét tekintve igaznak kell elfogadni: az MSZP és a DK - ahogy korábban az MDF és az SZDSZ - probléma nélkül simul  (akar belesimulni) a globális kapitalizmus rendszerébe, amelynek minket legközvetlenebbül érintő szervezeti formája az Európai Unió. Ja, és ugyanezt teszi a Fidesz - ha eltekintünk a csak belső használatra érvényes propagandaszólamoktól. Ma ugyanis nincs más - reális - alternatíva. Egy Trianon óta külkereskedelemre kényszerült, közepesen fejlett, a globális világgazdasági rendszerben félperifériás helyzetbe (Wallerstein) szorult, alig tízmilliós népességű ország Európa közepén képtelen bezárkózni, függetleníteni magát a világtól. Igen, minden felelős magyar kormány ezt teszi gróf Bethlen Istvántól Horn Gyulán át Orbán Viktorig. Nem azt mondom, hogy ez jó rendszer, jó világ, de ez van, ebben élünk. Ha tetszik, ennek vagyunk kiszolgáltatva. Lehet persze a múltba, a hajdani "nagyságba", a "Szent István-i Birodalomba", egy kitalált őstörténetbe, Kurultájba, barantába, rovásírásba révedni, ez szórakoztató is lehet, de nincs köze a valósághoz

Történelmi, politológiai hagyomány a jövőre orientáltságot - a haladásba vetett hitet - baloldali attribútumnak tekinteni a múlthoz való kötődést, a konzervativizmust jobboldalinak. De persze ez se ilyen egyszerű: Kelet-Európa, s benne Magyarország 20. századi történetének tanulsága, hogy amikor egy magát baloldalinak tekintő rendszer elvágja a múlthoz kötő szálakat, akkor akarva-akaratlanul szétveri a társadalom kohézióját, a társadalmi szolidaritás alapját jelentő, történelmileg organikusan kifejlődött önszerveződéseket is. 

 *

Rövidre fogva: ma Magyarországon szerintem sincs a politikai színtéren baloldali párt, abban az értelemben, hogy a ma felületes általánosítással "ballib"-nek nevezett pártok (MSZP, DK, Együtt stb.) nem hajlandók vagy képtelenek egy a mai társadalmi-gazdasági rendet meghaladó jövőkép és értékrendszer kidolgozására, képviseletére. Természetesen van különbség - lényeges, mert emberek százezreinek, millióinak sorsát befolyásoló különbség - abban, hogy a Fidesz-rezsimhez képest pl. igazságosabb, a hátrányos családi, szociális helyzetből való kitörés  lehetőségét megnyitó iskolarendszert tart-e fenn, vagy hogy lehetővé teszi-e a munkavállalók szabad szervezkedését stb. De ez ma természetes dolog bármely kereszténydemokrata, konzervatív kormányzású nyugat-európai országban.

És végül, a Jobbik - vagy választási programjának - "baloldaliságáról": Hitler pártját Nemzeti Szocialista Német Munkáspártnak nevezték, és Németországban a 30-as években olyan nagyszabású szociális programokat valósítottak meg, amelyek - különösen a megelőző mély válság után - dolgozó milliók életkörülményeit drámai módon javították. De ahogy a vicc mondja: nem ezért szeretjük...