Rég olvastam ilyen szépet, mint ez a vékony füzetbe szorított családregény. Korábban nem hallottam a szerzőről, egy kedves ismerősöm ajánlotta; örökre hálás leszek érte.
Blasband Teheránban született, iráni anyától és kelet-európai zsidó felmenőktől származó belga apától. Utóbbi az önéletrajzi elemeket is tartalmazó regényben kelet-európai-zsidó-argentinná válik, talán az idegenség, a sehova se tartozás fokozására. Van valami rejtői ebben a háttérben, és az első benyomásom, kb. a könyv egyharmadáig az volt, hogy ez egy Rejtőbe oltott Mándy. Aztán a "Mándy-vonal" győzött - bár egy recenzenst Mészöly Miklósra emlékeztette. Vagyis borzasztóan otthonos, közép-európai ez az iráni történet. Iráni? A főhős - ha illik ez a szó egy sodródó, identitás nélküli, mindenhol idegen fiatalemberre -, Iradzs Levy, testvérei, és a tulajdonképpeni főszereplők, az anyai nagyapa terebélyes családja, a Hosseinik, irániak, és sorsukban nagy szerepet játszik az 1979-es iszlám forradalom. Mégis, a történet sokkal általánosabb, még a mai menekültválság, a "migráncsok" megértéséhez is segít ez az 1990-ben írt regény. Emberi történet, perzsákkal, zsidókkal, belgákkal - velünk.
Utolsó kommentek